Ha nyaralsz az lehetsz aki csak akarsz. Nyaralás, utazgatás, otthonkönyv, csontig hatoló barátság - ez az Emily Henry által jegyzett Nyáron a párom című mű pár szóban. Az élet nem helyekről és épületekről szól, hanem sokkal inkább emberekről, akikkel útközben találkozunk, akik be merik vállalni, hogy otthon maradva, nagyváros nélkül is sikeresek, és bármikor a másik otthonává is képesek átalakulni.
Könyvajánló - Emily Henry: Nyáron a párom
Alex Nilsen csupa elfojtás és sztoicizmus, egy emberbőrbe bújt kutya. Gyakori szívzűrjei miatti búskomorságból barátja, Poppy szokta kihúzni. Alex középiskolai tanár, komoly, megfontolt tagja annak a kisvárosnak, ahonnan a lány is származik. Poppy Wright - ellentétben barátjával - alig várta, hogy felnőve kiszabaduljon a vidéki városból, ahol úgy érzi, semmi sem sikerült neki - most New Yorkban él. Penge kis blogja van, témája a hova utazz olcsón, de ennek ellenére hogy töltsd el idődet minél trendibb élményekkel, amit csupa remek poszttal nyom tele. Ennek a blognak köszönheti, hogy évek óta sikeres utazási szakíró, élő reklámhordozó egy nagy utazási magazinnál.
Minden sikeressége ellenére úgy néz ki, Poppy mára kiégett, nincs meg benne a régi lelkesedés, a zsongás, a fogékonyság új útiélményekre, az életében a dolgok elveszítették súlyukat. Pedig megvan az álomlakása (igaz, alig bírja kiköhögni a bérét), az álommunkája, ahol folyamatosan Michelin-csillagos éttermekben kajál a cég kontójára (igaz, az egyetemet félbe kellett szakítani a munkája miatt). Elvesztette életcélját, még inkább nem talált újat, mert a régit már beteljesítette, híján van boldogságérzésének is. A barátnője szerint onnan kell folytatnia a keresést, ahol utoljára boldog volt. Ez pedig 2 évvel azelőtt volt Alexszel... de történt valami, azóta pedig... hát nem beszélnek. A lánynak hiányzik Alex, úgy érzi, hogy akkor volt utoljára boldog, amikor vele lehetett. Erőt vesz hát magán, és saját költségére hasonló filléres utazást tervez, mint kapcsolatuk elején. Képtelen kiverni a fejéből, hogy barátságuk lejtmenete a magazin által szervezett hiperszuper, méregdrága utakkal kezdődött.
Mire jut két egymás ellentétét jelentő ember? Az egyetemről saját kisvárosába visszamenő akkurátus, megfontolt középiskolai tanár és a felületes, pénzt, csillogást, könnyű életet mindenhatónak a gondoló szakújságíró, aki munkája kedvéért félbehagyta felsőfokú képzését? Az elégedettség és a siker csak nagyvárosokban érhető el, mindenki más, aki nem ott keresi a boldogulását, automatikusan lúzer?
Van mit tisztázniuk. Lehet, hogy félreismerték egymást, hogy elbeszélnek egymás mellett? Mi történhetett azon a híres hírhedt két évvel ezelőtti nyaraláson, amiről az egyik azt hiszi, hogy a másik az igazi élete szüneteire tartogatja őt, a másik pedig szentül meg van győződve arról, hogy érzelmeit elutasították? Vannak-e annyira ostobák hogy hagyják elúszni életük lehetőségét puszta kommunikáció hiány miatt? Ki fog derülni.
Tanulság? Az emberek idővel felnőnek és megfizetik ennek az árát. Tévedés abban a felfogásban végigélni az életünket, hogy aki születése helyén éli le a neki jutott időt, az bármiről is lemaradt volna, amit fontosnak tartott, vagy hogy jelentős események kizárólag pörgő nagyvárosokban történhetnek velünk, és csak ott lehetünk sikeresek. Hogy aki szülővárosában él és dolgozik, az pusztán csak azért van ott, mert képtelen volt megfogni élete lehetőségeit, és ott ragadt a poros kisvárosban. Tévedés elhinni, hogy a csillogó felszín és a pénz boldogít, a kiégés az kiégés New Yorkban és az isten háta mögötti kisvárosban is. Felnőni és felfedezni, hogy mások iránt érzett utálatunk és bírálatunk nem róluk szól, hanem saját magunkról: megfizethetetlen. Minden másra ott a MasterCard.
Nyaralás, utazgatás, otthonkönyv, csontig hatoló barátság - ez a mű pár szóban. Az élet nem helyekről és épületekről szól, hanem sokkal inkább emberekről, akikkel útközben találkozunk, akik be merik vállalni, hogy a visszatérés gyerekkoruk helyszínére, hogy ott éljék le felnőtt életüket, saját jól megfontolt döntésük, hogy otthon maradva is sikeresek, hogy a siker mindenkinek mást jelent, és bármikor a másik otthonává is képesek átalakulni. "Emily Henry ismét hozta a megszokott formáját és egy vicces, tökéletes kikapcsolódást nyújtó nyári romkomot írt. Vízpartra, nyaralásra, nyári estékre kitűnő olvasnivaló." (Central Könyvek)
Olvassátok!
Fülszöveg
Poppy és Alex. Két ember, akiben semmi közös nincs. Poppy vagány, belevaló csaj, Alex keki nadrágban jár. Poppy nyughatatlan világvándor, Alex jobban szeret otthon üldögélni egy könyvvel. Valamiért mégis jó, sőt, legjobb barátok lettek, mióta az első év végén Alex vitte haza az egyetemről Poppyt. A végzetes autóút óta sok minden történt, és messzire sodródtak egymástól (Poppy New Yorkban él, Alex pedig közös ohiói szülővárosukban), mégis minden nyáron együtt töltöttek egy csoda szép hetet.
Egészen tavalyelőttig, amikor is minden összeomlott, és azóta nem beszéltek egymással.
Poppynak megvan mindene, amire vágyott, mégis úgy érzi, hogy beleragadt a megszokott kerékvágásba. És amikor megkérdezik tőle, mikor volt utoljára igazán boldog, egyből tudja a választ: azon a bizonyos, balul végződött nyaraláson. Elhatározza, hogy ráveszi a legjobb barátját egy utolsó közös vakációra, ahol tiszta vizet önthetnek a pohárba, és rendbe jöhet minden. És Alex, valami csoda folytán, igent mond.
Poppynak tehát egy hete van arra, hogy helyrehozza, amit elrontott. Ehhez azonban szembe kell néznie egy nagy igazsággal, amely szép csöndben mindig is ott állt a zökkenőmentesnek tűnő baráti kapcsolatuk útjában…
A Nyáron a párom egy könnyed és szórakoztató szerelmes regény, amelyet különösen ajánlunk a Harry és Sally és az Egy nap rajongóinak.
Emily Henry (a képen) a New York Times bestsellerírója, aki leginkább a Beach Read és a People We Meet on Vacation című romantikus regényeiről ismert.
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése