A Helios-katasztrófa

 Könyvajánló - Linda Boström Knausgård: A Helios-katasztrófa

Egy sötétebb, újszerű történet, a Pallasz Athéné-mítosz újraértelmezése a mai Svédországban.

„Apától ​születek. Kettéhasítom a fejét.” Ezekkel a drámai mondatokkal indul a regény, Pallasz Athéné mítoszának modern újraértelmezése. A helyszín ezúttal nem az ókori Olimposz hegye, hanem egy svéd kisváros, ahol a tizenkét éves Anna apját mentőautó szállítja be a pszichiátriára. A kislányt előbb egy kedves szomszéd fogadja be, majd egy pünkösdista nevelőcsaládhoz kerül, ahol furábbnál furább rokonokról gondoskodik, és általános meglepetést okoz azzal, hogy görögül szólal meg. Az apja utáni vágyakozás azonban lassan felőrli az erejét, és mély depresszióba esik.

Néhány évvel később Anna már maga is egy mentális betegeket befogadó kórház lakója. „Tud segíteni, hogy meghaljak?” – kérdezi az orvostól. Hamarosan világossá válik, hogy a kislány egyetlen lehetőségét a gyógyulásra az jelentené, ha újra találkozhatna az apjával. A kérdés csak az, vajon életben lesznek-e még akkor?

A hallgatag lány és a különös, lelki beteg apa motívumai ismerősek lehetnek Knausgard magyar nyelven megjelent előző könyve, az Isten hozott Amerikában lapjairól. Ez a kisregény azonban még filmszerűbben ábrázolja az eseményeket. Megrázó elbeszélés és szenvedélyes könyörgés az érzelmi közelségért, egyszerre szívfájdító és meghatóan gyönyörű.

Ez a kisregény két részre oszlik: az első rögtön egy igen meghökkentő jelenettel indul: a narrátor Anna, aját elmondása szerint 12 éves, és éppen most pattant ki apja fejéből, meztelenül, arany páncélzatban, sisakkal a fején. A modern Svédországban járunk, és Anna, aki másra sem vágyik, csak apjával lenni, vele beszélgetni, menekülőre fogja, és végül egy kedves szomszédnál köt ki, aki felöltözteti, megeteti, és segítségével eljut a hatóságokhoz is.

Próbáltam felidézni az apám arcát abban a pillanatban, mikor teljesen nyugodtan egymásra néztünk. A szomorú, zöld szemére emlékeztem, de a többi részlet nem akart előjönni. Az állára emlékeztem. Hogy kicsit kiállt. És a szájára. Hogy hasonlított az enyémre.

Egy vidéki családhoz kerül, a kis faluban mindenki szeretettel fogadja, és sokáig úgy tűnik, minden rendben, még a mentális beteg apjával is levelezni kezd, akit kórházban ápolnak. Aztán egyszer csak felborul minden, és kiderül, hogy a serdülő lány szintén pszichés beteg, akinek segítségre van szüksége. Szakszerű segítségre. 

A kisregény második felében már a teljesen katatón állapotban lévő Annát látjuk, aki a külvilág felé teljesen bezárt, a saját helyzetét mégis tisztábban látja. Nem beszél és nem kommunikál, és bár sokan segítik, állapota nem javul. Anna tudja, hogy csak akkor gyógyulhat meg, ha újra találkozhat édesapjával.

Az emberek túl nagy helyet foglalnak el bennünk, gondoltam. Belénk vetik magukat, és nem tágítanak, hiába maradnánk szívesebben magunk.

A belső narrációnak köszönhetően a regény első felében úgy éljük meg a mentális betegséget, ahogyan egy mentális beteg éli meg: belülről. Számára minden normális és valós, létező, amit tapasztal, amit lát és hall, így csak későn derül fény a problémára. A kisregény, akárcsak az Isten hozott Amerikában, teljesen újszerű és egyedi nézőpontból mutat meg komoly dolgokat, pl. a pszichés betegségeket. Anna karaktere nagyon hasonló Ellenéhez, az Isten hozott Amerikában narrátorához: ő is alig beszél, keveset kommunikál bármi módon, és szinte ordít a némaságán át a vágy a szeretetre, a kötődésre, arra a családi melegségre és meghittségre, amit nem kapott meg, egyikük sem. Gyönyörű nyelvezetű és drámai hangú könyv, amely mégis könnyeden mesél súlyos dolgokról. 

Öröklét. Hát nem riasztó ez a szó? Bár meghalhatnék. Bár itt hagyhatnám az életet, és beléphetnék a nagy, néma szobába, ami a halál. Bár érezhetném az utolsó szívverésemet. Ezt a felszabadulást megtagadták tőlem. Miért?

Mert én voltam Athéné. 

 

Linda Boström Knausgård svéd író és költő. Magyarul elsőként az Isten hozott Amerikában című műve jelent meg, amelyet hazájában a legrangosabb irodalmi díjra, az August-díjra jelöltek. A Helios-katasztrófa az első műve; a kisregénnyel elnyerte a svéd író- és költőnő, Mare Kandre emlékére alapított díjat. Könyvét Papolczy Péter fordította.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!