1848. márciusa: "Rabok legyünk vagy szabadok?" Petőfi Sándor versének szavai megrázzák a fiatal Szomolay Emília úri kisasszonyt, aki a kor azon szokásait rettenetesen nehezen tűri, hogy nőként semmit sem számít a szava országos ügyekben, s ráadásul érzései is olyan emberhez fűzik, akit szeretnie nem szabad. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc elbukott. És Szomolay Lili?
Könyvajánló - Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai
Szomolay Lili (Emília) egy nagy birtokon, ősi kastélyban él a testvéreivel együtt, de szinte mindenben különbözik tőlük, viselkedésben, szeleburdiságban, szemléletben, sőt, mintha egy óriási titok feszülne folyamatosan a családban az ő jelenlétével, hiszen annyira más mint a többi! Számára délutáni teázások és bálok egész egyszerűen életidegenek, egyáltalán nem érezte testvérei lelkesedését az alkalmak iránt, hanem kifejezetten feszengett ezeken a társas összejöveteleken. Sokkal jobban szeretett lovagolni, a természetben csatangolni, olvasni, a kor szokásaitól eltérően úri kisasszonyként beleszólni politikai és egyéb közéleti beszélgetésekbe, ami ifjú hölgyeknél akkoriban megbocsáthatatlan jellemhibaként volt számontartva. Vadócsága olyan mértéket öltött, ami az úri társaságban elfogadhatatlanná vált - ennek következménye lett apja azon döntése, miszerint a családi kastélytól távol kellett valami kis illemet "beleveretni". A történet kezdetén ebből a száműzetésből tér vissza Lili, külső látszatra igazi úri kisasszonyként.
Lili apja távol tartotta magát országos ügyektől, politikától, bár erre rangja, vagyona, és befolyása feljogosította volna. A Szomolay birtokra érkező vendégeknek istenigazából csak egyetlen szabályt kellett betartaniuk ahhoz, hogy szívesen lássák őket akár határozatlan ideig is: tilos politizálni. Igen ám, de a cselekmény jelenében 1848. márciusát írjuk, ember legyen a talpán, aki ezt be tudja tartani. Lili hazatérésekor Emma vőlegénye is náluk tartózkodik, ő az a bizonyos Békéssy Bálint, aki egyszer Lili lovát megdicsérte, a lánynak már akkor elnyerte szimpátiáját. Az anyja szinte elborzadva suttogta róla: radikális, mint Kossuth.
Lili nem akar férfi lenni, sosem akart, egyszerűen csak annyit szeretne, hogy nőként is oda férjen országos ügyekhez, fontos dolgokhoz, ezekről véleménye lehessen és azt meg is hallgassák. Úgy érzi, talán Emma vőlegénye, Bálint, meghallgatná őt - ráadásul hamarosan rémülten veszi tudomásul, pont ebbe az egyetlen emberbe, aki minden szinten tiltva kell, hogy legyen tőle, beleszeretett. Szerelemmel.
Az események természetesen rettenetes iramban kezdenek zajlani, mihelyt kitör Pesten a forradalom, és szétzilálja azokat a valóságokat, amelyek békeidőben minden további nélkül mentek volna a maguk útján. A forradalmi hangulat mindent felülír, még Lili elfojtott vágyait és felnőtté válásának keservvel megszenvedett lefolyását is.
Olvassátok!
Fülszöveg
BAUER BARBARA 1974-ben született, azóta él Etyeken. Írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei, a Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát. Írt életregényeket, köztük gróf Wenckheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát; Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése