Az átmenet szépsége - Tranzit

 Könyvajánló - Rachel Cusk: Tranzit (Körvonal 2.)

A Körvonalból ismert Faye most úgy dönt, hogy nem csak megfigyelő lesz a saját életében, hanem - egy lakásfelújítás képében - a kezébe veszi a dolgokat.

A ​Körvonalból ismert, nemrég elvált írónő fiaival visszaköltözik Londonba, hogy új életet építsen fel. A regényt az alapokig szétvert lakás felújításának epizódjai tagolják, a köztük eltelő lopott időben pedig beszélgetőpartnerek haladnak át Faye figyelmének forgószínpadán. A Tranzit a továbblépés tünékeny, de elszánást és tudatosságot igénylő lépését ragadja és rajzolja meg számos szemszögből. Szédítő, finoman szatirikus társadalmi tablóján kelet-európai építőmunkások, kiégett művészek és angol nagypolgárok kerülnek egymás mellé, hogy az élet közepéhez érve átgondolják, kivé, mivé váltak, kivel és milyen célokkal élnek. Rachel Cusk kérlelhetetlen, okos őszintesége igazi fellélegzés: a Körvonal-trilógiát olvasni sorsfordító.

„Hosszú ideig azt hittem, csak a tökéletes passzivitás révén juthatunk el a tisztánlátásig. De az elhatározás, hogy a házam felújításával felkavarom az állóvizet, fölébresztett egy másik valóságot, mintha megzavartam volna egy odújában szunnyadó fenevadat. Tulajdonképpen haragra gerjedtem.”

 Örök kérdés: ki az, aki igazán ismeri a világot? Aki elmélkedik, olvassa, látja, megfigyeli, és mindezt valamilyen módon, a saját ítéleteivel és saját nézőpontjából vizsgálja, vagy az, aki jön-megy, mindenben benne van, de se ideje, se igénye elmélkedni, gondolkodni, feldolgozni az átélteket? Azt hiszem, valahol a kettő között, bár a való életben nincsenek igazán erős végletek ebben.

Sokan azért töltik az életüket azzal, jegyeztem meg, hogy igyekeznek változatlanul megőrizni a dolgokat, mert nem akarják megkérdezni maguktól, vajon valóban ezeket a dolgokat akarják-e.

Faye, az életközepi válságát élő író most úgy döntött, kilép a megfigyelő szerepéből, és valami újba kezd: felújítja az újonnan vásárolt londoni lakását. Persze mindeközben mégsem tud elszakadni önmagától, és a különféle munkálatokat végzőket figyeli, hallgatja. Mégis ez a tapasztalás, a továbblépés, ami immár nem csak szóban, de fizikailag is megmutatkozik, nagyon erős ebben a regényben. Faye továbbra is csak egy tünékeny árny számunkra, olvasók számára, éppen csak a tapasztalás és a létezés határán mozog, alig több, mint egy kamera a világra. Az ő világára. 

Ez az írásmód, ez a kontúrnélküliség, a semmiben lebegés, az érzékelés határán való egyensúlyozás a narrátor (és az író) oldaláról így másodjára már sokkal kevésbé meglepő, mint az első kötetben, de továbbra is működik. Ez a regény és az egész trilógia nem a szereplői, nem is a cselekménye, vagy a csodálatos világépítése miatt lesz emlékezetes, hanem a különleges atmoszférája, a különleges írásmódja miatt. 

Érdekes gondolat, hogy a stabilitás a kockázat eredményének tekinthető, talán akkor kezdődik a hanyatlás, amikor az emberek megpróbálják megtartani a dolgokat ugyanolyannak.

A regény címe azonban nem véletlen: Tranzit. Egy olyan állapot, ami rövid, és két fontosabb állomás között leledzik. Minden ember életében akad néhány ilyen tranzitállomás, egy középkorú, már idősebb gyerekeket nevelő és főleg frissen elvált és új helyre költöző ember életében pedig a második legfontosabb tranzitállomás éppen ez, ahol Faye is tart. Érdekes módon az emberek, akiket hallgat, szintén ilyen élményekről mesélnek: amikor az életük során elértek egy olyan pontra, ami mögött és ami előtt máshogyan, másképpen éltek. Ilyen pont lehet a felnövés, a családalapítás, a válás, de akár egy munkahely- vagy lakhelyváltás is, mindegyiknél van egy kissé bizonytalan, de reményekkel és energiákkal teli köztes állapot. Ezt a köztes állapotot, a két helyzet közötti átmenetet fogja meg és meséli el a Tranzit. 

Rachel Cusk 1967-ben született Kanadában, hazájában többféle díjat nyert már. Kada Júlia értő fordításában a Park Kiadó hozta el nekünk ezt a kötetet, elsőként magyarul. Cusk több hagyományos értelemben vett regényt is írt, aztán önéletrajzi írásokba fogott, mert úgy érezte, a regény kötött narratívái megakadályozzák abban, hogy teljes valójukban írja le a gondolatokat, érzéseket. Megírta a gyermeke születésének körülményeit, elsősorban a saját, anyai szemszögéből, aztán a házasságát és válását dolgozta fel, majd ezt követően évekig nem írt. Ezalatt egyre jobban elfordult a hagyományos regényes formától és narratívától. Végül megszületett a Körvonal-trilógia, amely megkockáztatnám, hogy új írói narratívát teremtett, ami mégsem lett mesterkélt. Kifejezetten természetesnek hatott, elbeszélésmódját sok elemében a kortárs skandináv szépírókhoz, Fosse-hoz, Jacobsenhez, Pettersonhoz, Boström Knausgardhoz tudnám hasonlítani, valami a stílusában visszaköszönt, amit ezektől a szerzőktől olvasott művekben is éreztem. Valami megfoghatatlanság.

Talán azért futnak maratonokat, tettem hozzá, hogy kipróbálják, milyen lenne valóra váltani a szökésről szőtt ábrándjaikat.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!