Balatoni menedék

Háborúk, szerelmek, öregedés, Balaton: ez mind Tóth Gábor Ákos Balatoni menedék című regénye, amely a Balaton-felvidéken élők humorát, örömeit és tragédiáit hozza az olvasó elé, utánozhatatlan derűvel, helyenként régies szóhasználattal, kiváló stílusban.

Könyvajánló - Tóth Gábor Ákos: Balatoni menedék

Emlékszünk még Csengődi István történetére, akit a Balatoni Futár című kötetben a budapesti lap tulajdonosa büntetésből Balatonfüredre száműzött 1895-96-ban? Nos, a történet főhőse ismét ő, aki 1942-re a bolond báró címre érdemesült ki. Élete alkonyán alig van már szerettei, ismerősei között valaki, akiket akkorról ismer, bizony, az élet elszaladt mellette, immár több generációnyi távolságra. Az akkori lump, folyton pénzzavarral küszködő Csengődit "megnevelték" a vidéken tapasztalható körülmények és emberek, egészen rendes férfi és családfő lett belőle a történet végére. Most pedig a háború szelei fújkálnak, fiatal szerettei a fronton, ő pedig egy lánykát őrizget (Artner Rita), szeretget, rejteget a Menedék nevet hordozó balatonszépei kúriában, aki zsidó származású, és Csengődi szívének kedves unokájába belehabarodva bujkál a "bolond bárónál".

Nemcsak a báró "bolond", hanem maga a kor is: 1942. januárjában döntés született a keleti hadszíntérre kiküldendő 2. magyar hadseregről, ami az év tavaszán meg is indult, és a jogalkotók eddigre már a negyedik zsidótörvényt cikkelyezték be (1942. szeptember 6-tól hatályos), amely folyamatosan csorbította a zsidó származású magyar állampolgárok jogait. Egyre több Balatonszépe környékén is az antiszemita felfogású ember, akiknek némi hatalommal sem kell ahhoz rendelkezni, hogy ártani tudjanak Artner Ritának. A fiatal, szemtelen fruska és az öregedés kínjait kesernyés humorral és öniróniával fogadó idős férfi kiváló ellenpólusként hozza a Tóth Gábor Ákosra jellemző stílust, ahol a Balaton és a balatoni életérzés igazi fájdalomdíj és valódi menedéket kínál a főhősöknek járványok és világégések ellen. 

Több idősíkon játszódik a történet, 1942-ben, és 1897-től a regény jelenéig, amelyben folytatódnak Csengődi életének eseményei, szerelmek, tragédiák, családi örömök, a Nagy Háború viharos dolgai, amelyek meghatározó jelleggel nyomták rá bélyegüket Csengődi István mindennapjaira. Így szerezhet arról is tudomást az olvasó, hogy a 12 éves Csengődi Ferenc (szívükről szakajtott magzatuk) betépett zsebekkel, terjengő monoklikkal megspékelt verekedésének következményeit hogyan kell tompítani, amely a "gyüttment" állapotjelző sérelmes volta miatt robbant ki, vagy nagy morcosan hogyan tegyünk szert egy fekete "ágymacskára", aki egetverő dorombolással kíván magának gazdát beszerezni és szintén gyüttmentből megbecsült, de főleg! finom falatokkal kényeztetett házi egerészővé, még inkább házi kedvenccé válni. (Ugyanitt kellett legnagyobb döbbenettel tudomásul vennem, hogy évtizedek óta konzekvens - és kedvenc - macskanevem, Cilike, azt jelenti, hogy vak. VAK! Hát na...)

Nagyon szerettem olvasni, talán azért, mert hasonlóképpen gondolkodik az öregedésről, mint magam is: kedélyesen, derűvel és fanyar humorral. Így hatvan felé még nekem is süt a nap, ha bizony jönnek a fellegek is, de csak hadd essen, ez a dolga. A balatoni életérzést is sikerül visszaadnia a regénynek, történhet bármi, a balatoni fogas, a Szent György-hegyi bor bármit képes elfedni, finomítani tud a legsúlyosabb helyzeten is. Kávézók, éttermek, kikötők és a lassabban csordogáló élet, magától értetődő hivatkozások az akkori idők irodalmi nagyságaira, Zilahy Lajosra (tudja még valaki a 30 éven aluliakból, ki volt ő és milyen műveket alkotott?), Rejtő Jenőre vagy Jókai Mórra. 

Olvassátok!

Fülszöveg

A ​regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide… 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó „bolond báró” és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak.

Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától. 

És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: „Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok.”

Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni „díszletek” között – kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat – ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia…

Tóth Gábor Ákos (Budapest, 1955. július 8. –) író, újságíró (a képen). 1975 és 1979 között a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán tanult. Az első magyar szamizdat „folyóirat”, a Szféra szerkesztője-kiadója (1980–1982, 9 szám, kb. 100 példány). 1984-ben az Örley Társaság alapító tagja. A nyolcvanas évek végén az Irodalmi Levelek füzetsorozat kiadója Farkas Péterrel és Petri Györggyel. Dolgozik fizikai munkásként, később szellemi szabadfoglalkozású lesz, majd korrektor a Napi Világgazdaság című lapnál. A Napi Gazdaságnál 1991–2000 között tördelőszerkesztő, újságíró, szerkesztő. Az ezredfordulótól az Elite Magazin újságírója, rovatvezetője, 2010–2011 között a Trivium Kiadó főszerkesztője, 2012-től a FIX TV produkciós igazgatója. Az irodalmi közélet a Nyúltrapp című regényére figyelt fel 1990-ben, és a legtehetségesebb magyar írók közt tartotta számon. Az Édesvízi mediterrán sorozatot alkotó Édesvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton, A világ közepén, Végtelen nyár, Mindörökké Balaton címmel jelentek meg szórakoztató regényei.