Beoltva a valóság ellen - a hülyeség pszichológiája

Van-e különbség hülyeség és ostobaság között? Lehetséges-e nagyon okos embereknek néha elképesztő hülyeségekbe belenavigálniuk magukat? Ostobaság és nárcizmus összefüggései, túlzott önértékelés, az ostobaság nyelvezete, miért becsüljük le bizonyos esetekben az állatok és a gyerekek intelligenciáját - erről és sok másról szól Jean-François Marmion A hülyeség pszichológiája című könyve.

Könyvajánló - Jean-François Marmion: A hülyeség pszichológiája

A kötet a hülyék, idióták, ostobák és szemétládák világát, viselkedési mintáikat és a rájuk jellemző gátlástalan törtetést igyekszik feltérképezni sok-sok humorral, helyenként szívfacsaró tényekkel, amelyek gyerekekkel vagy állatokkal kapcsolatos eseményekről beszélnek. Ezek az oktondik falkában vadásznak és csordákban gondolkodnak. Nekünk úgy működik az agyunk, mondják, mi azt gondoljuk, hogy, mi úgy tanultuk, hogy... Rendíthetetlenek saját igazukban, be vannak oltva határozatlanság ellen. Nem foglalkoznak azzal, hogy gondolataikkal a másik terhére vannak, még el is telnek saját elégedettségükkel. Mindent jobban tudnak, otthon vannak fizikában, politikában, kertművelésben, pszichológiában, és természetesen most is jobban tudják nálunk, hogy igazából kik vagyunk, és mi tesz jót nekünk. Ha nem értünk velük egyet? Világvége! Legorombítanak, megvetésükkel sújtanak, és ha módjukban áll, minden létező platformon ellenünk fordulnak. Ha megmentésükre esküdnénk fel, ne tegyük, csak megerősítik őket abban, hogy jól cselekszenek - és ha véletlenül nem nekik adnának igazat, mártírként tündökölnek önmaguk előtt.

A francia con szó, amire az egész könyv épül, nem egyszerűen barom, hülye, idióta, korlátolt, ostoba vagy szemétláda és így tovább, hanem mindez egyszerre. Ráadásul nem csak szellemi képességet jelöl, hanem azt is, hogy az, akire mondják, hogyan viselkedik a kapcsolataiban és a közéletben. Sőt, a szóban az a megvetés is benne rejlik, amivel a "normális" ember az effajta hülyéhez viszonyul. Továbbá a con negatív tulajdonságokkal is együtt jár: többek között gyűlölettel, irigységgel, kivagyisággal, mértéktelen becsvággyal. Mivel pedig ahány esszé, interjú vagy tudomány, annyi oldalát domborítja ki a francia con fogalmának. A fordítók kényszerűen, de bátran vállalták, hogy mindig a legmegfelelőbb szóval, szavakkal segítsék a magyar olvasót a hülyeség pszichológiába merülni.

Kiss Kornélia és Fáber András (a fordítók)

Az ostobaság olyan, mint egy be nem tartott ígéret, az értelem és a bizalom ígérete, amit az ostoba fajankó, az emberiségnek ez az árulója, rútul elárult. Az ostoba ember oktalan, akár az állat. Szeretnénk őt magunkhoz édesgetni, barátunknak tartani, de hiába, mert a tökfej nincs azon a szinten - mármint ahol mi magunk vagyunk. Arra a nyavalyára, amiben ő szenved, nincs orvosság. És - kész tragikomédia - nem is fogja gyógykezeltetni magát, mert meg van győződve arról, hogy a vakok országában ő az egyetlen félszemű.

A tompa agyú ember gyakran esik áldozatul a hamis visszatekintésnek. A szülészeten azt fogja mondani: „Biztosra vettem, hogy fiú lesz!”, a tévé képernyője előtt pedig azt: „Biztosra vettem, hogy Macront választják meg elnöknek!”, sőt, néha egyenesen hozzánk fordul, és megjegyzi: „Biztosra vettem, hogy ezt fogod mondani!” Vajon azért beszélnek-e így, mert félre akarnak bennünket vezetni? Vagy netán jóstehetséggel vannak-e megáldva? Szó sincs róla! A tompa agyúak stratégiai okokból vágják rá bármire, hogy „tudtam!”, mert azt az előnyös látszatot igyekeznek kelteni, hogy ők sokkal tájékozottabbak, mint amennyit valójában tudnak a dologról: „tudom, hát hogyne tudnám!” Persze jobb, ha nem beszélünk a tompa agyúaknak ezekről a tanulmányokról, mert úgyis habozás nélkül le fogják tagadni, hogy így működnek…

Sokan úgy vélik önbecsülésüket megőrizni, hogy jócskán túlértékelik saját képességeiket. A téves önértékelésre a pszichológiában egyes kísérletek során úgy jöttek rá a kutatók, hogy a kísérletben részt vevő személyek közül elég sokan úgy vélték magukról, hogy különböző területeken jobb képességeik vannak az átlagnál, például saját értelmességüket rendszeresen túl szokták értékelni. A skála egyik végén vannak a szegény gyagyások, akiknek rendszerint azt vetik a szemükre, hogy önbizalomhiányban szenvednek, közmegítélés szerint ugyanis gyakran a „túl buta” jelzőt érdemlik ki mindazok, akikre egyaránt jellemző a naivitás, az alázat és a tapintat, vagyis az olyan ügyefogyottak, akiket mások, akik viszont nem ilyenek, rendesen kihasználnak. A skála másik végén találjuk azokat, akik általában sok jó pontot szereznek, mármint az olyan idiótákat, akikben túlteng az önbizalom. Egy ilyen idióta meglehetősen sok pénzébe tud kerülni a társadalomnak, például, ha eltéved valahol, ha akár a tengeren hajókázva, akár a hegyekben síelve letér a megadott útvonalról, de akkor is, ha többnyire beéri azzal, hogy túlértékeli saját autóvezetői képességeit. Végül pedig a túlzott egocentrizmus révén vagyunk képesek megkülönböztetni a kis asshole-t az önbizalom-túltengéses idiótától, aki nem ismer magára, mint minden bajának okozójára. Az atyafi háromszor vált el, mert mindhárom nő hülye picsának bizonyult, és csak azért égett le, mert a melósai ócska, fakezű semmirekellők voltak. Emberünk már kamaszkorában rájött, hogy nem a lába illatozik, hanem a zoknija. Egy alkalommal a jard lemeszelte gyorshajtásért, hát akkor bizony nem volt szerencséje. Nehezen érti meg, hogy csak a szellemi kihívásokkal küszködő tökfejek nevezik szerencsének a valószínűséget.

Ahogy a könyv fogalmaz, az ostobaság heve sohasem enyhül, sőt a közösségi média térhódításával mintha eljött volna az ostobák számára a butaság aranykora. Amikor pedig a hülyeség szorgalommal párosul, abban van aztán az igazi öröm! Már ha nem mi vagyunk az ilyenek célkeresztjében, és csak kívülről figyeljük az eseményeket. Mert benne lenni: na, az kínos.

Olvassátok, bólogassatok és szórakozzatok jól a helyenként megcsillanó humoron! A lényeg, hogy a tanulásra, gondolkodásra ráfordított idő mindig megtérül. Mindig.

Fülszöveg

Nem ​baj, ha valaki hülye, idióta, ostoba vagy szemétláda, amíg otthon, a négy fal között „csinálja”. De mit tegyünk akkor, ha nem csak az utcára jön ki, hanem megjelenik a hivatalban, a munkahelyünkön, sőt felbukkan az ismerőseink, barátaink között, ne adj' isten a családunkban is? Esetleg politikusként vagy szakértőként gátlástalanul beletolakszik az életünkbe a médián keresztül, vagy ránk talál az internetes platformokon? 

Természetesen próbálunk felkészülni belőle, hogy minél kevesebb fájdalmas meglepetést okozzon. Jelen könyvünk ennek a felkészülésnek az alapműve, tankönyve és szöveggyűjteménye egyszerre. Szerkesztője, Jean-François Marmion korunk hőseként kockázatos vállalkozásba fogott, amikor közel harminc harcostársával a hülyék, idióták, ostobák és szemétládák világának titkait igyekezett kifürkészni. Tették mindezt fáradságot nem kímélve, teljesen önzetlenül, az emberiség ragyogó jövője, egy normálisabb, okosabb és tisztességesebb élet reményében.
A végeredmény, vagyis e könyv segítségével mi, a normális, okos és tisztességes olvasók valóban biztonságban érezhetjük magunkat. (De tényleg, komolyan!)

Jean-François Marmion (a képen) pszichológus, író, újságíró, a Sciences Humaines társszerkesztője, a Le Cercle Psy korábbi főszerkesztője. 

Fordítók: Kiss Kornélia és Fáber András

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: A hülyeség pszichológiája

Eredeti cím: Psychologie de la connerie

Szerző: Jean-François Marmion

Fordító: Fáber András-Kiss Kornélia

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalak száma: 360

Megjelenés: 2022. április 26.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789631368086

Méret: 197 mm x 138 mm!