Lélegzet a márványon

 Könyvajánló - Laura Sintija Černiauskaitė: Lélegzet a márványon

Egy különös, erőteljes, mégis lírai hangú litván regény, amely egy szörnyű családi drámát mesél el. Betegség, abúzus, halál és gyász - az élet sötét oldalai.

Egy világtól elzárt farmon élő háromtagú litván család életébe szinte berobban egy addig intézetben nevelkedett kisfiú. A művészi tehetséggel megáldott, de depressziós Isabelė, a családfői szereppel viaskodó és felesége ragaszkodásáért küzdő Liudas, a korát meghaladóan okos és figyelmes fiuk, Gailius, valamint a minden képzeletet felülmúlóan „problémás” Iljusa sorsa egy drámaian szép és felkavaró összekapaszkodás- és szétválástörténet, amelyben végül a szeretet látszik győzedelmeskedni. Černiauskaitė egyéni elbeszélésmódja mesterien teremti meg a balladisztikus hangulatot, amelynek lírai homályából fokozatosan bontakozik ki a szereplők rendkívül árnyalt, rejtett utalásokkal teli viszonyrendszere, finom részletekig megmunkált karaktere és szívszorító belső világa.

 Izabelė egy csendes erdőszéli kis tanyán él a családjával, Liudas-szal van egy beteg gyermekük, Gailius. Izabelė többször jár a közeli árvaházba, ahol a barátnője dolgozik, itt találkozik Iljával, a problémá hátterű gyerekkel. A nő úgy dönt a férje tudta nélkül, hogy befogadja Ilját, annyira megbabonázza a hideg, szinte érzelemmentes szeme. Ezzel a döntésével pedig megpecsételte a családja sorsát, és Ilja után gyorsan érkezik a tragédia is az életükbe.

Az égbolt úgy ragyogott az erdő felett, mint egy kék gyémánt, mint egy szemrehányás a földnek, amiért az nehéz és sötét.

Rövid, de nagyon erőteljes regény, amelynek középpontjában az anyafigura, Izabelė áll. Elképesztően mély traumákat hordoz már gyerekkorától, amikor az alkoholista apja rendszeresen molesztálta, és szegénységben éltek. Ezek az élmények pedig a felnőtt életében is nyomot hagynak. Nyomot hagynak a Liudas-szal való kapcsolatán, és a fiával, Gailius-szal való kapcsolatán is, és megakadályozzák, hogy Ilja valóban, érzelmileg is a család része lehessen. Erre valószínűleg sem Izabelė, sem Ilja nem képes - érzelmi kapcsolódásra. Valami más köti őket össze.

Valami vadság, valami félelem, valami különcség. Valami olyan kötelék, amely csak az igazán mély traumákat átélt embereket köti össze. Talán a megértés. De ez önmagában kevés - főleg akkor, amikor bekövetkezik a tragédia. 

A sejtjei egyszerűen a levegőből olvasták ki a hírt: már ismerte ezt a csendet, amely mint az élettelen föld terjed szét a lélektől elhagyott test körül, figyelmeztet, ne menj közelebb – a halál megrajzolta a maga körét, és minden, ami élő, itt egy szempillantás alatt kővé dermed.

Különös, lírai képekben gazdag, gyönyörűen megírt, de rendkívül zaklatott hangvételű és eseményeiben is széteső történet a Lélegzet a márványon, amelyhez nagyon nehéz olvasóként kapcsolódni a zaklatottsága miatt. A szöveg olyan, mintha élne, és távol akarná tartani magát mindentől, hogy aztán hátulról, alattomosan csapjon le. Épp mint Ilja. Bár Izabelė a főszereplő, mégis Ilja jelenléte határozza meg az egész történetet, az ő ijesztő, vészterhes settenkedése lengi be a szöveget. Nagyon szépen ragadja meg a gyászt, és a mély negatív érzelmeket és élményeket, amelyek egyedül Izabelė hobbijában, a festészetben tudnak feloldódni. Mindannyian egészen egyedi karakterek, a leghétköznapibb talán Liudas, aki szinte csak belesodródik minden történésbe, mintha nem lenne saját akarata. Legalábbis kevésbé látszik. Gailius okos és bölcs gyerek, aki hamar átlátja édesanyja érzelmi problémáit. Ilja olyan, mint egy árny. Valami, ami nem biztos, hogy jót akar neked, ami körülveszi az érzékeidet.

Laura Sintija Černiauskaitė (Vilnius, 1976) litván írónő, a Litván Írószövetség tagja. Színpadi művekkel kezdte pályáját, Liučė Skates című drámája Berlinben első díjat nyert a 2004-es nemzetközi drámafesztiválon. Az azonos címen megjelent próza- ás drámaválogatását az év legjobb tizenkét könyve közé sorolta 2003-ban a Litván Irodalmi Intézet. A Lélegzet a márványon első regénye, a művel 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Laczházi Aranka műfordító, egyetemi adjunktus. Az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézetében az Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszék oktatója. Szakterülete többek között a litván és a lett irodalmi nyelvek kialakulása, valamint a balti nyelvek kapcsolatai más (orosz, lengyel, német) nyelvekkel. Számos irodalmi és szakmai szöveg fordítója litván, lett és orosz nyelvből.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!