Ember. A Föld legádázabb, de egyben legkíváncsibb ragadozója - honnan származik ez a két tulajdonság? Napjainkban követni sem lehet az emberi együttműködés ezernyi formáját, amelyhez - ki gondolná? - durván hat millió évvel ezelőtti forradalmi változások szükségeltettek. Hogyan alakítják mai életünket a távoli múlt eseményei, és mit profitálhatunk mi ebből a tudásból? A modern emberi viselkedés evolúciós gyökereiről szól a Corvina Kiadó gondozásában megjelent A nagy társas ugrás című kötet William von Hippel tollából.
Könyvajánló - William von Hippel: A nagy társas ugrás
Társadalmi együttműködés nélkül nincs civilizáció, ezt bizton le lehet szögezni, mint vitán felülálló tényt. Mi történt durván hat millió ével ezelőtt, amikor az akkori főemlős néhány hordája lemerészkedett a fáról a földre? Miért fontos ez a lépés, hogy a sűrű esőerdőkből nyílt szavannákra vándoroltak az afrikai elődeink? Vagy nem is ők hagyták el a fákat, hanem a fák őket?
A sűrűben számos búvóhely kínálkozott rejtőzködés céljából, az egyénnek különösebben nem kellett együttműködnie másokkal azért, hogy életben maradjon. Ez a védelem megszűnt, ahogy nyílt terepre értek, a ragadozókkal szemben csak összefogással volt megvalósítható. Közben vadászni, gyűjtögetni, enni kellett, gyerekeket nevelni, tehát a kihívás a megoldandó feladatokat (magyarán a túlélést) tekintve nem is volt olyan kicsi. Persze, gondolom mindezt én itt az étkezőasztalomnál, jó hat millió évvel később, totál laikusan, mert a szerző, William von Hippel sokkal frappánsabban, megfelelő kérdéseket feltéve, tudományos alapon állva, és provokatívabban (igen, sokkal provokatívabban) áll hozzá a témához.
Például gondolkodtál te már azon, hogy
- kődobálás és kollektív cselekvés, mint hatásos védekezés erős ragadozók ellen is
- bonyolult kapcsolatok és a növekvő agytérfogat kapcsolata
- manipulálás, megtévesztés, hazugság az alkalmazó által megkívánt valóság eléréséhez
- mezőgazdaság és emberi pszichológia kapcsolódási pontjai
- miért vagyunk hajlandók félretenni a nézeteltéréseinket?
- miért csak csoporton belül kooperálunk, és csoportok között miért nem?
- miért nem érezzük büdösnek saját csecsemőnk ürülékét?
Sorolhatnám tovább a kérdéseket és jelenünk múlttal összefüggő történéseit, de minek? Sokkal egyszerűbb belemerülni William von Hippel könyvébe és kimazsolázni a bennünket érdeklő válaszokat - hiszen szellemi képességeink miatt mi vagyunk a Föld legádázabb, de megítélésem szerint a legkíváncsibb ragadozói IS.
Olvassátok! Hajrá!
Fülszöveg
Mi is ez a címben jelzett „nagy társas ugrás”? Nagyjából hatmillió évvel ezelőtt őseink a sűrű esőerdőből a kelet-afrikai nyílt szavannára vándoroltak. Ez volt az emberi evolúció történetének egyik legjelentősebb eseménye. Amikor őseink rátaláltak a szavannai életből fakadó kihívások társas megoldására, olyan eseménysort indítottak el, amely végül az emberhez vezetett. A fák és a füves vidék közötti „ugrás” nyilvánvalóan metaforikus, de ennek során elődeink előkészíthették a terepet a bonyolultabb társas stratégiák számára, és ez a folyamat örökre megváltoztatta elménk működését: átformálta egész viselkedésünket, innovatívvá tett bennünket, és újfajta társadalmi intelligenciát hozott létre. William von Hippel rendkívül élvezetes könyvében ezt a forradalmi átalakulást rajzolja meg, nyomon követve az emberi fejlődést, és elmagyarázva, hogyan alakítják mai életünket távoli múltunk eseményei. Az antropológiát, biológiát, történelmet és pszichológiát az evolúciós tudományokkal ötvöző, érdekfeszítő és rendkívül személyes hangú elemzés friss és sokszor provokatív pillantást vet fajunkra, és új támpontokat ad arról, honnan jövünk, kik vagyunk, mi tesz minket boldoggá, és hogyan használhatjuk fel ezt a tudást életünk javítására.
“Felejtsd el az aranyvécéket és a magánrepülőket. A boldogság kulcsa sokszor apróságokban rejlik. Von Hippel könyve, amely tele van remek megfigyeléssel az emberi jellemet illetően, ösztönző programot kínál a siker anyagi mércék nélküli méréséhez és a boldogság eléréséhez.” – Kirkus Reviews magazin
“A nagy társas ugrás az elmúlt évek egyik legjobb könyve. A modern emberi viselkedés evolúciós gyökereinek vizsgálata mélyreható és kinyilatkoztató jellegű. A lebilincselő történeteket, a gazdag ismeretanyagot és gyönyörű prózát zökkenőmentesen egybeszövő Von Hippel páratlan bepillantást enged őseink életébe, és ezáltal önmagunkba is.” – Sonja Lyubomirsky pszichológus, a Hogyan legyünk boldogok? című, magyarul is megjelent könyv szerzője
“Ez a könyv mindannyiunknak szól. Mindenkinek, aki egy cseppet is kíváncsi arra, hogyan lettünk emberré. Von Hippel panorámája arra késztet bennünket, hogy feltegyük magunknak a kérdést: mit akarunk kezdeni azzal a csodával, hogy most itt vagyunk?” – Mahzarin R. Banaji, a Harvard Egyetem pszichológusa
William von Hippel (a képen) Alaszkában nőtt fel, és a Yale Egyetemen szerzett BA-diplomát, a Michigani Egyetemen pedig PhD-fokozatot. Több mint tíz éven át az Ohiói Állami Egyetemen tanított, ezután Ausztráliába költözött: jelenleg a Queenslandi Egyetem pszichológiaprofesszora. Száznál is több dolgozatot és könyvfejezetet publikált, kutatásairól a The New York Times, a USA Today, az Economist, a BBC, a Le Monde, az El Mundo, a Der Spiegel és az Australian is beszámolt.
Feleségével és két gyermekével az ausztráliai Brisbane-ben él. A nagy társas ugrás az első könyve magyar nyelven.
Termékadatok
Megjegyzés küldése