Az egyén és a virtuális valóságok, klímaváltozás, migráció, robotok, egyszerű, hétköznapi történések beleillesztve a nem túl távoli jövőbe, ahol a virtualitás már alapeset. Mihez kezd a jövő embere a technológia ilyen mértékű fejlődésével, de ami még fontosabb, mit tesz a technológia a jövő emberével? Fogjuk-e szeretni, vagy csak beletörődünk, hogy ez van?
Könyvajánló - Alexander Weinstein: Az új világ gyermekei és más történetek
Az egyén és a virtuális valóságok, klímaváltozás, migráció, robotok egyszerű, hétköznapi történések adaptálása a nem túl távoli jövőbe, ahol a virtualitás már alapeset. Mihez kezd a jövő embere a technológia ilyen mértékű fejlődésével, de ami még fontosabb, mit tesz a technológia a jövő emberével? A 13 novellában az elképzelt események végkifejlete egyszerre ijesztő, rémisztő és megrázó, vagy éppen mindhárom egyszerre. Az emberi agy kapacitásának végessége egyszerre kitágul, amint a tudathoz számítógépet kapcsolunk, de vajon komoly következmények nélkül lehetséges ezt végrehajtani? Léteznek e ebben a témában etikai megfontolások, és ha igen, van-e, aki ezeket betartja?
A műben tobzódnak a sötét, komor, baljós végkifejletek, igen ötletes kivitelezésekben. Sőt, rettenetesen ötletes kivitelezésekben. A novellák egyike-másika néha nem is túl eredeti, de mégis működik, úgy hat az érzelmeinkre, hogy megbocsátjuk neki a helyenkénti kiszámíthatóságot. Az olvasó a legtöbb főhőssel együtt szorong, és akkor is ismerős élethelyzet érzése van az embernek, ha még sohasem élt át a novellában lefestett történést. A búcsú Yangtól egyből megrázó, mint első novella (az ötletből film is készült). A szerző főleg azzal foglalkozik, hogy kisebb társadalmi egységekre hogyan fog hatni a virtuális valóság, és mihez fognak kezdeni a fejlettebb technológia emberei olyan problémákkal, mint klímaváltozás, migráció, robotizáció. És miután mindez már itt liheg a nyakunkban, az írások egyszerre félelmetesek és borzongatók.
A legtöbb írás viszonylag gyorsan olvasható, főleg akkor ha a sci-fi vonalat szereti a könyvet kezébe vevő. Jelképei hamar felfedezhetők, felfoghatók és dekódolhatók. A novellák ötletei megtalálhatók bárhol máshol a hasonló irodalmakban, ezek a történetek abban különböznek tőlük, hogy az érzelmekre kívánnak hatni, ezért viszonylagos egyszerűségük ellenére is megmaradnak az olvasóban, nem felejti el őket egyhamar. Szembe állítja a valóságot a virtualitás jelentette nihillel: bármennyire is fejlődik a technológia, hiába az emberi élethez kapcsolt számítógépes tudat, ettől függetlenül a humán lét alapjai irányítanak, hormonok, ösztönök, vágyak, amik felülírják (már amíg felülírhatóságot bele is programozzák a tudathoz kapcsolt virtualitásba) a legokosabb, legbölcsebb kitalációt is.
Mi az igazi és mi a hamis? Ha a közeljövőben emlékeket lehet vásárolni, lesz-e bárki, aki meg tudja majd mondani, melyik emléke a valóság? Van e határa az emberi lustaságnak? Ha folyamatosan írásban chatelünk, mi történik majd a hangunkkal? Mi lesz a titkainkkal? A technológia elmagányosítja az egyént? Hogyan is lesz az a jövő: szeretni fogjuk, vagy csak beletörődünk, hogy ez van?
Ahogy az a novelláskönyvekkel történni szokott, nem mindegyik történet fog tetszeni az olvasójának, hiszen az egyének interpretációja szükségszerűen sokváltozós, mindig is különbözni fognak egymástól a tetszésindexek. Általánosan elmondható a kötetről, hogy erős hatást kiváltó emóciókat képesek generálni abszolváláskor, vagy azért, mert nagyon tetszik, vagy azért, mert nagyon nem tetszik az éppen következő eset leírása. A címadó novella (és még jópár) például általános elismerést váltott ki a mű méltatóinál, ugyanakkor voltak olyanok is, amelyek meg a biztosítékot verték náluk. Nem lehet és nem is kell igazságot tenni a témában. Ami az egyén értékítéletében jó, azokhoz jó olvasást kívánok, ami meg nem: tessék átlapozni. Megítélésem szerint ne hagyjátok ki a művet az olvasmánylistátokból!
Fülszöveg
Alexander Weinstein elgondolkodtató történeteiben a jövő már megérkezett, olyan technológiai forradalmat és konflikusokat hozva magával, amik jó eséllyel mindannyiunk életében jelen lehetnek majd. A kötetben található tizenhárom novella az embert vizsgálja hétköznapi helyzetekben: az embert, aki látszólag mindig küzd az új világ változásaival és a folyamatosan érkező technológiai csodákkal, de közben a legnagyobb ellensége folyton saját maga lesz. Családok mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást egy újabb és minden eddiginél keményebb gazdasági válságban (Hátország), vagy megnézhetjük, hogy egyáltalán mit jelenthet a család fogalma a jövőben (Búcsú Yangtól, Az Új Világ gyermekei), és mit tehetnek az egyénnel a virtuális valóságok (A térképészek, Móksa). Ezek mellett olvashatunk arról is, hogy milyen hatással lehet egész országok életére a menekültkérdés (Vándorlás), illetve több történet foglalkozik a küszöbön álló klímakatasztrófával (Jégkorszak, Zuhanóív).
Az Új Világ gyermekei és más történetek a szépirodalom és a sci-fi eszköztárából építkező, sokszor komor hangulatú gyűjtemény, amiben lépten-nyomon felvillan a remény szikrája, emlékeztetve minket arra, hogy miért vagyunk itt és miért harcolunk. Alexander Weinstein ezekkel a történetekkel hívta fel magára a figyelmet az utóbbi években, ráadásul a Búcsú Yangtól című novellájából Colin Farrell főszereplésével film is készült.
Alexander Weinstein (a képen) a Siena Heights Egyetem docense, ahol kreatív írást tanít, emellett pedig a szintén kreatív írást oktató The Martha’s Vineyard Intézet igazgatója.
Az Új Világ gyermekei és más történetek című novelláskötetét 2016-ban a New York Times az év száz legjobb könyve közé választotta, és több magazin év végi best of listájára is felkerült vele.
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Megjegyzés küldése