Feljegyzések egy ostromlott városból - Harkivi napló

 Könyvajánló - Szergej Geraszimov: Harkivi napló

Szergej ​Geraszimov írót szülővárosában, az orosz határtól mindössze negyven kilométerre fekvő Harkivban érte a 2022. február 24-én Vlagyimir Putyin által elrendelt „különleges katonai művelet”, vagy egyszerűbben fogalmazva: a háború.

Feljegyzéseiben Geraszimov kíméletlen őszinteséggel, némi – az ostromállapothoz illően sötét – humortól sem visszariadva eleveníti meg a folyamatos bombázásokkal és pergőtűzzel sújtott város pokoli mindennapjait, ahol „élni” leginkább már annyit tesz, mint „túlélni”. Könyve fontos szemtanúi beszámoló Ukrajna lerohanásáról, amely jócskán túlmutat a háborús pusztítás megrázó dokumentálásánál – elgondolkodtató értekezések gyűjteménye, többek között a fegyveres harcokat előkészítő propagandáról, az ukrán és az orosz nemzet közötti elszakíthatatlan kötelékekről és messzire visszanyúló feszültségekről, valamint arról, miért nem jelent megoldást a putyinizmussal szemben a nacionalizmus.

A Harkivi napló megkerülhetetlen olvasmány ahhoz, hogy pontosabb képünk legyen az egész világot megrázó őrületről, Európa második világháború óta legnagyobb katonai konfliktusáról.

Szergej Geraszimov, a hazájában ismert sci-fi író, újságíró Harkivban él, alig 40 kilométerre az orosz határtól. Február 24-én itt érte őt és családját teljesen váraltanul az oroszok által kezdeményezett háború, ami nagyon gyorsan Harkiv ostromává alakult. 

Másképpen vélekedni, azt gondolni, hogy valamelyik nemzet jobb lehet a másiknál, egyenértékű azzal, mintha valaki azt mondaná, hogy akik hétfőn születtek, jobbak azoknál, mint akik pénteken jöttek világra.

Tökéletesen bemutatja a kezdeti káoszt, az első egy-két nap tapasztalt hitetlenéget, és ami az igazán megrázó: hogy a kezdeti vész után mennyire gyorsan hozzászoktak az ostromlott helyzethez, a sorállásokhoz, a nincshez. Mennyire magától értetődő lett minden, ami történt. Irodalmi szempontból nem tökéletes könyv - de melyik az? Itt nem volt idő letisztázni, a hirtelen áramszünetek alatt többször is vesztek el szövegrészletek, érződik, hogy néha nem sok idő volt a bombázások közepette írni, és a hihetetlen hangulatváltások is - düh, értetlenség, elkeseredés, és jókedv is. Ez egy ostromnapló, 2022-ből, egy szomszédos ország nagyvárosából, amelyet megtámadott egy másik ország.

Nagyon tanulságos mindaz, amit a propagandáról ír, és itt, nálunk, ahol a világon a legolajozottabban működik sokszor kormányzati oldalakról erősen megtámogatva az orosz propaganda, mintha már elfelejtettük volna 44-45-öt, amikor a mi városainkban vadásztak nácikra (és találták meg helyettük a  szerencsétlen, 250 éve itt élő sváb civil családok leszármazottjait), és 56-ot. Mert ez ugyanaz az Oroszország. Most is "nácitlanítani" mennek, mint 80 éve, csak most a porcelánok helyett a mosógépet viszik haza a messzi keletre. Csak már sokkal okosabban használják a médiát. 

Mostanra közhellyé vált Ukrajnában a putyinista propagandát a goebbelsihez hasonlítani, de pszichológiai szempontból jelentős különbségek vannak a kettő között. Goebbels sosem mondta, hogy a zsidók saját magukat küldenék haláltáborokba, és saját magukat készülnének kiirtani. Ez elég furcsán is vette volna ki magát. Ezzel szemben az orosz propagandisták azt sulykolják, hogy az ukránok bombázzák Mariupolt, és ők igyekeznek eltörölni a saját városukat a föld színéről, a benne élő több százezer civillel egyetemben. Egy nő felhívja a moszkvai rokonát, és elküldi neki a pusztításról készült felvételeket, a moszkvai rokon azonban csak annyit felel, hogy mi magunk pusztítjuk a saját épületeinket.

Ez a napló úgy hozza közel a háború borzalmát, hogy mégis távol marad tőle. Nem tudjuk meg belőle, hogy milyen bezélgetések zajlottak az első napokban, hogy egyáktalán milyen érzések és gondolatok kavarogtak az emberek fejében, de lehengerlő, hogy a legtöbben a védekezést, és nem a menekülést választották. Igen, a keleti részen élő ukránok többsége orosz nyelven beszélt inkább, de ettől még nem lesznek oroszok. Egy szeparatista, erőszakos kisebbséget leszámítva - azzal együtt, hogy látták és elismerték az ukrán vezetés hibáit is - a többség, amikor ilyen agresszióval nézett szembe, nem a támadó fél mellé állt, hanem azt mondta, hogy azért mindennek van határa. A többség nem kér Moszkvából és a Kremlből. Azok sem, akik nem csak anyanyelvüket, hanem identitásukat tekintve is oroszok. Ez a mozzanat az, ami meglepte az oroszokat. Ez az erős, gyors és határozott ellenállás. A világot pedig az a tény, hogy az oroszok talán mégsem annyira erősek, valószínűleg a hadügyekre költött orbitális pénzösszegek nagy része oligarcháknál landolt. Persze a kezdeti sokk után most, több mint fél évvel később még mindig tart a háború, és az oroszok átálltak a számukra olyan jól bevált taktikára, a lassú felőrlésre, ahol emberélet nem számít. A sajátjuké sem. 

Feszültégekkel teli, de érdekes és elgondolkodtató könyv, amely egyes részeiben inkább esszé-jellegű, semmint napló, beszámoló, amely Bartók Imre fordításában jutott el hozzánk.

Szergej Geraszimov 1964-ben született Harkivban, író, költő és fordító. A Harkivi Állami Egyetemen szerzett diplomát elméleti fizikából, később pszichológiával kezdett foglalkozni, számos akadémiai cikket publikált a kognitív működés témakörében. A pszichológián keresztül jutott el a populáris irodalomhoz mint az emberi kíváncsiság speciális tárgyához és jelenségéhez, és kezdett el maga is fantasy és sci-fi történeteket írni.

Műveit korábban olyan jelentős orosz könyvkiadók tették közzé, mint az ASZT és az Ekszmo – nagyszabású, Ukrajna és Oroszország 20. századi történelmére és a marxizmus tévedéseire fókuszáló mágikus realista regényének megjelenését azonban már megakadályozta a feszültté vált politikai helyzet. Több elbeszélése és két regénye is olvasható angol nyelven.

A Harkivi napló a 2022-es orosz katonai invázió első két hónapjának krónikája.

Köszönöm a lehetőséget a Helikon Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.