Könyvajánló - Fredrik Logevall: JFK
John Fitzgerald Kennedy, illetve ahogy fél évszázaddal a halála után is szinte az egész világ ismeri, JFK, háborús hős, a szabadság és demokrácia ifjú bajnoka, Amerika mitikus államférfija. Zűrös hátterű politikai kalandor, Marilyn Monroe szeretője, középszerű vezető. Pályája, karaktere és sokkoló halála egymással szöges ellentétben álló értelmezések és összeesküvés-elméletek tárgyai, miközben maga az ember a mai napig homályba burkolódzik.
Csupán nemrégiben oldottak fel minden titkosítást és tártak nyilvánosság elé mindent, ami JFK-hez kapcsolódik. Titkos iratokat, naplókat, családi és baráti, illetve szakmai levelezéseket, több kartonnyi anyagot, amelyekbe eddig a történészeknek sem volt belátása. Fredrik Logevall az első, aki beleásta magát ezekbe, és ezen, eddig nem ismert információk alapján, elfogultságmentesen írta meg JFK életrajzát, legalábbis az életének az első felét.
És a kulcsszó itt az elfogultságmentesség. Nagyon nagy szükség volt már egy olyan könyvre, amely lerombolja a JFK-t övező mítoszokat, és olyannak mutatja be őt, amilyen valójában volt. Nem, egyáltalán nem volt az a nagy államférfi, akinek ma beállítják és akiről a legendák szólnak, a felesége, Jackie sokkal intellektuálisabb egyéniség volt. Személyiségét nagyban meghatározta az apja viselkedése, és bár már fiatalon is szembement vele (politikai téren is), mégis, az, ahogyan a családjával és más emberekkel bánt, az apja hatása. Egy középszerű vezető volt, akinél voltak jobbak és rosszabbak is, a terveinek a nagy részét nem sikerült megvalósítania, a rendszerszintű és hosszútávú gondolkodás nem volt az asztala. Viszont két dolog volt, amiben nagyon jó volt: az, hogy hogyan kell bánni a médiával és a nyilvánossággal (ebből, és a halála körülményeiből ered főképp a hatalmas népszerűsége), illetve a hirtelen fellépő külpolitikai válsághelyzeteket is jól kezelte, gyorsan és jól tudott reagálni.
A többi (hogy rendbe akarta hozni a bankokat, hogy befejezte volna a vietnami háborút, stb...) nem igaz. Sok intézkedést, amelyet ő kezdeményezett, végül a halála után Johnson vitte véghez, és sok esetben azért, mert Kennedy csak a nyilvánosság és a média erejét használta jól, nem volt jó politikus, és kevésbé látta át az amerikai kongresszus működését, nem tudta befolyásolni a szenátorokat, képviselőket.
Ez a kötet a fiatal éveiről szól, 1956-ban ér véget. Ott van Európa nagy történelmi pillanataiban, ott van Berlinben, mielőtt elkezdődik a háború, és Európa számos országában jár. Nem fél használni a nagy-britanniai nagykövet apjának kapcsolatait. Apja, Joe Chamberlain politikáját támogatta, de Kennedy már ekkor, húszas évei elején felfigyelt Churchillre, és a politikai ellentét később is megmaradt köztük.
Joe erős kézzel irányította a családot, és minden gyereknek jól kellett teljesítenie, mindegyiküknek kikövezett már gyerekkorukban egy utat, amin járniuk kellett. Kilenc gyereke közül a legidősebb, Joe-t szánta politikai pályára, belőle faragott volna elnököt, ám a fiú a háború során életét vesztette egy, mint utóbb kiderült, teljesen felesleges és veszélyes bevetésen. Ezután John, a családnak csak Jack lépett előre. Apja saját bevallása szerint maga faragott politikust a fiúból, és Johnt egyáltalán nem érdekelte a politika. Mint kiderült, ez nem igaz: az ifjú Johnnak nagyon is határozott elképzelése volt a politikáról és érdeklődött is iránta. JFK eddigi életrajzírói hatalmas szerepet tulajdonítanak az apjának, amit főként az ő saját nyilatkozataira alapoztak. Az tény, hogy az apja pénzügyileg támogatta, és gyakorlatilag családilag kampányoltak, de John már a kezdetekkor szembement az ő politikai nézeteivel.
JFK számomra sosem volt túl szimpatikus, mint ember, és mint politikus sem tartom túl nagyra. A kubai rakétaválságot bár megoldották (igaz, ők ketten, Hruscsov és Kennedy is idézték elő), mint nemrégiben kiderült, az kölcsönös megállapodás volt, nem pedig Kennedy győzelme. Nem csak a szovjetek szerelték le azokat a rakétákat, hanem USA is a Törökországba telepítetteket, csak ezt titkos záradékba foglalták, amelyről a titkosítás szintén nemrégiben oldódott fel. A felesége, Jackie, egy igazi kozmopolita, nagyvilági, és nagytudású nő volt, de számtalan kalandjáról tudunk Kennedynek, nem állt tőle távol a könyökölés, ha csak így tudott előre jutni, és a nepotizmusnak is nagy barátja volt. Egy nárcisztikus, ugyanakkor fizikailag egészségtelen ember, aki minden gyengeségét leplezni akarta. Rosszul látott, szemüveget viselt, de sosem engedte, hogy így fénykép készüljön róla, betegségei miatt pedig már fiatalon bottal vagy mankóval kellett járnia, amit szintén próbált titkolni. Gátlástalan és az élvezeteket hajszoló ember volt. De ami a legfontosabb: egy ember volt. Nem egy legenda.
Nagyon örülök, hogy Fredrik Logevall végre tényleg elfogultságmentesen írt erről az emberről, aki mégis valamilyen szinten és egy ponton a világ egyik legmeghatározóbb személyiségévé vált. Mesélt a gyerekkoráról, a testvéreihez fűződő kapcsolatáról, és arról, hogy mennyire károsan hatott az apa személyisége az összes gyerekre. JFK azonban tényleg már egészen fiatalon szembement vele. A bátyja, Joe sosem tudott, gyakorlatilag apja kiterjesztéseként működött, távollétében ő volt a családfő. A küldetés, amit elvállalt (bár már eltávot kapott, írt egy levelet, hogy ezt a küldetést még megcsinálja, utána hazamegy), teljesen felesleges kockázat volt. Őszintén szólva megfordult a fejemben az is, hogy nem véletlenül jelentkezett önként rá. A megelőző napokon is kiderült, hogy hatalmas a kockázat, hiszen repülővel vittek volt 9600 kg robbanóanyagot, amit egy feltételezett náci flottára dobtak volna le, ám a robbanóanyag nagyon instabil volt az eleve nem túl biztonságos repülőn. Norfolkból indultak, majd élesítették a tölteteket, két perccel később pedig a robbanóanyagok felrobbantak, Suffolk közelében zuhant le a repülő, ifjabb Joe Kennedy és társa, Wilford John Willy azonnal meghalt. Nem sokkal később kiderült, hogy az u-bootok üresek voltak, a németek már hónapokkal korábban elhagyták őket.
Logevall írásáról látszik, hogy érdeklődése valódi, de végig ragaszkodik a tényekhez. Levelekből, naplókból, hivatalos iratokból egyaránt tájékozódva írta meg JFK életének első felét, hiszen nem ítélhetjük meg az elnököt, ha nem ismerjük meg az embert és a hátterét. Az élete sokrétű, érdekes, és sokkal több, mint a róla keringő legendák, amelyeknek még csak alapja sincs. Nem mitikus figura és nem szent: egy ember, erényekkel és hibákkal, aki némi szerencse, némi gátlástalanság és sok pénz révén egy korszak meghatározó figurájává vált. Kíváncsian várom JFK életének elnöki éveiről szóló kötetet!
Fredrik Logevall, a Harvardon oktató neves történész hét éven át kutatta az „igazi” JFK-t, és e munkának gyümölcse az Egyesült Államok 35. elnökének első átfogó életrajza. Elképesztően részletgazdag és sodró lendületű művének első kötete bemutatja, hogyan váltak a Kennedyk szegény ír bevándorló családból Amerika első számú politikai klánjává, és milyen meghatározó élmények formálták JFK-t betegségektől sújtott gyermekkorán, nyughatatlan egyetemi évein és a második világháború sorsfordító eseményein át az elnökség kapujáig vezető úton.
Fredrik Logevall Kennedy-életrajza nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akik meg akarják érteni a 20. század második felének legikonikusabb politikai vezetőjét, és rajta keresztül Amerika fénykorát.
A kötetet Bakonyi Berta fordította. Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése