Egy új, izgalmas krimi A lány a vonaton szerzőjétől

Könyvajánló - Paula Hawkins: Vakfolt

Három elválaszthatatlan jóbarát, Edie, Jake és Ryan. Aztán Jake-et brutálisan meggyilkolják, Ryan az elsőszámú gyanusított, Edie élete atomokra hullik. Amikor azt gondolja, ennél már nem lehet rosszabb, veszélyes csontváz hullik ki a szekrényből...

Paula Hawkins A lány a vonaton regényével berobbant a köztudatba. Most a 21. Század Kiadó elhozta a magyar nyelvű olvasóknak Vakfolt című kisregényét, mely egy gyilkossággal indul, amiből aztán jó nagy kalamajka sül ki. Tökéletes másfél órás kikapcsolódás némi izgalommal, rejtéllyel és mérgező kapcsolatokkal. Ráadásul Hollywood már le is csapott a sztorira, még a tavasszal elkeltek a filmes jogok. Kíváncsi leszek, mit hoz ki belőle a Blumhouse és a Paper Pictures.

Adott három jóbarát, Edie, Jake és Ryan. Gyerekkorukban sodorja össze az élet a három kicsit különc kölyköt és azt gondolják olyan kötelék van köztük, amit soha semmi nem választhat szép. Edie és Jake összeházasodtak, Ryan a közelükben élt, Jake szinte a testvére volt. Aztán mindenki élete fenekestől felborul, mikor Jake-et holtan találják.

Edie összetört, amikor meggyilkolták a férjét. Először azt gondolták, hogy félresikerült rablás volt, de a nyomok máshová vezetik a nyomozókat és Ryan rács mögé kerül gyilkosság vádjával. Ekkor dől össze véglek Edie világa. Egyszerre vesztette el a férjét és a legjobb barátját, legfőbb támaszát. Ha mindez még nem lenne elég, a szekrényből csak úgy záporoznak a titkok és egy rég elfeledett csontváz végképp összezúzza Edie életét.

Hawkins tökéletes helyszínt választott ehhez a sztorihoz. Tetszett a lepukkant ház az omladozó sziklák tetején, alatta a tenger, sehol egy szomszéd. Kell ennél ideálisabb helyszín egy gyilkossági krimihez? Na ugye, hogy nem. Bár a könyv a gyilkossággal indul, apránként megismerjük a trió kapcsolatát, amivel betekintést nyerünk hármójuk mérgező barátságába. Majd látjuk milyen könnyen kártyavárként omolhat össze egyetlen holttesttel három élet.

Edie hosszú ideje sosem volt egyedül. Most az isten háta mögött ragadt egyedül és a múlt kísértetei rettegésre kényszerítik. Nem irigyeltem a csajt, de sajnálni sem tudtam. A karma mindenkit utolér... Nem vagyok Hawkins rajongó, sőt, de végre egy könyve, amire azt tudom mondani, hogy tetszett. Nem egetrengető a sztori, de elgondolkodtató és tökéletes egy estés szórakozás. Rajongóknak kötelező, de aki szereti a könnyed krimiket megspékelve egy kis önismereti kalandozással, azoknak tetszeni fog a kötet.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

A kötet a borítóképre kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.

Kövess minket Facebookon!

Megér egy titok egy életet?

Az elnök lánya

Most már biztosan hazaér

Alkalomadtán

A családban fel kell dolgozni a ránk hagyott múlt terheit - olyan örökség ez, amely kimondatlanul is ott lapul mindenki tarsolyában. Erről ír az Alkalomadtán címmel megjelent új Légrádi Gergely regény: egy feszültséggel teli családtörténetet boncolgat benne, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével. A mű a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Könyvajánló

Légrádi Gergely: Alkalomadtán

Alkalomadtán majd együtt kovászolódunk egy közös befőttesüvegben - sóhajt a kötet tartalma a fedél tanúsága szerint. Majd együtt hallgatunk, együtt emésztődünk a nagy hallgatásban, ami egy magába forduló, kicsorbult családfa enzimjeit használja a fermentáláshoz. Nos, nincs is szebb annál, amikor felnőtt emberek csak a korukat jelző szám miatt számítanak nagykorú, saját tetteikért felelős állampolgároknak, de túllendülni, sőt, felfedezni generációs traumáikat és eddig kimondatlan szavakat kiejteni a szájukon, az nem tartozik a felnőtt léthez.

Légrádi Gergely és műve egy könyvesboltban

Önreflexív magatartás helyett négy szólamban beszélnek a főhősök: a fiú, az apa, az anya és a nagyapa valamennyien saját történetüket mesélik, amíg kénytelen-kelletlen rá nem döbbennek arra, hogy valamennyiüknek azonos a témát vezérlő fonaluk. Kiüresedett család, tévútra vivő viselkedési minták, amelyek generációról generációra görgetődnek tovább, és senki nem csodálkozik, hogy miért nem képes egyik nemzedék sem olyan gyermekeket felnevelni, akik felnőttként szerethetőek lennének. Olyan természetes, hogy így kell ezt csinálni, hiszen mindenki így csinálta azt előttük is.

A mentális mérgezés jó régen történt, és a legfiatalabb keresi a válaszokat a miértekre. Hogy lesz-e olyan út a család számára, ahol "megtörhető az átok", az elején még senki sem tudja, de istenigazából a végén sem. Olyan soktényezős cselekedeteken, gondolkodásmódon múlik a válasz, amelyekben egy szent türelme és Salamon bölcsessége sem biztos, hogy elegendő lenne. Olyan bizonytalan helyzet ez, mint a szerelem. Aki elhiszi, hogy a boldogsághoz elegendő csak az, hogy két fél szereti egymást, nem is tévedhetne nagyobbat. A kötet főhőseinek túl kell lendülniük hiúságon, vallás és történelem okozta súlyos helyzeteken és az ezután bekövetkező hallgatás okozta elfojtásokon, márpedig ezekhez kevés a puszta szeretet, ide bölcsesség, belátási képesség / hajlandóság és türelem kell, a másik fejével való gondolkodás. Ezeket pedig nem lehet megvenni egy boltban sem, meg kell azokért küzdeni. Az utat se lerövidíteni, se elkerülni nem lehet, ha a továbbiakban egészséges mentalitással kívánnak élni a felek. A fenti karakterek kidolgozása messze lefedi a regényben átadni kívánt tudást.

A téma regényes formája ellenére komoly és nyomasztó, lehangolt állapotba kerül tőle az olvasó. Ettől függetlenül sokaknak javaslom olvasásra, az író által lefestett állapotból sokak vonhatnak le saját sorsukra is konzekvenciát, és kezdhetik el keresni saját válaszaikat.

Szóval: olvassátok!

Fülszöveg

„Elindultam ​a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel."

Az Alkalomadtán feszültséggel teli családtörténet, ahol a generáció legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.

Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.

„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő. Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság."

Légrádi Gergely író, ügyvéd, jelentős irodalmi múlttal a háta mögött. Írásai túlnyomó többségében az ember-ember közötti kapcsolatokat, azok dinamikáját veszi górcső alá, kisiklásokat, megrekedéseket, önreflexiókat vizsgál a kor függvényében.

Légrádi Gergely korábbi kötetei:

Titokfa (Partvonal, 2007)

Szemben (Napkút, 2016)

Nélkülem (Napkút, 2018)

Napfénytető (Jaffa, 2019)

Nélkülem – Nélküled (Jaffa, 2020)

 

Szerkesztőként:

A jó mostoha történetét még nem írták meg (Jaffa, 2021)

Megmozdult irodalom (Kossuth, 2021)

Köszönöm a lehetőséget a Kalligram Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek Légrádi Gergely oldalairól származnak.

Termékadatok

Légrádi Gergely: Alkalomadtán

Műfaj: regény

                                                       Terjedelem: 272 oldal                                                          

Kötészet: Keménytábla        

Megjelenés: 2022. augusztus 25.

Szemben a nőkkel

 Könyvajánló - Abram De Swaan: Szemben a nőkkel

Abram De Swaan szenvedélyes kiáltványa a férfiközpontú társadalom és az ezt támogató dzsihadisták és szélsőjobboldaliak ellen, az egyenlőség mellett.

Az elmúlt fél évszázadban a tanulás lehetőségének minden szintje világszerte gyorsuló ütemben bővült, különösen a lányok és a fiatal nők esetében. Ennek eredményeképpen a férfi-nő kapcsolat is megváltozott. A nők később házasodnak, kevesebb gyermeket vállalnak, tovább dolgoznak és többet keresnek. Ezt a tudás-, jövedelem- és hatalomgyarapodást sok férfi nehezen tudja megemészteni. A nőknek ma már kevéssé van szükségük a férfiakra védelmezőként vagy pénzügyi támogatóként. Abram de Swaan szerint a férfiuralom aláásása olyan társadalmi és pszichológiai feszültségekhez vezet, amelyek a sérült becsületérzetre vezethetők vissza: egyszerre kollektív és személyes sérelem. Úgy látja, hogy az új szélsőjobboldal, a keresztény fundamentalizmus és a folyamatos dzsihádista küzdelem térnyerése reakció a nők globális emancipációjára. Vajon fennmaradnak-e ezek a mozgalmak, vagy egy halálra ítélt patriarchális berendezkedés utolsó görcsös megnyilvánulásaiként visszaszorulnak?

Abram De Swaan holland esszéista, szociolgóus és emeritus professzor ebben a könyvében egy érdekes szempontból vizsgálja meg az emancipáció kérdését. 

A keresztény kultúra olyan dolgokat hozott magával, amelyek nagyon erősen felerősítették a patriarchizmust, a férfiközpontúságot. A mai napig a világunk nagyrészt férfiközpontú, a nem keresztény területeken pedig egy-két kisebb népet leszámítva még rosszabb a helyzet. Egy férfitől nem kérdezik meg egy állásinterjún, hogy akar-e gyereket vagy hány évesek a gyerekek. A munkavédelmi eszközöket, a biztonsági öveket, sőt, a gyógyszereket is elsősorban férfiakra igazítják rá, ahogyan az orvoslás is férfiközpontú (sok dolognál, pl. egy szívinfarktusnál is más tüneteket produkál egy férfi, mint egy nő, de egy nő szívinfarktusát bizonyítottan sokkal később ismerik fel, hogy az, tehát nagyobb eséllyel halnak bele). 

Az elmúlt kb. 100 évben azonban egyre több teret nyertek a nők, akik a népesség kb. felét teszik ki, tehát semmiféle kisebbségről nem beszélhetünk. Vállalhatnak munkát, azokban az országokban, ahol nyilvános a fizetés, egyenlő bért is kapnak ugyanazért a munkáért (illetve a nemzetközi multikra is jellemző ez), szavazhatnak, lehet saját jogon tulajdonuk, bankszámlájuk, stb. Nem is olyan régen, a hetvenes években Amerikában még pl. egy nőnek csak az apja vagy a férje hozzájárulásával és kezességével lehetett bankszámlája, amihez az engedélyt adó férfi is kérdés nélkül hozzáfér, merthát a nők nem értenek a pénzügyekhez, és a végén elherdálják a családi vagyont. (Az alkoholista és/vagy szerencsejátékfüggő férfi szerencsére teljesen kompetens a kérdésben.)

Abram De Swaan szerint ma a dzsihádisták és a jobboldal előretörése világszerte éppen ennek is egy következménye. Nem nézik jó szemmel, hogy az eddig privilegizált férfitársadalom kezdi elveszíteni az előjogait, bár még mindig erősen férfiközpontú a társadalmunk, ma már egy nőnek nem feltétlenül kell sem anyagi, sem fizikai, sem egyéb szempontból az, amit ráaggatunk a férfiakra: az erő, a biztonság, a védelem, a pénz, mert mindezt elő tudja teremteni egyedül is. Társra van szüksége, nem feljebbvalóra.

Szerencsére a legtöbb férfi túl tud lendülni ezen, és valódi, értékes társsá tud válni, főleg a mai fiatalabb generációkban. De nem mindenki, és ebben sajnos partnerek sokszor a nők is. Az olyan nők, akik ma Magyarországon vezető politikusi szerepet töltenek be, éppen ellenségei nem csak a nőknek, de a feminin férfiaknak is. 

És érzésem szerint éppen ez a probléma: továbbra is a maszkulinitás az uralkodó, és nőként is csak az ér el tényleges szakmai sikereket, aki több maszkulinitást mutat viselkedésben. Alapvető társadalmi probléma a mai napig, hogy egy nő véleménye kevésbé fontos, ahogyan gazdasági vagy szakmai vagy politikai kérdésekben is kevésbé veszik figyelembe egy beszélgetés során, csak azért, mert nő. Kivételt képeznek ez alól az eleve hangos nők, akik viszont nem képviselik a többséget. 

Abram De Swaan könyve sokkal inkább egy szenvedélyes kiáltvány, sok benne az ismétlés, és érzésem szerint csak a felszínt kapargatja, mindazonáltal mindig öröm, amikor egy férfi veszi észre, milyen felépítésű a társadalmunk. Nem, ez nem jó a férfiak többségének sem. Mindazonáltal nagyon elgondolkodtató az a felvetése, hogy a jobboldal az emancipáció miatt is nyer egyre inkább teret. Lehetéges. Szerintem ha benne is van, ez csupán egy a sok ok közül. A fontosabb az, hogy tényleg erőteljes változás előtt állunk, most, amikor lassan minden erőforrását felhasználtuk a bolygónak, és a klímaváltozás az ajtón kopogtat, a túlnépesedés eközben viszont csak tovább nő. Ilyenkor az emberek egyszerű rigmusokra, populista szólamokra és bűnbakkijelölésre reagálnak, ebben pedig profik a jobboldaliak. 

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

"Ami valakinek, művészet, másnak kegyetlen halál"

Könyvajánló - Chris Carter: A ​holtak csarnoka

Egy brutális sorozatgyilkos, akinek a vérfagyasztó öldöklés a művészet egy gyönyörű formája.

Több ezer könyv elolvasása után bőven akad kedvenc szerzőm. Egyik közülük Chris Carter, akinek a neve számomra már garancia, hogy jól fogok szórakozni. Robert Hunter sorozata nálam nagyon-nagyon nyerő. Brutális, vérszomjas, hiteles sorozatgyilkosok, kegyetlen gyilkosságok, parádés nyomozópáros, fordulatos cselekmény és filmszerűen pörgő jelenetek.

Szerencsére nem vagyok egyedül a rajongásommal, így a General Press Kiadó szépen hozza is a sorozat részeit az olvasóknak. A legfrissebb kötettel együtt már 9 rész jelent meg, nekem még egy korábban kiadott részt pótolnom kell, de íme az általam korábban olvasott hét kötet ajánlói. Ha eddig kimaradt ez a sorozat, remélem most sikerül kedvet hoznom. Minden epizód annyira valósághű, hogy beszippantja az olvasót.

A keresztes gyilkos #1

Kivégzés #2

Vadász #3

A halál szobrásza #4

Egy gonosz elme #6

A nevem: Halál #7

A hívás #8

És akkor most nézzük meg a sorozat kilencedik, egyben a legújabb részét, mely A holtak csarnoka címet kapta. Hunter épp egy barátja kedvéért előadást tart egy egyetemen, amikor megcsörren a telefon és egy borzalmas, vérfagyasztó helyszínre kell kimennie társával, Garciával. Az áldozat a huszas évei végén járó sikeres modell, Linda. Fotózások, közösségi média negyedmillió követővel. Az ilyesmi pedig nem segíti a nyomozók munkáját.

A tetthely brutális! A szegény fiatal nőt megcsonkították, a bőrét lenyúzták és színpadiasan elhelyezték a hálószobában, ahol a bútorok, a falak, de még a függöny is az áldozat vérétől vöröslött. Ha pedig ez még nem lenne elég, hogy az ember gyomra forogni kezdjen, ez a szörnyeteg Linda hátán meghagyta a bőrt és belekarcolt egy latin mondatot, melynek jelentése: körülvesz a szépség. Az egészből elsőre azt a következtetést vonják le, hogy a gyilkos művésznek képzeli magát és ez a borzalom, amivel szembesültek számára egy gyönyörű, különleges műalkotás.

Nem emlékszem, hogy a korábbi kötetekben volt-e erre példa, de mérges voltam kicsit a szerzőre, amikor kiderült, hogy a gyilkos nem csak a lánnyal végzett, hanem képes volt megölni szegény Mr. Boingót is, aki egy idősödő cica. Ez csak még tovább borzolja a kedélyeket. Mert bár az ilyesfajta rémtett, amit át kellett élnie Lindának, már önmagában is sokkoló, egy ártatlan, védtelen állat megölése csak még nagyobb kegyetlenségre utal. A tettes csak egy igazán beteg elme lehet.

Ne értsetek félre, ez most lehet, hogy furán fog hangzani, de bármennyire borzasztó, ha emberek között történnek ilyen kegyetlen dolgok, én is jobban felhúzom magam, amikor egy állat bántalmazásáról olvasok. Egyesmentálisan sérült, beteg embereknél félrecsúszhatnak úgy a dolgok, hogy egy ilyen vérszomjas reakció legyen a vége, de egy állat nem tud olyat tenni, amiért akár csak hasonlót is érdemelne. Nem képes megvédeni magát, főleg, ha olyan kis lény, aki még bízik is az emberekben.

"- Másfajta "őrület" kell ahhoz, hogy valaki megcsonkítson, megnyúzzon egy hullát, és megint más, hogy ezt tegye egy kicsi állattal, aki semmiféle fenyegetést nem jelent számára..."

Egy ilyen precízen elvégzett csonkítás és nyúzás egyértelmű jele, hogy a gyilkos nem először ölt. Hunter sejtése hamar be is igazolódik, amikor megjelenik az irodájukban az FBI profilozó részlege. Az igazgató többször próbálta már Huntert a csapatába csábítani, de mivel ezzel nem járt sikerrel, most mégis adódott egy lehetőség, hogy a csapata együtt dolgozzon a zseniális nyomozóval. A tét ezúttal sem kicsi: el kell kapniuk a Sebészt, mielőtt még több ártatlan esne áldozatul a beteg vágyainak. Már háromnál jár, de vajon hol lesz a vége...

Ismét egy nagyszerű sztori, izgalmas, pörgős, véres, rengeteg izgalommal a végén. És még mindig imádom Hunter és Garcia párosát, de az is nagyon tetszett, hogy ezúttal nem ketten nyomoztak, hanem közösen dolgoztak az FBI ügynökeivel. Tetszett a csipkelődés, az adok-kapok a két csapat között, szerintem dobtak még egy kicsit a regényen.

A sorozat kilenc kötete alatt nagyon sokat megismertünk Hunter múltjából. A tragédiákról, amik kísérték élete során. És persze brutális, vérszomjas, kegyetlen, eszes szörnyetegek sorának letartoztatását kísérhettük végig. Ennek a kötetnek az utolsó soraival azonban komoly izgalmakat ígér a szerző, ugyanis a sorozat szerintem egyik legkegyetlenebb és mégis legzseniálisabb szörnyetege visszatér, hogy Hunternek újra szembe kelljen néznie múltja egyik elvetemült démonával. Kíváncsian várom a folytatást. Hunter nyomozásaiból sosem elég!

A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Főkép: fb.com/generalpress 

 

Könyvesbolti karácsony

Könnyen olvasható, annyira romantikus, annyira karácsonyi, annyira bájos és annyira üde, amennyire ilyentájt egy leverte az ékszíjat a fejem helyzetben kell, hogy legyen - november végén, advent első vasárnapja előtt ilyet kell levenni a polcról, ha az embernek hangulata támad rá. Pedig hát mi van benne? Egy hóvihar, egy idegen, egy szikra, egy tökéletesnek induló szerelem, és egy könyvesbolt (az fontos!). 

Könyvajánló 

Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony

Egy romantikus könyv attól remek történet, hogy a tökéletesnek induló szerelem nem is olyan tökéletes. Főhősünk, Megan Taylor, már túl van egy traumán, megözvegyült, és pontosan tudja, hogy az élet igencsak bonyolult tud lenni anélkül is, hogy bárki bonyolítani akarná. Hogy maga mögött hagyja a traumatikus élményeit, New Yorkot választja lakóhelyéül, de itt talán még magányosabb, mint előző városában. Már három éve a férje halálának, de még mindig magányos, amikor az egyik boltban szó szerint rátolják a lábára a bevásárlókocsit. A tettes egy díjnyertes író, Xander Stone, aki enyhén arrogáns, mindenről saját, jól kiforrott véleménye van, ÉÉÉÉS még Megan irodalmi ízlését IS fikáza. Skandallum! A magas, sötét hajú férfi, méregdrága ruhákban egyszerűen felforgatja Megan életét, ha (eleinte) nem pont olyan tökéletesen, ahogy egy minden klappol szerelmi történetben illik, de igen, felforgatja. Persze, Xander is hordozza a maga terheit, fájdalmait - fognak-e nyitni egymás irányába?

Két fiatal, akik ugyan már nem annyira fiatalok, de jár nekik az újrakezdés öröme és lehetősége. A női főhős traumáktól sújtott, őszintén szólva, nagyon is, a mindennapokhoz kicsit balga, a saját jól felfogott érdekei valahol visítva rohannak utána, és az úristennek sem tud elvonatkoztatni kedvenc könyves szereplőitől, én pedig, a vén csataló, csak fogom a fejem, hogy ezt édes lelkem, pár jól irányzott mondattal rövidre lehetett volna zárni. De nem baj - hiszen miből táplálkozott volna a regény és a karakter? Mert a szerző remekül az olvasó elé varázsolja a kicsit naiv, kicsit bizonytalan, gyászszindrómától sújtott, állandó szorongásoktól gyötört, helyenként önreflexióra képtelen felnőtt ember képét a lefestett tulajdonságai és a tetteiből levonható tanulságok alapján. Eléggé felnőttnek kéne már lennie ahhoz, hogy önállóan gondoskodjon magáról, de az az igazság, hogy az anyja nélkül a férje halála óta eltelt három évet fogalma sincs, hogy élte volna túl.

A kötetet a címén kívül is bátran hívhatjuk karácsonyinak: megjelennek benne erre az ünnepre jellemző motívumok, a társuló illatokat szinte az orrában érzi az olvasó, a meseszövés pedig a jóindulat, a boldogság érzését erősíti fel bárkiben. Megan a mű végére megtanul aggodalom és bűntudat nélkül válaszolni különféle sorsdöntő, de mégis egyértelmű és egyszerűen helyénvaló kérdésekre. Muszáj megérkeznünk önmagunkhoz - karácsonykor is. Az út rögös, tele akadályokkal, titkokkal, de amikor megérkezünk... amikor megérkezünk, nem is értjük, min hezitáltunk annyi ideig.

Azt mondják, amikor egy történetben szerelem, karácsony ÉS egy kutya is van, recept a sikerre. Nos, itt mindenesetre bejött.

Szerintem olvassátok! Igazi karácsonyi, bekuckózós, ékszíjledobós hangulatra való kötet.

Fülszöveg

Egy hóvihar. Egy idegen. Egy szikra. A tökéletes szerelmi történet kezdete… vagy mégsem?

A könyvesboltot vezető Megan Taylor tudja, hogy az élet néha igencsak zűrös és bonyolult. A fiatalon özveggyé lett nő számára az elmúlt néhány év kétséget sem hagyott efelől. A festői Yorkba költözött, hogy új életet kezdjen, de csak még inkább elzárkózott a világ elől.

Úgy tűnik azonban, a díjnyertes író, Xander Stone megadja számára a kezdő lökést. Szó szerint. Egy élelmiszerboltban ugyanis egyenesen a bokájára tolja a bevásárlókocsiját, majd később nem átallja Megan könyves ízlését kritizálni. A nő szívesen helyretenné ezt az arrogáns, gőgös – és őrülten szexi – idegent, ám kiderül, épp az ő könyvesboltjában tartja majd az új könyve bemutatóját még karácsony előtt.

Megan már épp előmerészkedne a csigaházából, hogy ismét megtanulja élvezni az életet, amikor kiderül: az újbóli szerelembe esés nem egészen úgy alakul, mint a könyvek lapjain.

Rachel Burton (a képen), amióta az eszét tudja, történeteket alkotott, és mindig is arról álmodott, hogy író legyen, de valahogy mindig közbejött valami. Klasszikus és angol irodalom szakos diploma megszerzése után jogi pályára került, de végül sikerült megírnia első könyvét az ebédszüneteiről. Szereti a szavakat, Shakespeare-t, teát, a Beatles-t, a zsebes ruhákat és a nagyon magas romantikus hősöket (nem feltétlenül ebben a sorrendben), férjével és két macskájával él Yorkshire-ben. A Könyvesbolti karácsony döntős volt az RNA Romantic Novel Awards listáján 2022-ben.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, General Press Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

Termékadatok

Cím: Könyvesbolti karácsony

Eredeti cím: The Bookshop Christmas

Szerző: Rachel Burton

Fordító: Gieler Gyöngyi

Kiadó: General Press Kiadó

Oldalak száma: 296

Megjelenés: 2022. október 19.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634526636

Méret: 200 mm x 125 mm x 21 mm

Sziklasír

 Könyvajánló - Sara Blædel: Sziklasír

Egy nálunk eddig ismeretlen dán szerző, Sara Blædel regénye jelent meg, amely rögtön egy sorozat tizedik része, de önmagában is olvasható. A középpontban Louise Rick nyomozónő áll, aki ezúttal a nyaralását szakítja félbe, hogy öngyilkosságot megkísérelő öccsén és az eltűnt sógornőjén segítsen.

Louise Rick nyomozónő Thaiföldön nyaral, amikor az apja hívja kétségbeesetten, mert az öccse, Mikkel öngyilkosságot kísérelt meg, miután a felesége, Trine néhány napja minden magyarázat nélkül elhagyta.

Louise a következő géppel hazarepül Ostedbe, az álmos dán kisvárosba, ahol a gyerekkorukat töltötték, és ahol Mikkel él. Minél többet tud meg Louise a körülményekről, és arról, hogy milyen lelkiállapotban volt Trine az eltűnése előtti napokban, annál jobban kételkedik abban, hogy a kétgyerekes családanya valóban el akarta hagyni az öccsét.

Amikor a helyi rendőrök meggyanúsítják Mikkelt, hogy köze lehet Trine eltűnéséhez, Louise mindent elkövet, hogy tisztázza a testvérét, de közben szembesülnie kell néhány súlyos ténnyel: Minden kisváros tele van titkokkal. A sötét múlt szüntelen kísért. És a hazugságok sosem ártalmatlanok.

A nyaralását félbeszakító Louise Rick hazasiet a dán kisvárosba, Ostedbe, miután apja értesítette a történtekről. Végig hisz öccse ártatlanságában, és egyre biztosabb abban is, hogy Trine nem magától hagyta őt el. A történet két szálon fut: egy 1995-ös osztálykirándulás részleteit is megismerjük a jelen mellett, és amikor megtalálják egy sziklasírban az osztálykiránduláson eltűnt Susan maradványait, felpörögnek az események. Valaki titkol valamit... a titkok pedig egy ilyen álmos kisvárosban makacsak és halálosak is lehetnek. 

Előző este azon töprengett, hogy az ember lelkiállapota kikapcsolhatja-e a testi funkcióit. Olyan volt, mintha minden érzés elszállt volna belőle, mintha az idegszálait elvágták volna. Leterítette a kimerültség, alig bírt koncentrálni.

Bár a kötet egy sorozat tizedik része, és érezhető is rajta, teljesen érthető és értelmezhető az előzmények ismeret nélkül, valószínűleg erősen epizodikus stílusban ír a dán szerző. A Sziklasír komor, nyomasztó és izgalmas krimi, amely szép leírásokkal operál, de sokkal mélyebben foglalkozik a titkokkal és az érzelmekkel. Susan eltűnésének és halálának a részletes leírása, a mély, zsigeri félelem a kis földalatti sziklasírban tapintható feszültséggel tölti meg a szöveget. Eközben megismerjük Louise családját is, a mélyben húzódó indulatokat, veszteségeket és érzelmeket, és Osted titkai közé is egyre mélyebb bepillantást kapunk.

 A kötet bár nem túl vastag, alig több, mint 300 oldal, mégis egy kerek és egész, magával ragadó és mély történetet ismerünk meg, tele veszteséggel, feszültséggel, izgalommal, gyásszal és félelemmel. Jól ragadja meg az egyes érzelmeket és ezeket ügyesen tárja az olvasók elé. Bár maga a rejtély nem annyira körmönfont, rá lehet jönni, mégis a megvalósítás izgalma és az egész kötet sötét, komor és erős atmoszférája sodor magával. 

Soha nem marad titokban, ha egy osztály kirándulni megy valahová. A fiatalok állandóan megtalálják egymást. Ez már az internet előtt is így volt, és mindegy, hogy fiúkról vagy lányokról van-e szó.

Sara Blædel 1964-ben született Koppenhágában Leif Blædel újságíró és Annegrethe Nissen színésznő lányaként, Hvalsø városában nőtt fel. Leginkább Louise Rick-et bemutató krimisorozatáról ismert. Blædel 1993-ban alapította a "Sara B" kiadó céget, majd 1995-ben újságíróként kezdett dolgozni. Regényei 31 országban jelennek meg. A Sziklasír a Louise Rick sorozat tizedik kötete, amelyet, Sulyok Viktória fordításában az Animus Kiadó, a skandináv krimik legnagyobb magyar kiadója hozott el nekünk. Remélem, megismerkedhetünk a szerző többi könyvével is. 

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Loki visszatér és ezúttal jövőbeli, gonosz énjével kell szembeszállnia

Könyvajánló - Loki: Asgard ügynöke 2.: Nem hazudhatok

"A hősök és gonosztevők egy varázslatnak köszönhetően önmaguk szöges ellentétévé változnak – így kezdi meg Loki hősies és bátor hadjáratát az igazság és az asgardi értékek védelmében. Nem elég, hogy a hazugságok immár hazudni képtelen istene szembe­találja magát a Gonoszság Istenével, Thorral, de még saját jövőbeli, megátalkodott énjének ördögi cselszövéseivel is fel kell vennie a versenyt."

Loki rajongói gyülekezzetek! Megérkezett a Loki: Asgard ügynöke képregényfolyam újabb kötete. Ráadásul ezúttal 12 rész is helyet kapott ebben a pazar gyűjteményben. Ha valamilyen mérhetetlen csoda folytán elkerülte a figyelmed a sorozat, akkor mielőtt belecsapnék egy kis ízelítőbe a második részből, ajánlom figyelmedbe az első kötetről szóló ajánlómat az alábbi linken:

Loki: Asgard ügynöke 1.: Bízz bennem, Loki vagyok!

Az első öt részben láthattuk a hős istenséget, ahogy a múlt hibáit orvosolandó bőszen gyűjtögette a kulcsokat, igyekezett megmenteni Thort. Keményen küzdött azért, hogy az öreg Loki hibáit jóvátegye. Aztán a kalamajka vége az lesz, hogy felhagyott a Mindenek Anyja szolgálatával és a halandók között, Manhattanben próbál boldogulni. De kísérti jövőbeli gonosz énje, aki most egy cellában raboskodik. Vajon mi történne, ha kiszabadulna? Nyugi, meg fogjátok tudni, ha kezetekbe veszitek ezt a kötetet. :)

Nem sokáig van ideje ezen töprengeni, ugyanis Fátum Doktor megérkezik és foglyul ejti és Latvériába, a kastélyába viszi. A távoli jövőben Loki elpusztítja a Földet, ezért úgy gondolja, hogy ezzel egy fenyegetés elhárítva. De azzal nem számolt, hogy Loki amulettje segítségével a láthatatlan Verity is vele érkezik, aki rögtön megismeri a imádnivaló Valériát, aki hároméves és szuperzseni. És rögtön átlát a láthatatlanságon is. A kiscsaj nagyon menő!

Az előző részekben is már kulcsszerepe volt a sorsnak. Vajon minden előre megvan írva? Ha Loki most megjavult, akkor is el fogja pusztítani a Földet vagy egy új jövőt hozhat létre? Verity hisz ebben és a kiscsajt is ráveszi, hogy Lokit szabadon kell engedni. Közben látunk lázadást Latvárián, kiderül, hogy ez Vörös Koponya műve, de az újdonsült trió orvosolja a problémát.

Lesz itt még minden a további részekben. Többek között megjárjuk Axist. Loki megment egy kaszinót rablóktól, ráadásul ráakad az őrülten viselkedő Thorra is. Egy kis extra az unikornisrajongóknak (jelen!), hogy Loki átalakul egy extrémmenő jószággá, hogy gyorsabban érjen Thorhoz.

Több részben láthatjuk Lokit AXIS ügynökeként, számos ismert Marvel karakter is felbukkan, önmagukból kiforduló Bosszúállók, a méltatlan Thor, sőt, még izgalmas fordulatot is hoz, amikor Loki és Thor egyszerre indulnak a pörölyért, ami váratlan döntéssel lepi meg a fivéreket. Közben pedig többször is láthatjuk az öreg, raboskodó Loki királyt, aki a távolban kacag az új Loki próbálkozásain.

A sztorik most is jók, érdekes karakterekből sincs hiány, Loki pedig még mindig nagy favorit nálam. Szép adagot kaptunk Loki új életéből, ahogy küzd, láthatjuk a győzelmeket és kudarcokat. Nekem kicsit fura volt, hogy pár füzetenként új művész rajzaihoz kellett igazodnia a szememnek, de annyira nem volt zavaró. Az már inkább, hogy sokat ugráltunk térben és időben, kicsit néha még csapongónak is éreztem ezt a dolgot. Összességében azonban tetszett, hogy ennyi helyzettel kellett valami agyafúrt módon megküzdenie a csínytevés istenének.

A kötésre, fordításra, szövegézésre ezúttal sem lehet panasz. A megszokott tökéletes minőség, szép színek, blabla. Tudjátok ti azt, jó és kész. :) A Fumax Kiadó rendkívül megbízható szerencsére ezen a téren. Maga a képregényfolyam számomra nem tökéletes és kifejezetten bosszant, hogy számos sztori elejét megismerjük, aztán adott rész végén megtudjuk, hogy melyik AXIS kötetben ismerjük meg bővebben a sztorit. Oké-oké, legyen így, de akkor ide nekem azokat is. Nagyon bízom benne, hogy hozza majd a kiadó azt a sorozatot is. Ettől függetlenül az Asgard ügynöke második kötete is kihagyhatatlan része egy jó kis Marvel-gyűjteménynek.

Ez gyűjteményes kötet a Loki: Agent of Asgard 6–17. számait tartalmazza.

írta: Al Ewing
rajz: Lee Garbett
fordította: Lunczer Gábor
műfaj: képregény
formátum: keménytáblás
méret: 186 x 280 mm
oldalszám: 264
ISBN 978-963-470-258-0

Kövess minket a Facebookon is!

Kitört a Birodalmak háborúja...

Thor: A mennydörgés istennője

A méltatlan Thor

A föld szilánkjai

A Föld halott, az Építészeknek elnevezett, Hold nagyságú entitások a galaxis különböző pontjain feltűnve művészi alkotássá alakítják át a lakott bolygókat, megölve számos élőlényt ezzel a tevékenységgel. Amikor sikerül megérinteni a tudatukat, eltűnnek, és a 80 éves háborúnak ezzel vége szakad. Ám ötven évvel ezután az egyik veterán Közvetítő úgy érzi, csak tűzszünet van, és az Építészek visszatérnek. Miért tűntek el annak idején és most mi történt, hogy újra támadnak? Őrjítően akciódús űropera, fantasztikus világépítés, szájtátva csodált karakterek, helyenként rejtőjenői humor - Adrian Tchaikovsky hozza a szokásos formáját. 

Könyvajánló - Adrian Tchaikovsky: A föld szilánkjai - Végső Architektúra, első könyv

Ennél a vaskos, igényes kiadásban megjelent kötetnél érdemes a hátulján kezdeni az olvasást, hogy kontextusba helyezzük a cselekményt. Nem, nem a sci-fi történet végére gondolok, hanem az 547. oldalon kezdődő Idővonal elnevezésű szedetnél, amely a Föld előtt 107-tel kezdődik, és remekül lefesti a háborúban kicsúcsosodó konfliktus kibontakozását, az emberiség kapcsolatfelvételét a galaxis más fajai alkotta népeivel, és az Építészhez elvezető probléma elmeit is kiválóan citálja. Sőt, komplett magyarázatot kínál az 543. oldaltól az Építészek Univerzumához is, amire - valljuk be - olvasás közben szükséged lesz, kedves Olvasó.

Már ezeknél a részeknél - érted, csak kóstolgattam a kötet ígéreteit az olvasási élmény minőségének teszteléséhez - az az érzésem támadt, hogy NAGYON akarom ezt a könyvet, miközben azon tűnődtem: nem tudom, mit szív ez az Adrian nevű csóka, de én is akarok belőle. Olyan világépítésbe fogott, ami műfaját tekintve is elsőrangú, tele meglepetésekkel, elképesztő megoldásokkal, szám tátva marad elnevezésekkel. A karakterek, anyám, segíts, a karakterek! Vérbők vagy éppen szó szerint nem, életszagúak, jelentsen ez bármit is az adott életformával kapcsolatban, helyenként érthetetlenek, ahogy ez egy jó értelemben vett galaxisi idegen létformától elvárható. Az űropera dramaturgiája sebesen sodorja az olvasót a világegyetem számos lakott és lakatlan vidékén keresztül, míg kalandokban, izgalmakban van része a mű kézbe vevőjének. Gyakori benne a finoman alkalmazott szabadszájúság, helyenként rejtőjenői mélységekbe (vagy magasságokba) emelkedve: odáig voltam érte! A trilógiának tervezett Végső Architektúra sorozatcím a nagy egészet figyelembe véve sokatmondó és rettenetesen érdekfeszítő történetet takar(hat), aminek minden betűje kell kategória. Megítélésem szerint ez az első rész csak bemelegítése valami sokkal grandiózusabb felvonásnak.

Akkor lássuk a történet fő csapásirányait. Amennyiben hajlandó vagy tanulmányozni az idővonalat,  akkor megérted, mi vezetett el a galaxis más fajaival történt kapcsolatfelvételhez, és ez milyen előnyöket, hátrányokat szült az emberiség életében. Az Építészek jelentette probléma a legfőbb, "aki" nagyobb kiterjedésű, mint a Föld Holdja, és előszeretettel alakít át bolygókat (de csak lakottakat), elpusztítva ezzel a rajta lévő élőlényeket - mintha egy nagy játszótéren lennének ezek a lények, és kedvükre formálgatnának agyagból, ami csak éppen eszükbe jut, nem szentelve figyelmet a kezük ügyében gyúrt anyagon rekedt hangyáknak. Ennek a háborúnak fajok közötti összefogást és számtalan újítást köszönthet az emberiség (is), például tökéletes harci elitet alkottak (Pofán Vágás Angyalai), vagy agysebészettel létrehoztak egy Közvetítő elnevezésű emberi létformát, akik az űrben az elméjükkel képesek kommunikálni az ellenséggel. 

A képre kattintva bele is olvashatsz a műbe

A háborúnak annak idején azért lett vége, mert az Építészek a Közvetítők hatására - akik a "hagyd abba, elég!" információt mantrázták nekik - befejezték az emberi szemmel rombolásnak ható tevékenységüket és felszívódtak az űrben. Maroknyi Közvetítő élte túl a fenti háborút, főhősünk, Idris Telemmier, az egyike ezeknek. Háborús hősből szabadúszó roncsmentő lett a Keselyűisten nevű űrhajón, aki rettenetesen igyekszik elkerülni a nagyhatalmak (és bárki) figyelmét, hiszen képessége továbbra is jelentős hasznot képes hozni bárki számára. Pontosan ezért alkalmaz egy őt árnyéként követő ügyvédet, aki kihúzza a fekáliából, amibe lépten-nyomon belebotlik, amikor kicsit is tehetős magánszemély vezette csoport és / vagy bármilyen hatalmi centrum kívánja őt kisajátítani nemes vagy nemtelen cél érdekében. Idris agysebészeti beavatkozása óta egyetlen percet sem aludt vagy öregedett, így végtelenül hatékonyan képes működni.

Ahogy a Közvetítő a Keselyűistennel és annak összetartó legénységével marginalitásban lavírozik, éppen egy elvállalt munkát teljesít, amikor ötven évvel a háború után az űr egy elhagyatott részén a megbízás tárgya az Építészek különleges művészetén átesett képet mutat magáról. Mit jelenthet ez, tanakodnak a roncsvadászok az űrhajón, azt, hogy az idegenek visszatérnek? Később egy doboz kerül a bevontatott és széttrancsírozott űrhajóból a birtokukba, amely... amely tartalmát tekintve vagy hamisítvány... vagy világok sorsának irányítója. És itt kezdődik a könyv által citált bő ötszáz oldalas, galaxisokon átrohanó, merő izgalomban tocsogó száguldás a megoldásért - ráadásul a Keselyűisten és szedett-vedett, de külön-külön és együtt is roppant érdekes legénysége különböző érdekcsoportok ütközőzónájába kerül, ami igen egészségtelen légkört jelent minden tárgy és minden lény számára a fedélzeten (és azon kívül is). Űrgengszterek, számító prédikátorok, nagyhatalmi törekvések, maffia húzások és titkosszolgálati érdeklődések jönnek-mennek az oldalakon - amelyek helyenként és időszakosan (állandóan) üldözésekben és / vagy szócsatákban, illetőleg nagyon is kézzel fogható, pár tucat oldalanként erősen halálos kimenetelű, valóságos űrcsatákban csúcsosodnak ki.

Az ébren utazás a nemtérben nem volt egyenlő a halálos ítélettel. Az sem volt garantált, hogy maradandó őrületbe taszított valakit, de mindkét kimenetel teljes mértékben lehetségesnek számított. A nemtér... más volt. Ott a valós tér dolgai, például az emberek létezése nehezebbnek bizonyult. Szörnyű, magányos helynek tűnt, amíg meg nem éreztél valami... mást. Attól kezdve a magány sokkal jobb lehetőségnek tűnt. A hétköznapibb navigátorok elbújtak a létfelfüggesztő kapszuláikba, miután beállították az útvonalat a nemtér pályákon keresztül, és a hajó csak akkor ébresztette fel őket, amikor az úticél közelében felkészültek a kilépésre a nem térből. Igazából csak akkor kellett valakinek "őrizni a tüzet", ha a hajó letért a járt útvonalakról, és akkor ez a valaki addig bámult a mélységbe, míg a mélység végül visszabámult rá. Ezt csinálták a Közvetítők. Ez felbecsülhetetlen értékű szolgáltatásnak számított, amit csak az Idris-félék adhattak a háború utáni világnak. Legalábbis addig, amíg egyben tudták tartani a tudatukat. 

A háború vége az Építészekkel tulajdonképpen egy észrevétel során jött létre. A Közvetítők amikor megérintették az Építész tudatát, az idegen entitás rájött arra, hogy az emberek léteznek és abbahagyták a tevékenységüket. Ebben a 80 éven át tomboló háborúban sok milliárd ember, sok milliárd élet veszett oda, és a felek úgy vívták meg, hogy egyikük sem ismerte a másikat. Amikor az Építészek tudatára ébredtek az emberiség jelenlétének, egyszerűen csak eltűntek, senki sem tudta, hová lettek senki, sem tudta, honnan jöttek, és miért tették, amit tettek. Azóta sem látta őket senki.  

Kik az Építészek? - vetődik fel a kérdés galaxis-szerte az emberekben és egyéb lényekben, akiknek léte - nemléte függ szó szerint ezektől az ellenségnek kikiáltott szervezetektől. Az, hogy élnek és gondolkodnak, hamar bebizonyosodik a lapokon - de miért ölnek? Miért csak olyan bolygókat támadnak meg és végzik el rajtuk borzalmas és egyben szemet gyönyörködtető átalakító művészetüket, ahol élőlények népesítik be az adott teret? Ugyanakkor miért kerülnek el olyan lakott bolygókat, amelyek egy réges-régen letűnt kor számukra érzékelhető maradványaival rendelkeznek? (Alkotók romjai) Önálló akaratuk van, vagy felettük is suhogtatja valaki az ostorát? Ezekkel az őrjítő kérdésekkel zárul a Végső Architektúra címmel ellátott sorozat első része. Ma reggel tettem le a művet a kezemből, és afelé tendálnak az érzéseim, ha már itt volna a kezemben a folytatás, az is késő lenne. Akarom a folytatást! (Nem, semmi szeretném és egyéb finomkodások: akarom. Pont.)

Olvassátok!

Fülszöveg

A háborúnak vége. Hőseit lassan elfelejtik. Az egykor kihalás szélére sodródott emberiség hamis biztonságérzetbe ringatja magát, pedig a riasztó jelek sokasodnak...

Az emberiség génmanipuláció segítségével megalkotta a tökéletes harcos elitet, a páncélos angyalokat, ám a Földet megtámadó holdnyi méretű ellenséggel szemben ők is tehetetlenek. A Föld pusztulása után az agysebészettel átalakított Közvetítőkre vár, hogy megmentsék az emberi és a többi fajt, amelyek csatlakoztak hozzájuk a harcban. Az űr csendjében a Közvetítők az elméjükkel képesek kommunikálni az ellenséggel. De miután az idegen agresszorok, az Építészek továbbállnak, az emberiség gyorsan megfeledkezik róluk.

Idris, a maroknyi életben maradt Közvetítő egyike, egyetlen másodpercet sem öregedett vagy aludt, mióta a háború miatt megváltoztatták. Az egykori hős most szabadúszó roncsmentőként tengeti napjait, és igyekszik elkerülni a nagyhatalmak figyelmét, amelyek számára a képességei továbbra is kiemelt jelentőségűek.

Ötven évvel a háború után Idris és társai egy rutinfeladat során valami különlegeset fedeznek fel az űr egy elhagyatott részén. Egyértelmű, hogy ez az Építészek műve, de vajon azt is jelenti egyben, hogy az idegenek visszatérnek? És ha igen, miért? Űrgengszterektől, idegen szekták számító prédikátoraitól és titkosszolgálatoktól üldözötten a roncsmentők galaxisokon át száguldanak a válaszokért. Ugyanis olyan érték birtokába kerültek, amit bármi áron meg akarnak szerezni tőlük...

Ezzel a sodró lendületű, Brit SF díjat elnyert regénnyel indul Az idő gyermekei szerzőjének vadonatúj űropera-trilógiája!

Adria Tchaikovsky brit fantasy és science fiction író

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a Fumax Kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: A Föld szilánkjai

Eredeti cím: The Shards of Earth
(One of the Final Architecture Trilogy)

Szerző: Adrian Tchaikovsky

Fordító: Habony Gábor

Kiadó: Fumax Kiadó

Sorozat: Végső Architektúra

Oldalak száma: 560

Megjelenés: 2022. október 06.

ISBN: 9789634702535

Méret: 198 mm x 142 mm