Mindig akkor történik baj, amikor az ember elfelejt aggódni - sóhajt A Család című regény egyik főhőse, aki barátnőjével együtt a maffia árnyékában nő fel. Barátságuk fontos a két nő számára, de van-e választási lehetőségük a vérbe és szeretetbe kódolt körülmények között a normális életre? Erről szól Naomi Krupitsky Central Könyveknél megjelent családregénye.
Könyvajánló - Naomi Krupitsky: A Család
Amikor a Család szó nagybetűvel kezdődik, az csak egyet jelenthet: Maffia. Mindegy, a világ melyik ismert részén hajolnak össze az emberek, és lehelik egymás fülébe (mert hangosan kimondani bajt hoz(hat) bárki fejére), hogy tudod.. na, tudod, a Család. Így van ez Brooklynban is a nagy gazdasági világválság idején (a történet kezdetén), amikor az emberélet olyan olcsó, a megélhetés meg annyira rettenetesen nehéz: ha soha máskor, ilyenkor van igazi táptalaja a bűnszövetkezeteknek: mástól elveszik, amit lehet, lefölöznek, sajátos etika és moralitás jellemzi a Családokba tartozó emberek életét, ahol a legfontosabb erény a hallgatás és a hűség a Családdal, annak tevékenységével kapcsolatban. A tevékenységből kiszállni nem lehet, azonnali megtorlás jár érte, aminek egyetlen lényegi jellemzője, hogy halálos.
Ebbe a vérbe és szeretetbe kódolt Családba születik bele két kislány, a mű két főhőse, Sofia és Antonia. Sofia Colicchio öntörvényű, erős szabadságigénnyel, amit az apja Családban elfoglalt magas helye is predesztinál. Antonia Russo éppen az ellentéte Sofiának, megfontolt, csendes szemlélője a folyamatoknak. Születésük óta barátnők, és kapcsolatuk nagyon fontos számukra felnőttkorukban is. Azonban Antonia apja kilépni igyekszik a bűnszövetkezetből, amit a Család nem hagyhat, a férfi megszűnik létezni mind a nagybetűs Család, mind a vérségi kapcsolatban lévő családja számára. Innentől minden megváltozik a két lány egymás iránti viszonyában is. A felnőtt lányok egyre inkább feszegetik határaikat, a társadalmi elvárások rájuk kényszerítette korlátokat, ami egyértelműen konfliktusokat gerjeszt a környezetükben.
A lányok olyanok, mint bárhol máshol a kamaszok, bakfisok, fiatal felnőttek: akkor is versengenek, amikor annak helye nem lenne. Ha Antonia szerelmes Paoloba, akkor Sofiának is kell valaki, akibe szerelmes lehet, ez csak egyértelmű, nem? A Család árnyékában, a magas beosztású apa mellett nem maradhat le barátnőjétől. A családregény több évtizedet ölel fel, ahol a szerelem, a barátság ugyanúgy helyet kap a sorok között, mint a lányok rádöbbenése a valóságra. Sofia leskelődései, apja kihallgatott beszélgetései az Üzletről egyre inkább megtörik benne a jóba vetett hitet, és már csak az a hajszál tartja fenn benne a reményt, hogy élete fontos férfijai nem lehetnek velejéig gonosz emberek, az nem létezhet. Egy végzetes estén azonban színt kell vallani, ahol megkérdőjeleződik a főhősök egymás és a Család iránti hűsége, és csak egyikük húzhatja meg a ravaszt, mielőtt túl késő lenne.
Igazi maffiaregény, Keresztapás beütésekkel, véres, kegyetlen valóságokkal. Aki szeret rosszfiúkról olvasni, miközben lányok, asszonyok a valódi főhősök, neki tuti telitalálat a mű. A karakterek remekül kidolgozottak, stílusa sem hagy kívánnivalót maga után - semmi sem egyértelműen fekete vagy fehér, lehet szeretni néha a gonoszt is. Kontextusba helyezi a maffiafőnök (eleinte) elkényeztetett lányát a felelősséggel, a törékeny mindennapok gyarlóságaival, a tényleges választási lehetőségek nélküli kényszerekkel, a bűn morális oldalával. Sofia felnőttként megtanul szemrebbenés nélkül olyan mondatokat mondani másoknak, és ezekkel pénzt keresni, hogy "az apám ennek nem fog örülni", vagy "a férjem kedves ember, de azt hiszem, ez még az ő türelmét is próbára teszi", esetleg azt, hogy "az ön számára én vagyok a lehető legjobb választás. Addig jó, amíg engem lát". Sofia valóban úgy érzi, hogy nincs választási lehetősége, belenőtt a maffiába, és egyébként sem szeretne valahol máshol nyomorogva élni, ha itt - igaz, erőszak árán - jól is élhet. A megélhetés morális oldalára nem érdemes finnyásnak lenni, mert a másik oldalon halál van csupán. Igaza van-e? Antonia nem tudja, csak azt, hogy a világon mindenre nem lehet válasz a Család és annak megoldási modelljei. Ráadásul Sofia férje veszélyes kettős játékba kezd...
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Sofia Colicchio szabadon és öntörvényűen éli az életét. Antonia Russo megfontoltan, csendes megfigyelőként szemléli a világot maga körül. A két lány, akik születésük óta szívbéli jó barátnők, apáik titokzatos közösségének, a Családnak az árnyékában élnek. A hagyományos vasárnapi vacsorák alkalmával a famíliák tagjai összegyűlnek, hogy a bőséges lakoma mellett üzletről tárgyaljanak, és újra meg újra megerősítsék a vérből és szeretetből táplálkozó szoros köteléket. Ám egy nap Antonia apja hirtelen eltűnik, és onnantól minden megváltozik.
Sofia és Antonia hamarosan fiatal nővé serdül. Feleségként, anyaként és a Családban betöltött szerepük szerint igyekeznek helytállni a felnőttek világában. A brooklyni hétköznapok során egyre elszántabban feszegetik a határaikat, amelyeket a társadalmi elvárások kényszerítenek rájuk, és közben minden erejükkel azon vannak, hogy megőrizzék a barátságukat, amely nélkül létezni sem tudnak. Egy végzetes estén azonban a sors próbára teszi a hűségüket egymás és a Család iránt. És csak az egyikük húzhatja meg a ravaszt, mielőtt túl késő lenne.
A 20. század első felében játszódó történelmi családregény nem pusztán két, mindenre elszánt fiatal nő küzdelmét, de a maffia könyörtelen törvényeit is kegyetlen őszinteséggel mutatja be.
Naomi Krupitsky író, szerkesztő
A kaliforniai Berkeleyben született, és a NYU Gallatin School of Individualized Study iskolájába járt, ahol 2012-ben szerzett diplomát. San Franciscóban él, de sok helyet otthonának hív. A család az első regénye.
Fordító: Novák Petra
Megjegyzés küldése