Alkalomadtán

A családban fel kell dolgozni a ránk hagyott múlt terheit - olyan örökség ez, amely kimondatlanul is ott lapul mindenki tarsolyában. Erről ír az Alkalomadtán címmel megjelent új Légrádi Gergely regény: egy feszültséggel teli családtörténetet boncolgat benne, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével. A mű a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Könyvajánló

Légrádi Gergely: Alkalomadtán

Alkalomadtán majd együtt kovászolódunk egy közös befőttesüvegben - sóhajt a kötet tartalma a fedél tanúsága szerint. Majd együtt hallgatunk, együtt emésztődünk a nagy hallgatásban, ami egy magába forduló, kicsorbult családfa enzimjeit használja a fermentáláshoz. Nos, nincs is szebb annál, amikor felnőtt emberek csak a korukat jelző szám miatt számítanak nagykorú, saját tetteikért felelős állampolgároknak, de túllendülni, sőt, felfedezni generációs traumáikat és eddig kimondatlan szavakat kiejteni a szájukon, az nem tartozik a felnőtt léthez.

Légrádi Gergely és műve egy könyvesboltban

Önreflexív magatartás helyett négy szólamban beszélnek a főhősök: a fiú, az apa, az anya és a nagyapa valamennyien saját történetüket mesélik, amíg kénytelen-kelletlen rá nem döbbennek arra, hogy valamennyiüknek azonos a témát vezérlő fonaluk. Kiüresedett család, tévútra vivő viselkedési minták, amelyek generációról generációra görgetődnek tovább, és senki nem csodálkozik, hogy miért nem képes egyik nemzedék sem olyan gyermekeket felnevelni, akik felnőttként szerethetőek lennének. Olyan természetes, hogy így kell ezt csinálni, hiszen mindenki így csinálta azt előttük is.

A mentális mérgezés jó régen történt, és a legfiatalabb keresi a válaszokat a miértekre. Hogy lesz-e olyan út a család számára, ahol "megtörhető az átok", az elején még senki sem tudja, de istenigazából a végén sem. Olyan soktényezős cselekedeteken, gondolkodásmódon múlik a válasz, amelyekben egy szent türelme és Salamon bölcsessége sem biztos, hogy elegendő lenne. Olyan bizonytalan helyzet ez, mint a szerelem. Aki elhiszi, hogy a boldogsághoz elegendő csak az, hogy két fél szereti egymást, nem is tévedhetne nagyobbat. A kötet főhőseinek túl kell lendülniük hiúságon, vallás és történelem okozta súlyos helyzeteken és az ezután bekövetkező hallgatás okozta elfojtásokon, márpedig ezekhez kevés a puszta szeretet, ide bölcsesség, belátási képesség / hajlandóság és türelem kell, a másik fejével való gondolkodás. Ezeket pedig nem lehet megvenni egy boltban sem, meg kell azokért küzdeni. Az utat se lerövidíteni, se elkerülni nem lehet, ha a továbbiakban egészséges mentalitással kívánnak élni a felek. A fenti karakterek kidolgozása messze lefedi a regényben átadni kívánt tudást.

A téma regényes formája ellenére komoly és nyomasztó, lehangolt állapotba kerül tőle az olvasó. Ettől függetlenül sokaknak javaslom olvasásra, az író által lefestett állapotból sokak vonhatnak le saját sorsukra is konzekvenciát, és kezdhetik el keresni saját válaszaikat.

Szóval: olvassátok!

Fülszöveg

„Elindultam ​a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel."

Az Alkalomadtán feszültséggel teli családtörténet, ahol a generáció legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.

Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.

„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő. Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság."

Légrádi Gergely író, ügyvéd, jelentős irodalmi múlttal a háta mögött. Írásai túlnyomó többségében az ember-ember közötti kapcsolatokat, azok dinamikáját veszi górcső alá, kisiklásokat, megrekedéseket, önreflexiókat vizsgál a kor függvényében.

Légrádi Gergely korábbi kötetei:

Titokfa (Partvonal, 2007)

Szemben (Napkút, 2016)

Nélkülem (Napkút, 2018)

Napfénytető (Jaffa, 2019)

Nélkülem – Nélküled (Jaffa, 2020)

 

Szerkesztőként:

A jó mostoha történetét még nem írták meg (Jaffa, 2021)

Megmozdult irodalom (Kossuth, 2021)

Köszönöm a lehetőséget a Kalligram Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek Légrádi Gergely oldalairól származnak.

Termékadatok

Légrádi Gergely: Alkalomadtán

Műfaj: regény

                                                       Terjedelem: 272 oldal                                                          

Kötészet: Keménytábla        

Megjelenés: 2022. augusztus 25.