Könyvajánló - Chris Carter: A holtak csarnoka
Egy brutális sorozatgyilkos, akinek a vérfagyasztó öldöklés a művészet egy gyönyörű formája.
Több ezer könyv elolvasása után bőven akad kedvenc szerzőm. Egyik közülük Chris Carter, akinek a neve számomra már garancia, hogy jól fogok szórakozni. Robert Hunter sorozata nálam nagyon-nagyon nyerő. Brutális, vérszomjas, hiteles sorozatgyilkosok, kegyetlen gyilkosságok, parádés nyomozópáros, fordulatos cselekmény és filmszerűen pörgő jelenetek.
Szerencsére nem vagyok egyedül a rajongásommal, így a General Press Kiadó szépen hozza is a sorozat részeit az olvasóknak. A legfrissebb kötettel együtt már 9 rész jelent meg, nekem még egy korábban kiadott részt pótolnom kell, de íme az általam korábban olvasott hét kötet ajánlói. Ha eddig kimaradt ez a sorozat, remélem most sikerül kedvet hoznom. Minden epizód annyira valósághű, hogy beszippantja az olvasót.
És akkor most nézzük meg a sorozat kilencedik, egyben a legújabb részét, mely A holtak csarnoka címet kapta. Hunter épp egy barátja kedvéért előadást tart egy egyetemen, amikor megcsörren a telefon és egy borzalmas, vérfagyasztó helyszínre kell kimennie társával, Garciával. Az áldozat a huszas évei végén járó sikeres modell, Linda. Fotózások, közösségi média negyedmillió követővel. Az ilyesmi pedig nem segíti a nyomozók munkáját.
A tetthely brutális! A szegény fiatal nőt megcsonkították, a bőrét lenyúzták és színpadiasan elhelyezték a hálószobában, ahol a bútorok, a falak, de még a függöny is az áldozat vérétől vöröslött. Ha pedig ez még nem lenne elég, hogy az ember gyomra forogni kezdjen, ez a szörnyeteg Linda hátán meghagyta a bőrt és belekarcolt egy latin mondatot, melynek jelentése: körülvesz a szépség. Az egészből elsőre azt a következtetést vonják le, hogy a gyilkos művésznek képzeli magát és ez a borzalom, amivel szembesültek számára egy gyönyörű, különleges műalkotás.
Nem emlékszem, hogy a korábbi kötetekben volt-e erre példa, de mérges voltam kicsit a szerzőre, amikor kiderült, hogy a gyilkos nem csak a lánnyal végzett, hanem képes volt megölni szegény Mr. Boingót is, aki egy idősödő cica. Ez csak még tovább borzolja a kedélyeket. Mert bár az ilyesfajta rémtett, amit át kellett élnie Lindának, már önmagában is sokkoló, egy ártatlan, védtelen állat megölése csak még nagyobb kegyetlenségre utal. A tettes csak egy igazán beteg elme lehet.
Ne értsetek félre, ez most lehet, hogy furán fog hangzani, de bármennyire borzasztó, ha emberek között történnek ilyen kegyetlen dolgok, én is jobban felhúzom magam, amikor egy állat bántalmazásáról olvasok. Egyesmentálisan sérült, beteg embereknél félrecsúszhatnak úgy a dolgok, hogy egy ilyen vérszomjas reakció legyen a vége, de egy állat nem tud olyat tenni, amiért akár csak hasonlót is érdemelne. Nem képes megvédeni magát, főleg, ha olyan kis lény, aki még bízik is az emberekben.
"- Másfajta "őrület" kell ahhoz, hogy valaki megcsonkítson, megnyúzzon egy hullát, és megint más, hogy ezt tegye egy kicsi állattal, aki semmiféle fenyegetést nem jelent számára..."
Egy ilyen precízen elvégzett csonkítás és nyúzás egyértelmű jele, hogy a gyilkos nem először ölt. Hunter sejtése hamar be is igazolódik, amikor megjelenik az irodájukban az FBI profilozó részlege. Az igazgató többször próbálta már Huntert a csapatába csábítani, de mivel ezzel nem járt sikerrel, most mégis adódott egy lehetőség, hogy a csapata együtt dolgozzon a zseniális nyomozóval. A tét ezúttal sem kicsi: el kell kapniuk a Sebészt, mielőtt még több ártatlan esne áldozatul a beteg vágyainak. Már háromnál jár, de vajon hol lesz a vége...
Ismét egy nagyszerű sztori, izgalmas, pörgős, véres, rengeteg izgalommal a végén. És még mindig imádom Hunter és Garcia párosát, de az is nagyon tetszett, hogy ezúttal nem ketten nyomoztak, hanem közösen dolgoztak az FBI ügynökeivel. Tetszett a csipkelődés, az adok-kapok a két csapat között, szerintem dobtak még egy kicsit a regényen.
A sorozat kilenc kötete alatt nagyon sokat megismertünk Hunter múltjából. A tragédiákról, amik kísérték élete során. És persze brutális, vérszomjas, kegyetlen, eszes szörnyetegek sorának letartoztatását kísérhettük végig. Ennek a kötetnek az utolsó soraival azonban komoly izgalmakat ígér a szerző, ugyanis a sorozat szerintem egyik legkegyetlenebb és mégis legzseniálisabb szörnyetege visszatér, hogy Hunternek újra szembe kelljen néznie múltja egyik elvetemült démonával. Kíváncsian várom a folytatást. Hunter nyomozásaiból sosem elég!
A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Kövess bennünket Facebookon!
Főkép: fb.com/generalpress
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése