A Csütörtöki Nyomozóklub újra száguld: egy emberölési ügy, egy börtönben csüccsenő drogbáró merő unatkozásból nyomozni kezd, Elizabeth meg életveszélyes zsarolás célpontja, plusz egy golyó (Golyó?), ami eltévedt vagy hasonló. Ezekből a főszálakból tevődik össze Richard Osman fergeteges krimisorozatának újabb része, ami olvasás után is gyakran felbukkan az ember gondolataiban. Még két napig előrendelésben olcsóbban hozzájuthat bárki a műhöz vagy a limitált szériájú díszdobozos kiadáshoz.
Úgy egy órával később a concierge felkísérte Bogdant, aki egy óriási sporttáskát tartott a kezében. V. közölte a concierge-zsel, hogy meghalt, mire a nő bólintott, és megkérdezte, mennyi ideig lesz halott. V. Elizabethre nézett, aki azt felelte, pár hétig nagyjából elég lesz. ...Szóval most itt tartunk. V. nem lakhat Elizabethnél, úgyhogy ameddig halott, nálam marad a vendégszobában. (Idézet a műből)
Könyvajánló
Richard Osman: Az eltévedt golyó
Az alapügy, amire a Csütörtöki Nyomozóklub ebben a kötetben ráveti magát: Bethany Waites 10 évvel ezelőtti eltűnése - halála - megyilkolása (újságíró, televíziós személyiség). Eltűnése előtt oknyomozást folytatott egy hatalmas áfacsalás ügyében, aminek köze volt bizonyos mobiltelefonok exportjához - importjához, és amin milliókat - egészen pontosan 10 millió fontot - kaszáltak jogtalanul. Egy Heather Garbutt nevű nő állt az egész mögött, aki egy Jack Mason nevű helyi csalónak dolgozott, és az volt a közkeletű álláspont, hogy valójában Jack Mason bábja. Heathert később lecsukták az áfacsalás miatt, Jack Mason viszont megúszta. Hozzáértők szerint ez egyszerű pénzmosás. A nyomozóklub tagjai azt vélelmezik, ennek a dolognak nyomára bukkan(hatot)t Bethany, aki cím és nyom nélkül felszívódott, kocsiját összetörten, belsejében a riporter vérével, ruháival, egy magas szikláról lezuhanva találták meg, és a helyszín közelében működő kamera szerint szerint valaki volt vele a kocsiban aznap, a szikla közelében. De ki? És miért nincs meg Bethany holtteste? Van ugyan valaki, aki "biztosan" tudja, hogy Bethany halott, és akinek elmondta, őszintén reméli, hogy nem ő a gyilkos: kínos lenne elveszteni a potenciális biliárdpartnert... arról fantáziál, hogy VALAMIT csak kéne mondani a Csütörtöki Nyomozóklubnak, mert "ha az ember mélyen belegondolt, az egész ügy égbekiáltó pofátlanság volt. Semmi szükség nem volt arra, hogy Bethany Waites meghaljon." Mindenesetre az, hogy Bethany holttestét soha nem találták meg, nagyon nyugtalanítja Elizabetht. Eleget élt már ahhoz, hogy tudja, nem szabad megbízni az olyan gyilkosságokban, ahol nincs holttest...
 |
| Richard Osman és Az eltévedt golyó című kötet idegen nyelvű kiadása |
Ha a fentiek nem lennének elegek, folyamatban van egy másik szál is: Elizabeth zsarolás potenciális áldozata, még el is rabolják nyomatékosításul, a férjével együtt. Meg kell ölnie valakit, különben... De elég bonyolult kettejük kapcsolata, és... és aztán minden egészen kitekeredve folytatódik. Már megvan a tettes is, de csak hamukázik a gyilkosságok felől. Muszáj bevetni Golyót. Muszáj. Aki eltévedt. Vagy ilyesmi, de mindig jókor van jó helyen. Mindenkinek megvan a maga érdeke, és azért mindent meg is tesz. Kié az erősebb érdek? Mi ír felül mindent?
Nem könnyű a börtönből irányítani egy több millió font összértékű drogbandát. Connie Johnsonnak azonban rá kellett jönnie, nem is lehetetlen. A börtön személyzetének nagy részét lefizette, és miért ne tette volna? Van elég pénze hozzá. Igaz, maradt pár börtönőr, aki nem hajlandó beadni a derekát, Connie-nak ezért már két illegális SIM-kártyát is le kellett nyelnie a héten. Gyémántok, gyilkosságok és egy táskányi kokain. Alaposan tőrbe csalták, két hónap múlva lesz a tárgyalása. Connie addig sem akar tétlenül ülni. A lényeg: jó, ha az ember elfoglalja magát. A börtönben fontos a rutin. És fontos, hogy várakozással tekintsünk az előttünk álló időszakra, márpedig Connie alig várja, hogy kinyírja Bogdant. Miatta került ide, és nem számít, hogy Bogdan szeme olyan, akár a tiszta vizű hegyi tó, mennie kell. És az öregnek is. Aki segített Bogdannak tőrbe csalni Connie-t. Kérdezősködött, és megtudta, a pasast Ron Ritchie-nek hívják. Neki is annyi. Connie a tárgyalás után számol majd le velük – az esküdtek nem szeretik, ha a tanúk hirtelen kinyiffannak –, de biztosan kinyírja őket.
(Idézet a könyvből)
A cselekmény továbbra is bravúrosan alakítva, ahogy azt Richard Osmantől már megszokhattuk. A dramaturgia 10 oldalanként kihegyezve, sőt, néha 10 mondatonként, azért az már nem piskóta, még ha a gyakorlott tollú, briliáns fantáziájú Osmanről beszélünk is. Hozza a kifacsart humorbombáit is, amelyeket átlagemberek abban a kontextusban, ahogy ő alkalmazza, soha, sok a meghökkentő, de bármennyire is kitekert értelmű be(ki)szólás, egyszerűen muszáj mosolyogni rajta (hahotázni, felnyögni, frusztráltan a fejhez kapni, hogy ezt a hülyét, nem hiszem el). Úgy ír hétköznapi hősökről, hogy minimális áldozatuk is heroikusnak tűnik, képes bemutatni a mindennapok mozgatórugóit olyan szemszögből, amilyenből sok ember sosem láthatja. Áldozik a kapcsolati tőke oltárán, az évtizedes szakmai múlt hozadékán, érti és használja ezeket az eszközöket a történetfűzés során. Aki azt hiszi, nagyzol vagy nagyot mond, sosem volt még titkosszolga (sem).
– De, Elizabeth, nem ölhetsz meg csak úgy valakit. – Mindketten tudjuk, Joyce, hogy ez nem igaz. És ez alkalommal muszáj megtennem.
(Idézetek a könyvből)
Egyszerre nevetteti, ríkatja az olvasót, miközben mesterien keveri a pszichológia, gerontológia és a krimi megfelelő szálait (helyenként fűszerezi kis maffiával is), és amikor mindenki tudni véli, ki is a tettes, csavar egyet a teórián, hogy hehe, és ehhez mit szólsz? Karakterei alaposan kidolgozottak, a nem szokványos tulajdonságok megalkotásához nem árt(ott) jártasnak lenni az öregedésben, a paranoiában, a rendvédelmi szervek és bűnözők gondolkodásában, hogy hirtelen csak ennyit mondjak róluk. Valahogy minden a helyén van, nem sok, nem kevés, pont annyi mindenből, amennyi kell. Nem húzza el senki sem a száját, hogy ez erőltetett, hanem totál természetesen hatnak, élnek, lélegeznek a karakterek, a helyszínek és tettek. Ha nagyon figyelsz, már az elején tudod (tudhatnád), mi nem stimmel, de ugye azon a másfél mondaton rohadtul átcsúszik az ember szeme. (És ugranom is kellett a főzőlaphoz, mert ha nagy méltatás közben odaég az ebédünk, hétbaj lesz...)
Szóval: szerintem olvassátok! Ha siettek, előrendelésben két napig még limitált kiadású díszdobozos három részhez is juthattok, igazán méltányos áron. Nincs üresjárat, nincs unalom, csak felhőtlen szórakozás, meghökkenés és bravúros nyomozás!
Fülszöveg
Négy valószerűtlen barát.
Egy gyilkosság holttest nélkül.
És egy váratlanul felbukkanó ellenség...
Isten hozott a csütörtöki nyomozóklubban!
Egy újabb átlagos csütörtöki nap, amikor a dolgoknak végre vissza kellene térniük a megszokott kerékvágásba.
Csakhogy a csütörtöki nyomozóklub mágnesként vonzza a bajt. Egy tíz évvel ezelőtti megoldatlan bűntény szálai egy helyi híradós sztárhoz vezetnek, és egy olyan gyilkossági ügyhöz, amely holttestnek és magyarázatnak is híján van.
Eközben egy váratlanul felbukkanó új ellenség keresztezi Elizabeth útját, és választás elé kényszeríti: gyilkolnia kell, vagy meghal.
Miközben a megoldatlan bűntény újabb és újabb fordulatokat tartogat, Elizabeth a lelkiismeretével (és egy pisztollyal) viaskodik, Joyce, Ron és Ibrahim pedig régi és újdonsült barátokkal együtt nyomoznak. Vajon képesek lesznek megoldani a rejtélyt és megmenteni Elizabethet, mielőtt a gyilkos újra lecsap?
Az első két regénye, A csütörtöki nyomozóklub és A férfi, aki kétszer halt meg világszerte több millió példányban kelt el, és több könyveladási rekordot is megdöntött. Az eltévedt golyó a harmadik könyve, Angliában újabb hatalmas kereskedelmi robbanás a könyvpiacon. Osman jelenleg Londonban él barátnőjével és Liesllel, a macskával.
Steven Spielberg produkciós cége vásárolta meg a sorozat megfilmesítésének jogait. 2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése