Könyvajánló - Kollár Betti: Kosársuli
Heuka írása
A Kosársuli az a regény, ami a korai tinédzserkortól bármikor olvasható. A fiktív elemekkel megspékelt, de mégis a realitás talaján mozgó történet valamelyik karakterével mindegyikünk azonosulhat, legfeljebb kicsit a nosztalgia húrjait pengetve.
A Kosársuli főhőse Török Luca, akinek legnagyobb álma vált valóra, amikor felvételt nyert a Budapesti Kosárlabdázók Egyesületének Gimnáziumába. Épp a gólyatáborba készül, idegességében rossz irányba indul el a pályaudvaron, viszont szerencséjére - szó szerint - egy osztálytársába ütközik. Együtt megtalálják a vonatot, ami már indul is Balatonalmádiba. Sajnos a kapkodásnak következménye lesz, egy rossz esés miatt Luca bokája megsérül, így a tábort nem sokáig élvezheti. Azonban a Bokasérült lány történetének ez csak a kezdete, a gyógyulás után végigkövethetjük első hónapjait új iskolájában.
Bár vártam, hogy olvashassam, mégsem gondoltam, hogy ennyire magával ragad ez a történet. Faltam az oldalakat, tudni akartam, mi történik a következőn. Szomorú volt látni, mennyire megviseli főhősünket a sérülés miatti korai távozása a táborból, azonban ennyi nem elég, hogy feladja álmait és teljes erőbedobással készül gimnazista éveire.
Az első napra, az első edzésre és a rettegett első történelemórára. 12 fős osztályában szinte mindenkivel megtalálja a hangot, és egy négyfős szűkebb kör is kialakul körülötte, akik próbálják “felzárkóztatni” a tábor történéseivel és átsegíteni a hétköznapokon. Miután pedig megkapja kedvenc posztját a csapatban, még jobban várja az edzéseket. Az egyik edzés során azonban feledékenysége miatt újabb kényszerpihenő vár a lányra. Nagyon szeretne mihamarabb visszatérni a pályára, de azt is tudja, hogy ha nem hagyja teljesen meggyógyulni a sérülését, az újabbakhoz vezethet.
“– Tuti nem véletlenül születtem Töröknek – merengek, de nagyon nehezemre esik nem a Konrád kabátjából áradó illatra figyelnem. – Lehet, hogy egy egész családfa várta, hogy végre valaki eleget tegyen a névnek.”
Ezt talán saját életéből tudja jól az írónő, akinek egy sérülés törte derékba kosaras karrierjét, aminek feldolgozása segített abban, hogy rátaláljon az írásra, saját szavaival: “Mindig erőt ad, ha írhatok az aktuális problémáimról, amikkel éppen küzdök, és ezek mind-mind helyet és szerepet kapnak az írásaimban, így minden történetemben ott vagyok én és egy darabka belőlem.”
(Fotó: www.kollarbetti.hu)
Bár kiszámíthatóan halad tovább a történet, egy-egy apróbb váratlan gesztussal, mégsem lesz unalmas, mert a jól felépített karaktereknek és humornak köszönhetően megmarad a lendület. A diákok személyiségének közös eleme a sport iránti szeretet és elkötelezettség, azonban az eltérő hátterek miatt a tulajdonságok és hobbik eltérnek.
Legjobban természetesen Lucát ismerhetjük meg, aki a szüleivel él egy kertes házban, amit a nagyszüleivel cseréltek el az újpalotai lakásra, miután utóbbiak már nem tudták úgy rendben tartani a kertet, ahogy szerették volna. Ez nálam egy hatalmas plusz pont, mert bár kitalált szereplők, azért megjelenik a gondolat, hogy nem kell valamihez görcsösen ragaszkodni akkor is, ha nincs rá szükségünk vagy épp nem bírunk vele.
A kötet során további elsőknél drukkolhatunk Lucának. Eddigi életét teljesen kitöltötte a kosárlabda, nem biztos benne, hogy ezen kívül van bármi más szenvedélye. Azt viszont tudja, hogy barátai nincsenek. Ezen is szeretne változtatni a gimnáziumban, amit nem könnyít meg, hogy kicsit zárkózott, nem túl kezdeményező, viszont annál bizonytalanabb.
“Jó, igazából olyan lány vagyok, aki fanatikus NBA- és Bulls-fan, akinek be nem áll a szája, ha izgul, örökösen Túró Rudit eszik babonából, és hány a szénsavas italoktól.”
Padtársa, a gyakran késő Konrád ugyanúgy rajong a kosárlabdáért és ugyanannak a csapatnak szurkol, mint a lány, azonban barátfronton mindenképp jobban áll nála, hiszen óvoda óta legjobb barátok az osztály jópofijával, Krisszel. Egyik srácnak sem idilliek a családi körülményei, ezért is vannak ott egymásnak, amikor a másiknak szüksége van rájuk. Természetesen Krisz akkor is próbál barátja segítségére lenni, amikor annak élete egy nagy lehetőségéről kell döntenie.
A kisebb kör másik két tagja az animerajongó Eszti és a sokat olvasó Csenge, akik még a pletykálkodás határán innen látják el információkkal Lucát, illetve minden helyzetben mellette állnak. A többi osztálytárs közül Klaudia emelhető ki, aki valamiért (lássuk be, Konrád figyelme miatt) nem szimpatizál Lucával, utóbbi mégsem legyőzendő riválisként tekint rá, hanem inkább úgy, mint akitől van mit tanulni a kosárpályán.
Nekem tetszett, hogy nem tökéletesen kiforrott, hibátlan személyiségeket kaptak a 14-15 éves fiatalok, de tipikus jegyek (például az egyenes hajú Luca hullámokra és göndörségre vágyik) is megjelentek. Ami sokat adott a történethez, hogy a tanárokról bennünk élő képet is részben újraalkotta a szerző. Kezdve a farmerben járó és szétszórt osztályfőnök-edzőtől, a rettegett, gimnáziumban is ültetési rendhez ragaszkodó biológia és történelem tanárokon át a segédeszköz nélkül is tökéletes kört rajzoló, jegyzetek nélkül, humorosan előadó matematikatanárig. Mint később megtudjuk, osztályfőnöküknek ők az első osztálya, mégis úgy tudja összekovácsolni őket, mintha már évtizedek óta ezt csinálta volna osztályok végtelen sorával.
Nem számítottam rá, ezért kellemes meglepetés volt, hogy a kosárlabda alapfogalmait is beleszőtte a sorok közé az írónő, szélesítve így a kosárlabdáról meglévő, nem túl bő tudásomat. Mégsem lett egy szájbarágós kosárlexikon a könyv, nem ismétli önmagát, pár szóval magyarázza meg a felbukkanó szakkifejezéseket. Illetve apróság, mégis üdítő, hogy a fejezeten belüli nagyobb ugrásokat nem csak pár csillag vagy egyéb jel, hanem egy pattanó kosárlabda jelzi.
Nekem segített, hogy hazai környezetben játszódik a történet, mert így nagyobb eséllyel kapok pontos képet a helyszínekről, könnyebben magam elé tudom képzelni azokat. Például láttam magam előtt a Keleti pályaudvar vágányait, a MÁV kocsi belsejét és a leírás alapján a térkép segítségével a kitalált gimnázium épületéről se volt nehéz elképzelést alkotni.
Az utolsó oldalak közeledtével már sajnáltam, hogy el kell engednem a szereplőket, olvastam volna tovább a sorsuk alakulását, hogyan küzdenek meg a selejtezőkkel, illetve hogyan alakulnak tovább a kapcsolatok. Jelen állapotában is kerek a történet, azonban a köszönetnyilvánítások előtt van egy fontos, biztató mondat: “Vége az első résznek.” Én annyit tudok mondani, hogy várom a következőt.
A kötetet az Agave Könyvek és a Magnólia Kiadó még a megjelenés előtt bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Ráadásul a borítóképre kattintva november 8-ig még előrendelési kedvezményes áron rendelheted meg a kiadó honlapján! Csapj le rá most!
Kövess minket a Facebookon is!
Még egy kis bónusz a végére!!!
Találkoznál a szerzővel, esetleg dedikáltatnád a saját példányod?
2022. december 3-án 15 órától exkluzív könyvbemutató, közönségtalálkozó és dedikálás a Lurdy Moziban! A szerzővel Viszkok Fruzsi influenszer beszélget.
Jegyinformáció és további részletek a Magnólia Kiadó Facebook oldalán a lenti képre kattintva:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése