Menekülés Alaszkába

Alaszka, ​1974.

Kiszámíthatatlan. Könyörtelen. Megszelídíthetetlen.

És van, akinek az utolsó lehetősége.

A vietnámi háborús veterán, Ernt Allbright képtelen beilleszkedni a társadalomba. Amikor sokadjára is elveszíti a munkáját, hirtelen döntést hoz: a családjával északra, Alaszkába költözik, hogy ott boldoguljanak, Amerika utolsó, igazi határvidékén.

A tizenhárom éves Leni serdülőkorának zűrzavarában is abban reménykedik, hogy az új vidék egy jobb jövővel kecsegtet majd a családja számára.

Eleinte úgy tűnik, Alaszkában az imáik meghallgattatásra találnak.

De a tél közeledtével, ahogy sötétség ereszkedik Alaszkára, Ernt gyenge mentális állapota romlásnak indul, a család pedig kezd összeomlani. A külvilág veszedelmei lassacskán elhalványulnak az odabenn lakozó fenyegetés mellett. A vadonban senki más nem mentheti meg őket, csak magukra számíthatnak.

Kristin Hannah regénye emberi sorsokról és egy olyan helyről, melynek sem szépsége, sem veszélyei nem hasonlíthatók semmi máshoz. 

Merész, gyönyörű, letehetetlen történet szeretetről és veszteségről, a túlélésért való küzdelemről és a vadságról, amely az emberben és a természetben is ott bujkál.

1974-ben kezdődik a történet, a középpontban egy család áll: Ernt Allbright, a vietnami veterán, aki fogságba is esett, kínzást is átélt; a felesége, Cora, és a 13 éves lányuk, Lenora, vagyis Leni. Történetünk narrátora Leni, aki már megtanulta, mikor kell meghúzni magukat, hogy az apja hirtelen haragú, és tojáshéjakon kell lépdelniük. Nem érzi jól magát otthon, de nincs is igazán otthona. Mert folyton költöznek. Az apja valódi szerencsevadász, de annak is szerencsétlen: hol a csodafüves vetőmagokban látja a boldogságuk zálogát, hol valami másban, de egy biztos: ha iszik, akkor kifordul magából. És sokszor iszik. 

A félelem, mint azt Leni megtanulta, nem egy apró, sötét szekrény, ahogy mindig is képzelte: melyben az embert szorosan körbefogják a falak, a fejét beveri a plafonba, a padló érintése pedig hűvös. Nem.

A félelem egy kastély, melyben szoba szobát követ, és melyeket egy végtelen folyosó kapcsol össze.

Ernt kap egy levelet, hogy egy katonatársa és legjobb barátja, aki a szeme láttára halt meg a háborúban, rá hagyott egy kis házat Alaszkában. A családnak ez az utolsó lehetősége: a férfi kiábrándult a kormányból, a világból, mindenből, ott majd, az északi vadonban megtalálják a boldogságot. Így hát elköltöznek. Amikor odaérnek, megdöbbenti őket a hely szépsége és a ház elhanyagoltsága egyaránt. Egy, a valóságban nem létező kicsiny, az óceánparton fekvő városkában, Kaneq-ben bonyolódik a történet. A szomszédok gyorsan a segítégükre sietnek, hiszen Alaszka nem játék: a tél hosszú és kemény, vezetékes víz, áram pedig nincs, meg kell tanulniuk a rövid, egy hónapos nyárban elég zöldséget termeszteni, meg kell tanulniuk csapdákat állítani, elzárni az élelmet a farkasok és medvék elől, és puskát kezelni. Meg kell tanulniuk ölni. Mert Alaszkában csak egy hibát követhetsz el. A másodikba belehalsz.

 Leni hirtelen megértette, hogyan tudja a remény megtörni az embert, hogy az nem más, mint egy csillogó-villogó csalétek az elővigyázatlanok számára. Mert mi történik, ha az ember a legjobbat reméli, és a legrosszabb következik be? Nem jobb egyáltalán nem reménykedni, felkészülni?

Számításaik azonban - természetesen - nem jönnek be. Ernt nem lesz jobban, és a hosszú, sötét tél alatt egyre nagyobb veszély leselkedik a lányokra. Olyan veszély, ami nem kintről, a farkasordító hidegből tör rájuk, hanem otthonuk melegéből... Azonban mindketten idővel beilleszkednek a helyi, összetartó, egymást segítő közösségbe, Leni pedig valódi otthonra lel. Amikor apja nincs velük, felfedezi a világot, a vidéket, ételt visz a családnak, és még a szerelem is beköszönt... apja jelenléte azonban mindent elront. Vajon túlélik a vadont? És túlélik Ernt dühkitöréseit?  

Magával ragadó történet, amely a családon belüli erőszak legsötétebb bugyraiba visz magával, érzékenyen és jól mutatja meg egy ilyen diszfunkcionális család belső dinamikáját, a reményt, a szerelmet, amit a nő egykor és még most is érez, az önvádat, a fájdalmat, a bizonygatást, hogy korábban minden szebb volt, és ha odafigyelnek, ezután is minden csak jobb lehet. Csak arra kell figyelni, mit és hogyan mondanak, hogy viselkednek, és akkor biztosan jobban lesz a férfi. 

Eközben gyönyörűen mutatja be az alaszkai tél vadságát, a gyönyörű tájakat, a sötét, hideg és veszélyes oldalát, és azokat a pillanatokat, amikor kivirul az élet. Kristin Hannah leírásai mindig magával ragadóak és megkapóak, nekem pedig egyébként is gyengém az északi vadon. 

Leni nem tudta megérteni a szülei szerelmének hogyanjait és miértjeit. Elég idős volt már ahhoz, hogy lássa a háborgó felszínt, de túl fiatal ahhoz, hogy tudja, mi zajlik a mélyben. Mama sose tudná elhagyni apát, Leni pedig sosem hagyná el mamát. Apa pedig sosem fogja elengedni őket. Családjuk mérgező kötelékéből egyikük számára sem volt menekvés.

 Eleinte nem igazán értettem, hogy miért helyezte a hetvenes, nyolcvanas évekbe a történetet a szerző, elvégre traumatizáló háborúk voltak azóta is, ahogy erőszakos férfiak is, Alaszka pedig nem sokat változott, különösen egy nagyon messzi, nagyon kitett, és a valóságban nem is létező kisváros, de aztán jött egy pont, ahol elég világossá vált. Meglehetősen elszomorodtam egyébként, amikor rájöttem, hogy ez a kisváros csak a fantázia szüleménye: az első nagyobb tájleírás után megpróbáltam megkeresni egyrészt a térképen (lássuk be, Alaszka óceánokkal határos része nem kicsi), másrészt látni akartam a tájakat. De be kellett érnem egyéb alaszkai képek nézegetésével, meg a térkép bújásával, hogy vajon melyik kis öbölben fekszik Kaneq. :)

Mindezidáig Apa azt tanította Leninek, milyen veszélyes a külvilág. De az igazság valójában az, hogy a legnagyobb veszély a saját otthonában leselkedett rá.

 

Drámában, fájdalomban, erőszakban, de szépségben, túlélésben, szeretetben egyaránt gazdag regény, amelyet Kristin Hannah a tőle megszokott biztos kézzel írt meg, ezúttal egy gyönyörű háttérbe helyezve egy kiszolgáltatott család történetét. Az amerikai szerző könyvét Sárai Vanda fordította, és a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából került a magyar olvasók polcára.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!