Két kamaszból lett felnőtt szupersztár, akik nagyszerű videójátékokat képesek írni, amelyek gyerekek és fiatal felnőttek millióit hódítják meg. Rajongók, videójáték gyártási elképzelések és kényszerek, traumák, szerelmek és barátságok: ez a Világépítők lényege. Felnövéstörténet és videójátékok közönsége, kockák és fanatikusok, életük és viselkedéseikre ható erők, egyfajta tisztelgés a videójátékok hőskora előtt.
Könyvajánló - Gabrielle Zevin: Világépítők
A főhősök - Sam Masur (végtelenül csóró) és Sadie Green (kifejezetten jómódú) - még kamaszkorban ismerkednek össze, amikor Samet egy baleset során maradandó károsodással hosszasan kezelik abban a kórházban, ahol Sadie beteg testvérét is. A két fiatal jó hatással van egymásra, és amikor a fiú megnyílik a kislánynak, a kórház pszichiátere arra kéri Sadie anyukáját, engedje meg, hogy máskor is együtt legyen a két emberke - mert Sam a baleset óta (ahol édesanyja meghalt), senkihez nem szólt még egy szót sem Sadie-n kívül. A két gyerek feldolgozatlan traumáik árnyékában, saját kockaságuk bűvöletében nagyon jól megértik egymást, ám egy jelenség túlreagálása miatt Sam megsértődik, és többé nem akar találkozni a lánnyal. Az évek során Sam kivételes képességeket villant meg a matematika terén, az egyik tanára azonban így búcsúzik tőle: „Hihetetlenül tehetséges vagy, Sam. De érdemes megjegyezni, hogy jónak lenni valamiben nem egészen ugyanaz, mint szeretni azt.” Sam zavarodottan és céltalanul téblábol tanára véleményétől eltaláltan, fogalma sincs, mi lenne az a tevékenység, amit szeret is, nem csak kitűnően műveli.
Ebben az egzisztenciális válságban taposva történik vele valami. Hosszú évek teltek el a kamaszkori összeugrás óta, amikor - immár mindketten felsőoktatási intézménybe járva - Sadie és Sam találkoznak és megengedik maguknak, hogy újra szóba álljanak egymással. Sam Masurból embergyűlölő, magányos, sérült, és erősen rövidlátó fiatal felnőtt lett, míg Sadie nyíltan vállalta kockaságát, és magasról tett az olyan beszólásokra, mint csúnya, idegesítő, kocka, kurva vagy öntelt. A lány átad neki floppyn egy általa kreált játékot, amivel Sam és szobatársa, Marx, órákig belefeledkezve játszik. Ez a lány zseni! - állapítja meg Marx, amikor a játék miatt kolosszális késéssel indul el aktuális barátnőjéhez.
A kötet harmadik főhőse éppen a fent említett Marx, aki állapotát illetően dúsgazdag, Sam pedig a szobatársa, akiről Marx egy idő után úgy gondoskodik, mintha a testvéréről lenne szó. Amikor felfedezi Sadie és Sam kivételes tehetségét a játékírással kapcsolatban, szenzációs ötlete támad: gründol egy céget és a két kocka producere lesz. Ez azonban nemcsak arról szól, hogy mögöttük áll a pénzével, hanem igazi barátságról is: melléteszi megbecsülését, szeretetét és nagyszerű üzleti érzékét is.
A Magnólia Kiadó 2022. évi őszi megjelenései
Sadie Green - ahogy szeretett nagymamája fogalmazott róla - igazi túlélő, ami tulajdonságára szüksége is lesz, amikor sorra érik a kisebb-nagyobb traumák, helyenként sorscsapások. Sadie az idő múlásával érik és képes legalább önmagának bevallani a valóságot: ahogy senki, úgy ő maga sem szent. Mindent megtett volna (és meg is tett) azért, hogy lányként (akik ritka verebek voltak a képzési intézményben, ahol a játékírás csínját-bínját oktatták) szakmailag már akkor kitűnjön, amikor képességei még messze elmaradtak a kiváló teljesítményhez szükségestől, másik motivációja az volt, hogy régi szeretője rájöjjön, nem kellett volna kidobnia, a legutolsó vágya pedig arra vonatkozott, hogy Sam felfogja végre, milyen szerencsés, hogy vele dolgozhat, mert ő a csapatuk nagyszerű programozója, és ő az, akinek remek ötletei vannak. Magyarul, a cégalapítás elején-közepén Sadie tetteit az önzés, neheztelés és az önbizalomhiány irányította. Ki lehet ebből nőni?
Sam a cég irányultságát tekintve eleinte úgy dönt, ahogy csóróságából várható, ami miatt Sadie folyamatosan békétlenkedik. A fiú akkora kocka, hogy észre sem veszi, milyen érzelmek fűzik a lányhoz, egészen addig, amíg... amíg építenie nem kell egy békés, gyűjtögető, farmos játékot, amit bevallatlanul is csak egyetlen személy érdekében hívott életre - mert másként nem lehet neki segíteni az átélt traumái után.
Felnövési történet programozói szemszögből? Mindenesetre a játékfejlesztői lét laikus szemmel is izgalmas, ha emberivé tesszük az algoritmus elbűvölte karaktereket. Külön világ? Vagy világ külön pixelekre bontva, szétszedve, és újra összerakva? Harc és megbékélés pixelekre bontva? A Világépítők a felnőttek Ready Player One-ja. Két videójátéktervező és producerük története ez a mű, ahol egyrészt kapcsolati drámák zajlanak, másrészt videójáték készítés, amiben komplett világokat építenek fel, miközben egzisztenciát teremtenek a játékok eladásával. A két ember kockasága tehetségükben és visszahúzódó természetükben nyilvánul meg. A szerző a kreativitáson keresztül tudta csak összehozni őket, olyan félreértésekkel, önzésekkel, környezet által behatárolt kényszerekkel "verte" meg őket, amelyek egyáltalán nem ritkák a valóságban sem. Mi a szerelem, mi a szeretet az algoritmusokba beleszédült embereknek? Milyen kihívások elé lépnek, amikor a vágyott szupersztárság beköszönt az életükbe? A szerző írói eszközökkel igyekszik a ma olvasói elé hozni az akkori miliőt, lehetőségeket és árnyoldalakat, amelyek a játékírással, azok piacával és árnyoldalaival, valamint a játékosok rajongásának saját és közösségi életre gyakorolt hatásával foglalkozik. A kötet egyértelműen a kilencvenes évek videójátékokkal kapcsolatos szubkultúrája előtti tisztelgés, ahol hiteles bemutatása történik az akkori embereknek, beszélgetéseknek, játékok iránti szenvedélynek.
Olvassátok!
Fülszöveg
Két gyerek, egy kisfiú és egy kislány találkozik egy kórházban 1987-ben. A lány a leukémiában szenvedő nővérét látogatja meg, a fiú egy autóbalesetből épül fel. Közös témájuk, a videójátékok iránti rajongás – a bennük található lebilincselő világok, az izgalmas versenyek és a mindennapi élet bajai elől nyíló menekülési lehetőség – különös barátságot eredményez köztük. Mégis nyolc év telik el, mire ismét találkoznak, ám sorsuk innentől végleg összefonódik.
Sam és Sadie az egyetemi éveik alatt futnak össze újra egy zsúfolt metróállomáson. A lány a fiú kezébe nyom egy floppy lemezt, amin a legújabb játéka található, amit az MIT haladó játékfejlesztés szemináriumára készített. Samet lenyűgözi a program, és meggyőzi Sadie-t, hogy alapítsanak egy játékfejlesztő céget, hogy megvalósítsák az álmaikat: tervezzenek játékokat, amelyek világai megigézik és beszippantják a kor egyre népszerűbb szórakozási formájának szerelmeseit.
Hamarosan szupersztárok lesznek a területükön. A siker és a csillogás azonban nem várt kihívások elé állítja mindkettejüket.
Gabrielle Zevin varázslatos és meghitt regénye egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik a kreativitásukon keresztül keresik önmagukat, és introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit.
A könyvről mondták:
“Döbbenetes erejű regény, az egyik legjobb, amit valaha olvastam. Zevin gyönyörű története az emberi szeretet és kreativitás szépségét, törékenységét és kitartását mutatja be lenyűgöző módon.”
John Green, a Csillagainkban a hiba szerzője
“A Világépítők felejthetetlen könyv az emberi kapcsolatokról, az alkotás szépségéről, valamint a szerelem és a szeretet bonyolult szintjeiről. Ritka gyöngyszem: meghitt hangvételű, de elsöprő erejű; modern szemléletű, de kortalan üzenettel bíró.”
Erin Morgenstern, az Éjszakai cirkusz szerzője
“Zevin új könyve szerelmeslevél az élethez, annak minden édenkertjével és aknamezejével. A Világépítők és emlékezetes szereplői nem ismernek határokat. Megnevettetik, tanítják, jobb emberré teszik az olvasót.”
Tayari Jones, az Egy amerikai házasság szerzője
“Szenzációs… mintha Zevin ennek a könyvnek a megírására született volna. Egy szerelmeslevél a videójátékokhoz… El fogja varázsolni azokat, akik még sosem játszottak, és örök klasszikus lesz azoknak, akiknek a mindennapi életük része.”
Kirkus Reviews
Zevin jelenleg Los Angelesben él, és az írás mellett forgatókönyveken dolgozik.
Megjegyzés küldése