Ha valaki észrevette volna Lila de Laurent-t az erdőben, ő már halott lenne - egy ilyen kezdőmondat után ki hagyná olvasatlanul a művet, nem igaz? Két hősnő igyekszik állni a sarat a II. világháború sújtotta Párizsban, mind a kettőnek muszájból köze kell, hogy legyen a nácikhoz, hiszen belülről sokkal többet lehet megtudni az ellenség szándékaiból, mint kívülről. Tudatosan nem akarták ők maguknak ezt a sorsot, csak... így alakult, hát kihozták belőle, amit tudtak. Félelmükben hősök lettek.
Könyvajánló
Kristy Cambron
A párizsi ruhakészítő
"Az elveszett életek iránti kegyeletből és az eljövendő életek boldogságáért... sosem szabad felejtenünk." - fejti ki a kötet végén a szerző, Kristy Cambron, a jegyzetekben. Miután alaposan körbejárta a témát - Párizs II. világháborús eseményeit -, számtalan forrásból győződött meg arról, milyen áldozatokat kellett meghoznia a kor embereinek, milyen mértékben voltak kiszolgáltatva - főleg a nők - a náciknak, de saját honfitársainak is.
Egy varrónő a náci elit szeretőinek varrva félelmetes titok birtokába jut, amit feltétlenül megfelelő és biztos kezekbe kell eljuttatnia. Egy kis szerelem is ott ólálkodik körülötte, na meg a francia ellenállás. A másik nő retteg a férje életéért, miközben muszáj együttműködnie a műkincsrabló ellenséggel. Mind a két hősnő félelemben tölti napjait, de tisztán érzik, hogy a közös nagyobb jó kedvéért meg kell hozniuk saját áldozataikat, a személyes sorsuk alakulásának figyelembevétele nélkül. A német csodafegyver és egy Chanel ruha kapcsolata mindenesetre végigvonul a cselekményen.
A szerző szándéka a regénnyel az, hogy a nemzetnek és az egyéneknek kötelességük úgy emlékezni a megtörtént eseményekre, ahogy azok valójában megtörténtek, és ezért ő is megtette a magáét: számtalan dokumentumot, diafilmet és forrást tanulmányozott át a történelmi regény romantikával szőtt változatának megírásához. Fel kívánta fedni a kordokumentumokból kihámozható igazságot, rávilágított a bűnök kegyetlen következményeire, hogy a következő generáció tanulhasson belőle, és a rémtettek ne ismétlődjenek meg újra és újra.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a történelem során ezek a világégések mindig újra és újra bekövetkeznek - tehát a mű idealistán közelíti meg a történet megszületésének okát. Népirtások voltak, vannak, lesznek, gonoszságból elkövetett cselekmények voltak, vannak, lesznek, háborúk mindig is voltak, vannak, lesznek. Mit számít egy ilyen könyv mégis? Fény, ami pislákol és ha sokan olvassák, talán világítani is fog, irányjelzőként, hogy gyertek, ide gyűljetek, ezt tegyétek, így csináljátok, és akkor... és akkor lesz valami, ami kivezet az embertelenkedés sötétjéből.
Az alkalmazott dramaturgia nekem kissé kesernyés szájízt hagyott maga után. Számomra a pár oldalankénti ugrálás az időben (1939-1944) nem egységes szerkezetbe fogja (ami a dramaturgia egyik célja), hanem inkább zavaró hatású, csak kapkodtam a fejem, hogy éppen kinél, hol és mikor járunk a cselekményben. Hatás és feszültségkeltés irányában nagyszerűen működik, de az egységes szerkezet látja kárát. A párbeszédek tükrözik a kor sajátosságait, fordulatai, a jó-rossz küzdelme helyükön vannak, nincs indokolatlan gonoszság, van helyette kényszerű megalkuvás, idealista lélek vívódásai és magukból kifordult emberek, akik mindössze csak túlélni szerettek volna, és annak érdekében semmi sem drága. A helyszínek létezők és szerepet játszottak a valóságban is, egyes emberek pedig akkor élt személyekről vannak mintázva - ezeknek bővebb ismeretéhez javaslom tanulmányozásra a szerző könyv végén található jegyzetét.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Kossuth Kiadó!
A képek a Kossuth Kiadó és a szerző oldalairól származnak.
Kövess bennünket Facebookon!
Megjegyzés küldése