Igen, kérem, a tacskó Pradát visel, ilyen van, pláne Stefanie London azonos címmel megjelent művében. Az elkényeztetett kutyakülső alatt azonban szeretetre éhes szív dobog, ahogy a kőgazdag tulajdonoséban is. Csak mind a ketten mogorvák, gyanakvóak és ki kell érdemelni a bizalmukat. Mindenesetre itt is igaz, hogy az a kutya, amelyik ugat, nem harap. 

Könyvajánló

Stefanie London: A tacskó Pradát visel

Életem egyik legjobb döntése volt ezt a művet kezembe venni, pedig fáztam már magától a címtől is, de hasonló felhőtlen élményt nyújtott az olvasása, mint Az ördög Pradát visel című film sokszori megnézése. Humoros, van benne karakterfejlődés, és az a tacskó! Megőrültem - először tőle, aztán érte. Hiába, az a mű, amiben kisgyerek ÉS állat (de legalább ördög vagy nagyon gazdagok) is szerepelnek, eleve sikerre kárhoztatott. Vagy nem - kell ahhoz a szerzőtől néhány eredeti ötlet és sziporkázó fantázia is, hogy az olvasó falja a lapokat.

Mert van mit falni, azt fölösleges is lenne tagadni: először is a nagyon gazdagok elkényeztetett, kicsit hipochondriás, gyakran hisztériásan sekélyes, ritkábban nemesen drága, de mindenképpen elképesztően szeszélyes világába vezet el bennünket Stefanie London, ahol egy kutyának médium és napközis foglalkozás, de még játszóház is dukál gyémántokkal, és amelyet a női főhős, Isla Thompson derűvel vegyes hitetlenkedéssel figyel - mert szerencséjére nem hal éhen éktelen nagy bukása után, pont a fent említett kutya miatt. A tacskó gazdája a másik főszereplő, Theo Garrison, aki Camillához hasonlóan (a tacskó neve) végtelen bizalmatlansággal mered a környezetére, annyiszor meghurcolták már a médiában. Senkiről sem hiszi el, hogy érdek nélkül közeledik hozzá. Isla ezen jókat kuncorászik, és nem foglalkozik vele, mit és miért gondol róla a kutya gazdája és egyben alkalmazója, mert a pénzre, amit a kutyafelvigyázásért és foglalkozásért kap, égető szüksége van. 

És amúgy is, hol dolgozhatna? Médiaszakember, de amióta leégetett egy kis sztárocskát milliók szeme láttára, azóta szakmájában senki sem hajlandó alkalmazni. Minden potenciális munkaadó a háta mögött kiröhögi, de még inkább kerüli, mint a leprást. Úgy gondolja, amíg kitalálja, mihez kezdjen, addig elcsőszködik Camilla mellett. Persze, dögre unja magát, miközben várótermekben üldögél a kutyára várva, és szellemi ujjgyakorlatként létrehozza A tacskó Pradát visel című Insta-fiókot Camilla életéről, ami legnagyobb  megdöbbenésére pár héten belül soktízezres követőre tesz szert a tartalmaival. Azért ezzel már lehetne kezdeni valamit, morfondírozik, bár belülről azért eszi a kefét, mert érzelmileg egyre közelebb kerül munkaadójához, de még mindig nem árulta el neki, hogy A tacskó Pradát visel nevű fiók sikere mögött ő és Camilla áll.

Karekterépítésben és jellemfejlődésben remekelt a szerző, fordulatai, a gazdagok életének leírása az olvasó elé hozta a mozgalmas történetet. Párbeszédei ültek, nem volt túl sok és túl kevés se. Nem hagyott elvarratlan szálat, a kamaszokra jellemző világ megalkotása sem idealisztikus (az egyik mellékszereplő, Dani, Isla 14 éves húga), egyszerűen sodort magával a kötet tartalma. Sokkal hamarabb is a kezembe kerülhetett volna. 

Szerintem: olvassátok!

 Az ember elég ritkán kap a kezébe igényes és szerethető romantikus történetet, ahol minden a maga természetességében zajlik, nincs fölösleges dráma, hanem remekül kidolgozott és szexi, az intimjelenetek leírása pedig bárki gyomrába pillangókat képes varázsolni, mert végtelenül egyedi és kulturált módon sikerült megoldani, ahol senkinek sincs oka fintorogni rajtuk.