Egy habkönnyű fantasy az év végére - Legendás Latték

 Könyvajánló - Travis Baldree: Legendás Latték

Mi sülhet ki abból, ha egy harcos ork minden vágya az, hogy visszavonuljon és kávézót nyisson? - Nos, ebből a regényből megtudhatjuk.

Egy ​csésze kiváló, habkönnyű fantasy

Miután belefáradt az évtizedes hadakozásba, Viv, az ork barbár egy utolsó nagy balhé után maga mögött hagyja a harcosok életét, és szögre akasztja hű fegyvereit. Egy elfeledett legenda, egy mesés varázstárgy és vérmes reményei Fövenypart városába szólítják, terve pedig nem kevesebb, mint megnyitni ott a környék első kávézóját.

Ám egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz megvalósítani álmát, hogy a kardját kávéfőzőre cserélje, ugyanis nem csupán egy néhai barátból lett ellenség, hanem a város bűnöző alvilága is egyaránt kész keresztbe tenni az egykori harcosnőnek. Ahhoz, hogy végre valami maradandót építhessen nyugalomból és fincsi tejhabból, Vivnek új társakra, új megoldásokra, de legfőképpen új gondolkodásmódra lesz szüksége…

Travis Baldree a videójátékok világából érkezett, olyan játékok fűződnek a nevéhez, mint a Torchlight. Első regénye, a Legendás latték klasszikus sikertörténet: először magánkiadásban jelent meg, és olyan népszerű lett, hogy azonnal lecsapott rá egy nagy kiadó. A magyar kiadás tartalmazza a bónusz eredettörténetet is.

Viv, az ork harcos eddig vérből élt. Fejpénzek, csaták, kisebb és nagyobb ügyletek: elvégzett mindent, amihez a felbérlőnek nem fűlt a foga vagy nem volt elég ereje. Leszámolt az ellenfelekkel, legyilkolta a szörnyeket, bejárta az egész világot. Aztán valahol keleten, a gnóm feltalálók területén betévedt egyszer egy fura vendéglátóegységbe, ahonnan valami elképesztő illat áradt. Itt kóstolt életében először kávét - a finom gnóm italt, amit a világ más részein nem ismernek. 

És itt születik meg a gondolat. A vágy. Viv éveken át minden pénzét félretette, és csak a legszükségesebbekre költött. Nem akarta a tipikus ork-végzetet: a csúnya, véres halált, ami egy harcost óhatatlanul utolér egyszer. Aztán Viv, miután megszerez egy legendás ékkövet, ami egy ősrégi dal szerint szerencsével kíséri a helyet, ahol van, szögre akasztja hűséges pallosát, Feketevért, és útnak indul Fövenypart felé, hogy megvalósítsa az álmait.

Egy olyan városban, ahol a lakók sokfélék ugyan, de 99%-uk még csak nem is hallott a kávéról... van benne kihívás, igaz? Szerencsére hamar megtalálja azokat, akik segítik az úton: a hob Kalt, vagyis Kalamajkát, aki hajóácsként dolgozik a dokkoknál, és akit megbíz, hogy az újonnan megvásárolt egykori béristálló épületéből egy élhető kávézót barkácsoljon neki. Tandrival, a szukkubusszal, aki szépséghez való affinitásával és kreativitásával nem csak a már kész kávézót segít üzemeltetni, de fel is dobja a helyet. Gyűszűvel, az egerentyűvel, aki nem sokat beszél, de zseniális pék, sőt mi több, cukrász, és csakhamar az ő süteményei lesznek Viv kávéinak legjobb kísérői. És Pendryvel, a nyegle, ifjú zenésszel, és persze Pajtással, az óriási rémmacskával, aki befészkelte magát a kávézó sarkába. Éppolyan, mint egy rendes macska, csak sokkal nagyobb, aki kordában tartja a kóborkutya-állományt és akinek a dorombolásába az egész hely beleremeg. 

De nem csak játék és mese az élet: csakhamar felbukkannak régi és új ellenségek, és Vivnek döntenie kell, mi módon intézi a konfliktusokat: visszanyúl mindahhoz, amit már ismer, és ahogy egész életében rendezte: erővel, vagy valami másra, valami újra lesz szükség?

Elképesztően jó élmény volt ez a könyv, komolyan, az év legjobb fantasy regénye, pedig olvastam idén Ryant is és Sullivant is, és mindkettő nagy kedvencem! Néhány hét leforgása alatt kétszer is elolvastam: vicces, könnyed, humoros, tele élettel. Annyira megkapóan írja le, ahogyan belekóstolnak az italokba, ahogyan megkóstolják Gyűszű egy-egy vadiúj, addig tökismeretlen kreációját: fahéjas csigát, csokis croissant-t, vagy épp egy könnyű, tejes-habos lattét kortyolgatnak. Egy kicsit egy nyugodtabb időszakra repít, egy helyre, ahol nincs rohanás, amikor és ahol képesek vagyunk kiélvezni az ízeket. Ma a legtöbb ember csupán megszokásból kávézik, és mert divat "nem felébredni" nélküle (pedig korán reggel, éhgyomorra az egyik legrosszabb a kávé a szervezetnek). De itt újra rácsodálkozunk, nem csak a kávé vagy a sütemények, igazából bárminek az ízére. Hogy miért is jó enni és inni, azon kívül, hogy életben maradjunk. Mégis sokszor kutyafuttában tesszük ezt, abszolút nem figyelve a minőségre, az élvezetre és az egészségre. 

A legjobb ajándék lehet ez a regény egy olyannak is, aki egyébként szereti a fantasyt - nagyon jót fog szórakozni azon, hogy egy tipikus ork harcos kávézót akar nyitni -, és egy olyannak is, aki egyébként sikítva menekül a fantasy elől. Pontosan azért, mert itt egy tipikus ork harcos kávézót akar nyitni. Semmiképp ne hagyjátok ki! Én pedig remélem, hogy Travis Baldree tollából olvashatunk még sok-sok hasonló regényt. :)

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!