Egy hétköznapi ember különleges élete - Paul Newman

 Könyvajánló - Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges élete

1986-ban ​Paul Newman és legközelebbi barátja, Stewart Stern forgatókönyvíró ambiciózus projektbe kezdett. Stern felkereste Newman családtagjait, barátait és közeli munkatársait, és interjúkat készített velük a színész életéről, majd Newman is elmesélte a saját nézőpontját a történetről. Az egyetlen kikötés az volt, hogy bárki, aki megszólal, legyen teljesen őszinte. A kikötés magára Newmanre is vonatkozott. Öt évig dolgoztak a projekten.

Az eredmény egy rendkívüli memoár, a szokásos sztáréletrajzoktól eltérően irodalmi igényességgel, izgalmasan megírt szöveg, több ezer oldalnyi interjúátiratból összeszerkesztve. Newman hangja rendkívül erőteljes: hol vicces, hol fájdalmas, de legfőképpen és mindenekelőtt kegyetlenül őszinte. A további hangok – gyermekkori barátok, bajtársak a haditengerészetnél, családtagok, filmes és színházi munkatársak, mint például Tom Cruise, George Roy Hill, Martin Ritt vagy John Huston – gazdagítják, színesítik és kontextusba helyezik Newman történetét.

Newman ragyogó részletességgel mesél traumákkal teli gyermekkoráról, tinédzserkori bizonytalanságáról, fiatalkori kudarcairól a nőkkel, sztárrá válásáról, korai riválisairól (Marlon Brando és James Dean), első házasságáról, alkoholizmusáról, Scott fia haláláról, és arról a vágyáról, hogy lányai megértsék az igazságot apjukkal kapcsolatban. A könyv talán legmegindítóbb része a Joanne Woodwarddal való kapcsolatáról szól – egymás iránti mélységes szeretetükről, és arról, ahogyan Joanne intellektuálisan, érzelmileg és érzékileg is formálta férjét, miközben minden helyzetben támaszt nyújtott neki.

Az Egy hétköznapi ember különleges élete kitárulkozó és önelemző, szeretetteljes és őszinte, összetett és mély írás, amely új fényben tárja elénk korunk egyik legnagyobb filmsztárját, az embert, akit sokan csodáltak, de kevesen ismertek.

Igazából úgy érzem, a fülszöveg szinte mindent elmond erről a könyvről, amit én is mondanék, de felesleges ezeket megismételni, így rögtön áttérnék néhány személyes gondolatra. Először is, nagyon örülök, hogy Paul Newman és barátja, Stewart Stern kézirata és a könyvkezdemény, amin dolgozott - dolgoztak - mégsem veszett el. Másodszor nagyon örülök, hogy elolvastam, mindig is tudtam, ki az a Paul Newman, de őszintén szólva annyira nem kedveltem a filmjeit soha. Mégis olyan elképesztő erő sugárzik ebből a könyvből: meggyőződésem, hogy Newman meghaladta a korát.

Mindig állta a szavát. Következetesen kerülte a nyilvánosságot, és kínosan érezte magát az interjúk alatt. Már a puszta tény, hogy apa agyában megfogant ennek a könyvnek az ötlete, a mai napig érthetetlen számunkra, de öt éven keresztül kitartóan dolgozott rajta.

Abban a korban, amikor a leginkább aktívan élt és alkotott, az álarc volt a legfontosabb, hogy mit mutatunk kifelé, hogy belül mennyire rohad az a valami - a kapcsolat, a házasság, a munkásságok, minden és mindenki - azt el kell rejteni, gondosan hat tonna púder alá. Ma is bőven jelen van még ez az álca a világban, de mégis valamikor elkezdődött ezeknek a lebontása, és megindult egy problémákkal kikövezett ösvény az önazonosság, az őszinteség, a problémák felvállalása felé. Ezen az ösvényen egyre több és több fiatal ismert ember jár, néha-néha letérve róla, és persze egyféle divat is lett felvállalni magunkat és a problémáinkat - soha ennél jobb divatot. Paul Newman idejében azonban ez nemhogy nem járt még gyerekcipőben sem, valójában meg sem született. Ha ez a kötet akkor - 1991-ben került volna kiadásra, lehet, hogy ebben a formában egyáltalán ki sem adták volna. 

Paul Newman és fia, Scott

Túl nyílt. Túl őszinte. Túl botrányos, miközben semmi botrányos nincs benne. Csupán egy nem hétköznapi ember különleges élete, ahogy hétköznapi dolgokkal küzd: a munkával, a pályatársakkal, a riválisokkal, saját magával, az első házassága tönkremenetelével, az alkoholfüggőségével, a fia halálával, és mindazzal, amikkel bárki küzdene. Az csupán nehezítette a dolgot, hogy eközben ismert ember, világsztár is volt. Mesél a nehézségeiről pályája kezdetén, az állandó elégedetlenségéről önmagával kapcsolatban, rendkívül bántotta, hogy vele kapcsolatban mindig az volt az első, hogy jóképű és szép, áthatóan kék szeme van - pedig ezek azok a dolgok, amikről és amikért nem tehet és nem tett semmit. Egész későbbi életében küzdött a gyásszal és a bűntudattal, amit 28 éves fia 1978-ban bekövetkezett halála miatt érzett - a fia, akárcsak ő, küzdött az alkohollal és a problémáival, démonaival, ám ezt a harcot elvesztette, és végül gyógyszertúladagolás és alkoholmérgezés miatt hunyt el. 

Egész életemben tele voltam kétségekkel. Tele voltam fájdalommal, segítségre szorultam. Egyrészt azért vállalkoztam terápiára (nem egy alkalommal), mert számtalan dolog lapul bennem, amelyeket rettentő nemtörődöm vagy felelőtlen módon kezeltem. Úgy gondoltam, megtanulhatom, hogyan bánjak felnőttként velük.

 Második feleségével, Joanne Woodwarddal

Ma már úgy tekintek azokra az évekre, mint egy hatalmas kudarc kezdetére: csődöt mondtam családfenntartóként, nem tudtam igazi otthont teremteni Jackie-nek, megbuktam férjként és apaként, az ágyban és a színpadon. Egyiket sem tagadom. Nem próbálok szépíteni semmin. Veleszületett hajlamom van arra, hogy a dolgok árnyoldalát lássam.

Nagyon jó hatással volt rá második felesége, aki mellett igazán ki tudott teljesedni mind színészileg, mind emberileg - talán nélküle lelkileg sokkal szegényebben, vagy esetleg fiához hasonlóan hagyta volna itt ezt a világot. Joanne Woodward valódi támasza volt - nagyon szeretném egyszer az ő hasonlóan őszinte memoárját is elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy neki is akadtak bőven nehézségek, kezdve azzal, hogy bár sikeres és ismert színésznő volt, már csak női léte és a férje csillogása miatt sem tudott annyira kiteljesedni a karrierje, mint talán lehetett volna. Kapcsolatuk azonban leginkább Paul szemén át persze kimondottan harmonikus és teljes volt.

Ezt a kötetet nem csak Newman rajongóinak kéne elolvasni, hanem szinte mindenkinek. Hasonlóan jó élmény volt Julianna Margulies életrajzi könyve tavaly, mindkettő egyezik abban, hogy rendkívül őszinte, ugyanakkor nagyon érdekes és magával ragadó kötet, és a saját megküzdési stratégiájuk akár mintaalapul is szolgálhat a saját életünkben felmerülő egy-egy problémára és nehézségre. 

Ahogy maga Newman mondta: 

Szerettem volna papírra vetve helyükre tenni a dolgokat, megtépázni a fejemre nőtt legendát, leszámolni néhány mítosszal, és távol tartani a piranhákat. Dokumentálni akartam életemet ezen a planétán, lehetőleg a pontosság igényével. Mert mindaz, amit eddig leírtak rólam, a közelében sem jár a valóságnak. Ez az egyetlen célom ezzel a könyvvel.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!