Clover Philips 27 éves, sikeres, díjnyertes rendező, aki stábjával komoly témák nyomába ered, és éppen a témák jellegéből és a komoly felkészülésből adódik, hogy a célkeresztbe állított személy élete különféle szokatlan aspektusokból is bemutatásra tud kerülni. A fiatal nő büszke arra, hogy elfogulatlanul képes keresni az igazságot. Most azonban elveszíti pártatlanságát, előítéletektől terhes gondolatokkal választ riportalanyt Kit Foley személyében.

A férfi, Kit Foley, világelső szörfös, snowboardos, botrányhős, sikeres sportoló, (de) kegyvesztett sportsztár, akinek neve a botrány szinonimája - ugyanakkor őrülten tehetséges, motivált és felettébb jóképű, amely egyveleg marketing szempontjából aranyra váltható. Ahogy szakmai berkekben mondani szokták, a férfiak a helyében szeretnének lenni, a nők pedig (khm...) vele. Egy óriási port felvert botrány után egyszerűen átvedlett snowboardossá, és most abban próbál meg világelsővé válni. Mi és miért történt abban a balesetben, amiben a közreműködésével egy másik ember (Cory) agyilag nyomorékká vált, anyagilag tönkre ment, majd öngyilkos lett?

Cory özvegye szerint mindenről Kit Foley tehet, ezt mindenki tudja, ő is és Kit is. A család mindent elveszített, a gyerekek az apjukat, a feleség a férjet, a család pedig a vagyonát. Clover Philips riporterként annyira közel került a szörfös családjához, amíg dokumentumfilmet készített a balesetet szenvedettel, hogy úgy érzi, a döbbeneten és szomorúságon túl megmoccan benne a düh is. Annyi mindent elveszítettek ennek a családnak a tagjai, gondolja, hogy megérdemlik a teljes történetet, tudniuk kell a miérteket. A rendező Foley nyomába ered azzal a szándékkal, hogy elkapja és igazságot szolgáltat a korábban tönkretett szörfös hozzátartozóinak. 

Clover bonyolult áttéteken keresztül szabad utat kap a film elkészítéséhez, de Kit Foley alpokbeli otthona azonban semmit sem árul el a botrányhősről, így Clover kezdi kínosan érezni magát: a férfit filmre venni olyan lesz, mintha fényképet akarna készíteni a láthatatlan emberről. Foley világklasszis versenyző, aki hozzászokott a harchoz, tisztában van azzal, hogyan kell nyerni - méghozzá bármi áron. Kezdetben Kit végtelenül arrogáns és agresszív, egyáltalán nem együttműködő. Az a véleménye, hogy a riporter egyoldalúan festette le őt, ezáltal bemocskolva a hírnevét. Úgy gondolja, hogy Clover a film sikere érdekében semmire sem figyelve tönkretesz bármit, ami eléje kerül, és olyanokba nyúl bele látszólag biztos kézzel, amikről valójában semmit sem tud.

Bevallom, hogy a történet egyharmadánál szépen hátra lapoztam és elolvastam az utolsó 30-40 oldalt. A szerző annyira jól ír, hogy utána azért olvastam végig a művet a végkifejlet biztos tudatában, hogy tudjam, mi történt közben, mire ide futott ki a cselekmény. Igen, Karen Swan remek dramaturgiával szerkesztette meg a lélektani regény tartalmát (ami kellően erős romantikus szálra került felépítésre), ébren tartja az olvasót az utolsó lapokig. Bár gyakorlott szemmel néző, sokat olvasó ember ki tudja találni, hol hibádzhat a botrányhősről sugallt kép, hol árnyalható, attól még körmöt rágva követi a riporter és Kit szópárbajait, várva, hogy mire mennek majd egymással. A párbeszédek pattogása, a leírások nagyszerűsége és az óvatosan adagolt új információk viszik előre az olvasót a végkifejletig, ahol megtudhatjuk, mit jelent Kit Foley szájából az a mondat: "nem te vagy az első, akinek fontosabb volt, hogy legyőzzön, mint az, hogy ő nyerjen."

A mű a szerelmi szálon túl arra van kihegyezve, hogy ne ítélj elsőre. Nem kell mindenkiről mindent elhinni akkor sem, ha országos sajtó repíti a hírek élére az adott személyről a minősítést, senkiről sem kell semmit sem elhinni, sem a jót, sem a rosszat. Annyiféle mozgatórugó és árnyalni való létezik, amiről senkinek - vagy keveseknek van tudomása, és amelyek nem tartoznak a külvilágra. Vagy ha mégis, nem mindenkinek van kedve, mersze kiállni a nyilvánosság elé vele - mert nem a nagyvilágnak tesznek meg dolgokat és nem is érdekli őket az ezzel kapcsolatos nyilvánosság. Ennek persze az a hozadéka, hogy a sajtó  találgat (és mindenki más is, aki hajlamos ezekre érdeklődéssel tekinteni). Mindezeket színesíti a riporter és a botrányhős egymás iránt tanúsított ellentmondásos érzései, egyfajta kutya-macska barátság elmélyülése, annak minden humoros és keserédes oldalával együtt.

Ki az áldozat? Az aki megsérült, vagy az, aki okozta a sérülést? Vagy mind a kettő? Létezhet-e olyan kategória, hogy ki a hibásabb? Lehet-e, kell-e, hogy minden cselekedetünket kövesse és magyarázza a sajtó, a külvilág, mások? Mozgatórugóink tartozhatnak-e a nagyvilágra? Jogunk van-e lelkiismeretünk szerint cselekedni és mások titkait megőrizni akkor is, ha annak ránk nézve ódiumai vannak? Hány féle valóság létezik?

Remekül megírt regény, szerintem olvassátok!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Ami még érdekelhet