A The New York Times január elejei cikke szerint Volodimir Zelenszkij, ukrán elnök, szombat este lelkesítő szilveszteri beszédet tartott, felidézve egy olyan évet, amely szerinte valójában „február 24-én kezdődött” Oroszország inváziója miatti félelemmel, de hazája győzelmi reményeivel ért véget. "Legyőztük a pánikot" - mondta. "Nem menekültünk el, hanem összefogtunk. Legyőztük a kételyeket, a kétségbeesést és a félelmet. ” The New York Times 

Könyvajánló

Gallagher Fenwick: Zelenszkij és a vérző Ukrajna

Volodimir Zelenszkij mára komikusból (Charlie Chaplinből) kénytelen átvedleni Churchillé, mert az orosz-ukrán háború ezt követeli. Az államférfi az ostromlott nemzet arcává vált, és kétségtelenné tette sőt teszi beszédeiben, hogy mindhalálig kitart. Annak ellenére hogy ma ő az orvlövészek egyik legkeresettebb célpontja, mindenütt megjelenik, ahonnan támogatást remél hadianyagban, humanitárius segélyekben, és fennen hirdeti, hogy Oroszországot meg kell büntetni, hogy kevés és nem érik el céljukat azok a szankciók, amelyeket eddig alkalmaztak az agresszorral szemben, sőt, ki kell zárni az ENSZ Biztonsági Tanácsából, ha pedig erre nem hajlandó a testület, akkor legalább oszlassa fel magát - krakéler beszólás, nem?

Volodimir Zelenszkij ma olyan, mint Dávid Góliáttal szemben, vagy az amerikai Marvel-képregények után szabadon, ő Ukrajna kapitány. Maximum azt lehet sajnálni, hogy nem áll rendelkezésére az a csapat, amely az amerikai filmekben igen, és az a mágikus erő, amit magukénak mondhatnak a fenti hősök. Az ő szuper ereje nem más, minthogy zseniális kommunikátor, aki hangjával képes országokat és népeket meghódítani: nagyon egyszerű szavakkal végtelenül kemény dolgokat tud elmondani, olyannyira, hogy például az Európai Parlamenthez intézett szavai hatására az ukránból angolra fordító szinkrontolmács maga is sírva fakadt megrendülésében.

Ért a kommunikációhoz és a testbeszédhez, és tudatosan használja is. Van érzéke a közösségi gondolkodás és erőfeszítés iránt, hiszen egész életében e két jellegzetesség határozta meg sikereit. Végtelenül ambiciózus, és ugyanilyen végtelenül hűséges baráti kapcsolataiban, akár művészemberként az akkori életében, akár ma a politikában. Egyszerre színházi ember, művész, üzletember, politikus és államférfi, ugyanakkor finoman hatásvadász (beszédeiben, öltözködésben), gyakorlatias, a kompromisszumok és a kompromittálások embere is.

Nos, ki ő valójában? Hogyan került Ukrajna élére, milyen élete volt azelőtt, mi volt annak a vígjátéknak a lényege, amely segítségével Ukrajna első embere lett? Milyen beszédek hangzottak el a háború kitörése előtt? Hogyan kommunikál Putyin, és mi erre Zelenszkij válasza? Életrajz, történelmi kitekintés, nemzetközi helyzetek értékelése, beszédek részletei és azok magyarázatai, az orosz-ukrán párbeszédek lényegi különbségei mind szerepelnek a műben. Értő olvasó a könyv bizonyos elfogultságaitól is képes eltekinteni, és kíváncsian várja, mennyit ér a Zelenszkij-féle módszer, amit sokszor elmondott a választások előtt: "leülni, egymásra nézni, és szemtől szemben vitát folytatni".

Fülszöveg

Ha ​valaki arra vállalkozik, hogy elmondja Volodimir Zelenszkij történetét, akkor azt csak úgy teheti meg, hogy egyúttal Ukrajna történetét is elmeséli. Csak így lehet ugyanis leírni annak az embernek a lelkesítő történetét, aki – kommunikációs tehetsége révén – a bohócgúnyát levetve hirtelen az elnöki székben találta magát, hogy hamarosan hadvezérként is megállja a helyét. 2022. február 24-én, az orosz megszállás első napján Volodimir Zelenszkij belépett a nagybetűs Történelembe, hogy eljátssza élete legnagyobb szerepét: Charlie Chaplin egycsapásra átváltozott, Churchill lett belőle. Ha ezt meg akarjuk érteni, akkor el kell mennünk Krivij Rihbe, ebbe a délnyugat-ukrajnai iparvárosba, ahol felcseperedett, és meg kell kérdeznünk annak az iskolának az egykori igazgatónőjét, ahová járt, régi barátait és munkatársait, akikkel együtt dolgozott a Kvartal 95 nevű produkciós irodájában, akárcsak parlamenti pártjának képviselőit, persze az ellenzékieket is, aztán politológusokat, történészeket, kutatókat és újságírókat. Színházi és tévés színész, üzletember, politikus, államférfi. Ha felmérjük a távolságot aközött, ami volt, és aközött, amivé vált, akkor tudjuk csak érzékelni, milyen hatalmas utat tett meg.

Gallagher Fenwick újságíró, író és dokumentumfilmes, a France 24 tévécsatorna angol nyelvű szerkesztőségének volt vezetője, jelenleg ugyanott vezető riporter, aki számos konfliktus-zónából tudósított már. 2010 és 2015 között jeruzsálemi tudósítóként dolgozott. Ez az első könyve magyarul.