Árulások

 Könyvajánló - Bridget Collins: Árulások

A külvilág még a legjobb esetben is zavaró tényező. A legrosszabb esetben tönkreteszi az embert.

Montverre-ben, ​a réges-régi elitakadémián a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. Most száműzöttként kerül vissza Montverre-be, és maga sem tudja, milyen sors vár rá.

De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt.

Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.

A regény cselekménye egy akadémia-szerű oktatási intézmény falai között játszódik, egy különleges világban, amelynek a szabályait innen, a falon belülről ismerjük meg leginkább - így egészen tiszta képet nem is kapunk róla. 

Léo, az intézmény egykori kiválósága politikai kegyvesztett lett, így visszakerült Montverre-be, ahol a hatalmas nemzeti észjátékot, az eléggé körülhatárolhatatlan grand jeu-t tanulmányozza. A regény több idősíkban játszódik, egyszerre ismerjük meg az egykor sikeres politikus, volt kulturális miniszter Léo múltját és naplóját, az itt töltött éveit, és a jelen változásait és történéseit, nem csak a szereplők múltját és jelenét, de az akadémiáét is. Az egész a különleges grand jeu köré épül, amely sokaknak hírnevet, méltóságot és előrejutást jelent. 

A Montverre bemászik a bőröm alá. Ez az elátkozott hely. Időnként magányosabb itt az ember, mint ha egyes egyedül maradt volna a földön.

Itt nem a cselekmény maga, nem is a karakterek a legfontosabbak - bár történeteikkel és intrikáikkal visznek egy kis színt a regénybe -, sokkal inkább az elvek, elmélkedések, az emberi és szakmai kapcsolatok és tervek szövögetése körül forgunk, de fontos szerepet kap a zene és a matematika, a művészetek és az absztrakciók is. Így elég megfoghatatlan maga a regény is, és érzésem szerint éppen ez a baja. A végére megszerettem ugyan ezt a különös világot, de hosszú időbe telt, mire egyáltalán érdekelni is kezdett. Bevallom, számomra a szerző előző regénye, A könyvkötő volt az az ok, ami miatt nem adtam fel, és végigolvastam. Annyira különlegesen, szépen felépített világot és szép - bár a végére egy kissé összecsapottnak ható, gyors lezárású cselekményt ritkán kapunk, és nem csak a cselekmény, a történet, már maga a nyelvezet is megfogott rögtön az elején. Az Árulások esetén talán ez az élmény helyezte túl magasra azt a bizonyos lécet, de én objektívan sem érzem közel sem olyan jónak, mint az első regényét. 

Gyakorlatilag azt állították, hogy fuccs a civilizációnak, hogy a technológia, a fegyverkezés és az iparosodás következtében mindannyian pusztulásra vagyunk kárhoztatva. Normális esetben nem izgatott volna a dolog, pontosabban nem ugrottam volna rá, most viszont valamiért egyre dühösebb lettem. Hogy képesek ilyen önelégülten cseverészni a társadalom közelgő megsemmisüléséről? Szolid mélabúval tekintve a gazdaságra meg az utcákon éhezőkre.

Ettől függetlenül nem bántam meg, és különlegesnek tartom sok szempontból az Árulásokat, amelyhez az ihletet Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték c. regénye adta, amely egy tudósállambanjátszódik, ahol a grand jeu-szerű észjáték, az üveggyöngyjáték a lényeg, egy olyan világ, ahol az emberek megszűnnek embernek lenni. Bár utópiának hat, szerintem sokkal közelebb áll a disztópiához, ám mégsem harcol ellene szinte senki. Talán épp ez volt a fő problémám az Árulásokkal: semmiképp nem szeretnék egy olyan világban élni, de még csak bepillantást sem nyerni, mint amit megismerünk a lapjain. Az egész egy érdekes világban játszódik, ahol érdekes elvek mentén gondolkodhatunk olvasás során mi is, és nagyon szoktam szeretni az ilyen elmélkedős, elgondolkodtató könyveket, valami mégis hiányzott belőle. Talán a lélek. 

– A grand jeu nem egy játék, hanem annak a szöges ellentéte. Módszer annak megfigyelésére, ami kívül áll rajtunk. S ami kívül áll rajtunk, és egyedül bír valós létezéssel, az az isteni. Újrateremtjük a világot, hogy aztán átadjuk magunkat neki; az pedig, amivel a grand jeu-t gyakorolva szembesülünk, maga az igazság.

A különleges, szép nyelvezet Borbély Judit Bernadett tolmácsolásában itt is megmaradt, és érdekes volt lavírozni a szereplők kapcsolatrendszere és játszmái között. 

Bridget Collins 1981-ben született Angliában, irodalmat tanult Cambridge-ben, és színi iskolát is elvégzett Londonban. Első young adult regénye 2008-ban jelent meg, ezt több is követte. A The Binding, amely magyarul A könyvkötő címet kapta, 2019-ben jelent meg. Magyarországon a 21. Század Kiadó adta ki a KULT könyvek sorozatában, ez az első magyarul megjelenő regénye. A The Betrayals c. regénye, az Árulások eredetije 2020-ban jelent meg.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!