Egyezés

 Könyvajánló - Harlan Coben: Egyezés

Sokkoló genetikai egyezés leplezi le egy család sötét titkát Harlan Coben legújabb, borzongató thrillerében.

 

Több hónapnyi távollét után a Senki fiából megismert Wilde visszatér a Ramapo-hegységbe. Sikertelen beszokási kísérlete megerősíti benne, amit mindig is tudott: ő nem tartozik senkihez, nem kötik gúzsba a modern élet előnyei és hátrányai.

Ám egy online adatbázisban felbukkanó egyezés közelebb viszi a múltjához, mint azt valaha is álmodta volna, és megadja neki a lehetőséget, hogy felkutassa az apját. A találkozó azonban több kérdéssel szolgál, mint ahány válasszal. A kétségbeesett Wilde belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba: egy másodunokatestvérbe, aki épp olyan gyorsan tűnik el, mint ahogyan újra felbukkan, miután átél egy kegyetlen bukást, rosszabbat a legszörnyűbb rémálomnál.

Vajon régóta érett már az unokatestvér bukása? Vagy csupán áldozatul esett egy bonyolult, aljas összeesküvésnek? És mi köze ennek az egésznek az egykor Az idegenként ismert emberhez, az áruló szökevényhez, akinek egyre több a követője, s akinek küldetése és módszerei egyre veszedelmesebbek?

A regény - Cobentől szokatlan módon - közvetlen folytatása egy korábbi könyvének, méghozzá a Senki fia c. kriminek. Abban a könyvben az egyik főszereplő - a címszereplő - Wilde, akit 30 évvel korábban találták az erdőben, egyedül, és azóta sem derült ki, hogy mióta élt ott, hogy kinek a gyermeke, hogy került oda. Hester Crimstein, a későbbi szarkasztikus, zseniális sztárügyvéd volt az, aki befogadta, főleg mert a fiú már előtte is jó barátságot ápolt a fiával, Daviddel. A fiút elnevezték Wilde-nak, és szépen lassan beilleszkedett a társadalomba. Sosem tökéletesen, mindig is kívülálló maradt, és jobban élvezi az erdőt, az egyedüllétet, de jól teljesített az iskolában, katonai szolgálatot vállalt, ahol a különleges egység tagja volt, mára pedig elvonulva él, magánnyomozói feladatokból fenntartva magát és kis, költöztethető, profi ökokapszuláját.

– Mit súg az ösztönöd?

– Sosem az ösztönömre hallgatok – mondta Wilde.

– Az erdőben sem?

– Az más. Az a túlélő ösztön. Az arra jó, hogy átlásd az őskáoszt, és életben maradj. Persze, arra szoktam hallgatni. De amikor valaki annyira elvarázsolt és narcisztikus, hogy úgy érzi, a puszta tények helyett is az ösztöneire kell hallgatnia, az már nem ösztön, hanem szubjektív torzítás.

Nos, ebben a regényben nagyon messziről, egészen Wilde gyerekkorától indulunk, és fény derül a férfi számtalan titkára. Miután azt hitte, már sosem tudja meg, honnan származik, váratlan egyezést talál egy online DNS-adatbázisban. - Innen indul a bűnökkel és politikával, intrikával tarkított útja, miközben egyre vadabb dolgok derülnek ki. Vagy minden csak játék és hazugság?

A legtöbben azt képzelik, hogy a kártékony trollok túlnyomó része munkanélküli lúzer, aki dühösen posztolgat anyuci pincéjéből, pedig a többség jellemzően iskolázott, állással rendelkező, anyagi biztonságban élő ember. Ami általában közös bennük, az egyfajta vélt jelentéktelenség, beképzelt sértettség és valamiféle indokolatlan áldozatiság.

Nos, a sorozat előző részére azt mondtam, hogy Coben eddigi legszövevényesebb regénye. Hát ezzel emelte azt a bizonyos lécet - de érzésem szerint csúnyán le is rúgta egyúttal. Annyira szövevényes, és annyira sok a szál, hogy ő is belegabalyodik. Egy érdekes kezdés után kissé leül a sztori, mintha ő maga sem tudná, hogyan mesélje el, amit el akar mesélni, a végére pedig egy hatalmas nagy csomót gyárt a szálakból, amit körülményes lebontani. Így az az érzésem volt, hogy a szövevényes, izgalmas krimi helyett, amit megszoktunk tőle, ez inkább egy katyvasz lett, amit ő maga sem tud kibogozni rendesen. Pedig érdekes, ígéretes sztori, és a főszereplő háttere már önmagában megadja a hangulatát. Van benne FBI, tanúvédelem, maffia, gyilkosság, akció akció hátán, sőt, még Hester is feltűnik - mesteri egy karakter -, de valahogy mégsem állt össze. Lehet, hogy azért, mert már túl sok volt a jóból. 

Persze benne van, hogy csupán én olvastam rosszkor - de most nem nagyon jött át az a fajta izgalom, amit egy Coben-regény olvasásakor szoktam érezni. Régi kedvencem a szerző, és marad is, kétségtelenül a krimi műfajának egyik koronázatlan királya, de ezzel most nem vett le a lábamról. Coben túl jó ahhoz, hogy ilyen olcsó szemfényvesztésekkel éljen. 

– Folytasd!

– A legcsúfabb igazság is jobb, mint a legszebb hazugság.

Wilde a szemét forgatta.

– És ezt hol olvastad, egy szerencsesütiben?

Ettől függetlenül sok érdekes dolog van benne, és tele van izgalommal, csak úgy peregnek a lapok a rövid fejezeteknek és a pörgős cselekménynek hála. Ha ismered az előzményeket, ezt se hagyd ki, de igazából önmagában is érthető és értékelhető történet.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!