Így etesd a diktátorod

Hogy kell etetni egy diktátort? Nos, feleim, óvatosan, rohadtul óvatosan... Mert ha azok vagyunk, amit megeszünk, akkor érdemes a szakácsaikról is beszélni. Igaz, a Béke utcai saját főztöm senkit sem érdekel, de Szaddám Huszeiné? Fidel Castroé? Vagy Idi Aminnak tényleg felszolgáltak... emberhúst? Formálhatták-e a szakácsok az adott ország történelmét? Tarts velem, vizsgáljuk meg! 

Könyvajánló

Witold Szabłowski: Így etesd a diktátorod

Ha az vagyunk, amit megeszünk, akkor a szakácsok nemcsak az ételeinket készítik, hanem minket is ők formálnak. Ők hozzák létre (…) a technológiáinkat, a művészeteket, a vallásokat. A szakácsok megérdemlik, hogy gyakran és jól beszéljük el a történetüket.

Michael Symons: A History of Cooks and Cooking, New York, 2003.

Így etesd a diktátorod! - ne mondd, hogy a címre nem kaptad fel a fejed! Az informatív könyv  Pol Pot, Szaddám Huszein, Fidel Castro, Enver Hoxha és Idi Amin gasztronómiáját tárja az olvasók elé szakácsaik életútjával egyetemben, némi környezeti kitekintéssel, apró adalékokkal az illető fejes magánéletét illetően. Bárki bármit is hisz róluk, ők IS emberek voltak, aprólékos szokásokkal, ismétlődő gyarlóságokkal. Úgy oknyomozás ez a kötet - hiszen elő kellett ásni a feledés homályából és az emlékezés nemakarásából a szakácsokat is, nemhogy amit és ahogy cselekedtek -, hogy közben történelmi tényekkel kokettál egészen különleges apropóból, a gasztronómia okán, mindeközben pedig személyes tragédiákkal fűszerezi az alapanyagként felhasznált politikai húzásokat. Izgalmas kaland ez a mű egy horrorisztikus, életeket - halálokat kísérő, helyenként meghatározó étkezések elkészítése és feltálalása során. 

A kurdokkal elsősorban a hegyekben folytak a harcok. Egy szál géppuskával küldtek oda. Nem voltam boldog: huszonéves voltam, semmi bajom nem volt a kurdokkal, ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy kinyiffantsanak a háborúban. Megmondtam a tisztnek, hogy Bagdadban szakács voltam, és a főzés sokkal jobban megy, mint a lövöldözés. Katonák vannak ezrével, jó szakács kevesebb. A tiszt beszélt egy másik tiszttel, az még valakivel, és végül kiderült, hogy az egyik főparancsnok, Muhammad Maráí panaszkodik a tábori konyhára. Nem volt szakácsa, a segédje főzött neki. Maráí rögtön megparancsolta, hogy utazzak hozzá a frontra. ... Szóval átköltöztem Erbilbe, és minden nap sofőr vitt oda-vissza. Levest mertem Maráínak, kiadagoltam neki a salátát, felmelegítettem a húst, kiültem a sátra elé, és gyakran a fejem fölött fütyültek el a golyók. Hogy féltem-e? Nem. Megszokod, hogy bármelyik pillanatban meghalhatsz. Nem a halálra koncentrálsz, hanem arra, hogy honnan szerzed be a következő ebédre való csirkét vagy halat. ... Gyakran [...] nem is tudtam, kinek főzök. A szakács egy kicsit olyan, mint a katona: jobb, ha nem gondolkozik sokat, csak teljesíti a parancsokat.

(Szaddám Huszein szakácsa)

Tudtad például, hogy Pol Potot naggyá válása előtt Matracnak becézték (Puk testvér)? Szerette az édes-savanyú levest meg a papaya salátát, bár, amikor szakácsnője először készítette el neki, érintetlenül maradt, mert más változatban ismerte és fogyasztotta, mint ahogy azt elétették. Megette még a mangósalátát, vagy halat és csirkét sütve: kb. ennyit igényelt a szakácsnőjétől - aki nem is volt képzett a témában, de úgy volt vele, hogy a forradalomért mindent. Szaddám Husszein megfizettette a szakácsával a nyersanyagok árát, ha nem ízlett neki az elé tálalt étel, Idi Amin - ugandai diktátor, aki krokodilokkal falatta fel az ellenfeleit - nagyon becsülte szakácsát, aki a puccs és Idi Amin hatalomra kerülésének napján, abban a zűrzavarban is több fogásos vacsorát főzött, amolyan minden mindegy, ki fogja megenni címszóval. Szerencséje volt: ez mentette meg az életét. Meg egy szellentés. Enver Hoxhanál sosem lehetett tudni, miért kell önkritikát gyakorolnia a szakácsnak, de jól tette, ha előre kiagyalta az aznapi vétségét, ami persze, nem lehetett túl nagy, de túl kicsi sem. Hja, nehéz az élet szent őrültek háztartásában! Sok életet megmentett azzal a szakács, ha a rosszkedvű Hoxhanak készített egy kis desszertet. Kubába - a máig is regnáló diktatúrába - a szerző akkortájt érkezett, amikor Barack Obama is ellátogatott oda. Lengyelországban élő kubai ismerőse, Juan szerint "minden spiclink az amerikai spicliket fogja hajkurászni. Senkinek nem lesz ideje veled foglalkozni." Fidel Castro azt tartotta, a jó étel az egyszerű étel. 

Idi Amin 

A szerző étlapszerűen rendezte be dramaturgiailag a művét: talál itt az olvasó rágcsát, előételt, reggelit, löncsöt, ebédet, desszertet, kávét és külön értekezést fűszerekről. Witold Szabłowski maga is szakácsféle, na, nem a tanult, hanem az ellesett fajtából: kurdok tanították meg a legnépszerűbb vendéglői ételek elkészítésére, így hamarosan (és feketén) egyszemélyben szakáccsá válhatott egy kisvállalkozásban, aminek tulaja a számára két legfontosabb szempontot tartotta szem előtt: az államnak semmi pénzt fizetni, és a vendégeknek ne legyen panasza a felszolgált ételeket illetően. E kettőnek Witold maradéktalanul megfelelt, a tulaj pedig hajlandó volt saját (és egyben egyetemleges) szakácstudásra gyakorlati továbbképzést tartani neki. Olyan tudományokban kellett jeleskedni, hogyan tartsa helyesen a kést, valamint saját magát, hogy bírja a sokórányi gyűrődést, állást a konyhában. Elsajátította a steaksütést, de azt is, hogy a drága büféreggelikből megmaradt gyümölcsöket hogy kell lemosni és hasznosítani újabb vendégek tányérján. Itt véget is ért gyakorlati tapasztalatszerzése a témában, mert gyűlölte, hogy leordítják a fejét. A szakácsokkal kapcsolatos kíváncsisága azonban megmaradt, és újságíróként a diktátorok szakácsai felé fordult érdeklődése. "Elgondolkodtatott, hogy mit mondhatnak a történelemről azok, akik ott főztek, ahol éppen fordult a történelem kereke. Mi fortyogott a fazékban, amikor a világ sorsa forgott kockán? Mit láttak a szemük sarkából a szakácsok, akik akkor figyelték, hogy oda ne égjen a rizs, ki ne fusson a tej, meg ne égjen a rántott hús, ki ne folyjon a krumpli főzővize? ... Aztán jöttek az utolsó kérdések: befolyásolta-e az evés a politikájukat? Lehetséges, hogy valamelyik szakács az evés varázslata okán szintén szerepet játszott országa történelmében?"

Négy évig dolgoztam ezen a könyvön. Közben négy földrészt jártam be: a kenyai szavanna Isten háta mögötti falucskájától az ókori Babilon iraki romjain át a kambodzsai őserdőig, ahol az utolsó Vörös Khmerek rejtőznek. A világ legkülönlegesebb szakácsaival zárkóztam be egy konyhába. Főztem velük, rumoztam és römiztem. Együtt piacoztunk, együtt alkudtuk ki a paradicsom és a hús árát. Kenyeret és halat sütöttünk, ananászdarabokkal ízesített édes-savanyú levest és kecskepiláfot főztünk. Nehéz volt szóra bírnom őket. Volt, aki még mindig nem dolgozta fel azt a traumát, hogy olyan embernek főzött, aki bármikor megölhette. Mások hűen szolgálták a rezsimeket, és máig nem hajlandók kiszolgáltatni a titkaikat, még a konyhatitkokat sem. Megint másoknak egyszerűen nincs kedvük felidézni sokszor nem könnyű emlékeiket.

A diktátorok környezetén, gondolkodásmódján és tetteiken túl az őket kiszolgáló szakácsok életrajza kiváló korrajzot kínál az érdeklődőknek: hogyan élt az egyszerű átlagember abban a korban, abban az elnyomó rendszerben, minek örült, hogyan tudott felemelkedni, hogyan töltötte a mindennapjait, mit evett, mit hordott ruhaként, milyen hozzáállással próbálta kihozni a legjobbat azokból az életfeltételekből, amelyek adottak voltak számára - és a legfontosabb: milyen stratégiával élte túl? 

Enver Hoxha

Mit lehet tanulni ebből a könyvből? Olyasmiket, hogyan lehet túlélni sötét időket, nélkülözéseket, szeszélyes természetű, helyenként akár paranoiás, őrült vagy gonosz emberek regnálását; tetten lehet érni egy diktátor megszületését, és a puszta jelekből a következő diktátort, és ha lehet, messzire elmenekülni a környezetükből; kezelési útmutatót kap az olvasó arról, hogyan lehet etetni egy őrültet (nemcsak diktátort, hanem egy elkényeztetett művészembert is például, ha a jelenbe ültetjük át a mű által sugalltakat). Bármennyire súlyos témákat is boncolgat a kötet - hiszen hírhedt diktátorokról van szó, akiknél helyenként népírtás a belépő a szakmába -, gyakran kuncogtam egyes sorokat olvasva, mert úgy van az, hogy a humor bárkit átsegíthet szélsőséges élethelyzeteken. De hasznos információkra is szert tettem - már gasztronómiailag -, és egy idő után jegyzettömbbel a kezemben folytattam a kötet lapozgatását. Igen: nagyon sok olyan konyhatechnológiai apróság hangzott el a diktátorok szakácsaitól, amit csak ilyen helyekről vagy gyakorlatban, jó szakembertől lehet elsajátítani. Ezektől a fortélyoktól lesz a jó ételből kiváló ízű, páratlan aromájú és textúrájú, osztályon felüli fogás az asztalon.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg 

Mit evett Pol Pot, miközben kétmillió kambodzsai éhen halt? Idi Amin valóban fogyasztott emberhúst? És miért volt Fidel Castro egy bizonyos tehén megszállottja?

 

Witold Szabłowski négy kontinensen keresztül, az ókori Babilon iraki romjaitól Kenya szavannáin, Albánián és Kubán át a kambodzsai őserdőig utazva felkutatta öt olyan diktátor személyes szakácsát, akik országuk polgárait könyörtelenül elnyomták, éheztették és lemészárolták: az iraki Szaddám Huszeinét, az ugandai Idi Aminét, az albán Enver Hoxháét, a kubai Fidel Castróét és a kambodzsai Pol Potét. Meghallgatta történeteiket, miközben édes-savanyú levest vagy kecskehúsos piláfot főztek, rumot ittak és römiztek.

 

Az Így etesd a diktátorod a többszörösen díjazott lengyel tényfeltáró újságíró ízekben gazdag, olvasmányos és halálosan komoly könyve, amely késhegyre menően mutatja be, milyen az élet a zsarnokság alatt.

Witold Szabłowski (1980) lengyel író, újságíró (Gazeta Wyborcza, TV24, TVP). Írói és újságírói munkájáért számos elismerést kapott, a Beata Pawlak Díj és a Brit Pen Club Díj mellett az Amnesty International kitüntetésében is részesült. Az Így etesd a diktátorod megfilmesítési jogát 2021-ben Channing Tatum vette meg, aki sorozatot készít belőle.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Prae Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a Prae Kiadó oldalairól és a kiadványból származnak.

Szerző	Witold Szabłowski
Kiadó	Prae Kiadó
Megjelenés éve	2022
Kötés	Ragasztott, visszahajtott füllel
Oldalszám	280
ISBN	9786156199713

Fordította: Petneki Noémi

Szerkesztette: L. Varga Péter

Könyvborító: Szabó Imola Julianna