Dermesztő Balaton

Lékhorgászat közben fiatal lány jégbefagyott arcát megpillantani egy pecásnak sem az a kimondottan vágyott élménye. Alig lehet valamit tudni az áldozatról, mire - stílusosan - megtörik a jég, és kiderül, hogy a lány szovjet állampolgár, az Aeroflot alkalmazottja. Miért Magyarországon ölik meg, milyen magyar vonatkozásai vannak az ügynek, mi köze a Forum szakácsának és a Vígszínház ügyelőjének az egészhez? Kapcsolódik-e hozzá az észt függetlenségi mozgalom? Mit tudhatnak meg nyomozóink a moszkvai életvédelemnél? A Véres Balaton-sorozat legújabb része ezekre keresi a választ. 

Könyvajánló

Zajácz D. Zoltán: Dermesztő Balaton

Nincs is annál keményebb egy balatoni lékhorgászat során, amikor az átlátszó jég alól egy fiatal lány arca néz vissza az egyénre. 1981. december 27-én pontosan ez történt három horgásszal, akik a családi ünnepeket kívánták kipihenni némi kis süllőzéssel. Mondanom sem kell, nem is lett belőle semmi. A helyszínre kirendelt hadnagy az év utolsó hetére nem várt nagy eseményeket, csak a szokásos szilveszteri balhékat vagy öngyilkosságokat, de arra nem számított, hogy a Balaton jegéből kell kivágni egy jégtömbbe fagyott holttestet. Abban reménykedik (és joggal), hogy az ügy sajátosságait és szakmai szempontokat figyelembe véve, a fővárosban dolgozó, országos hatáskörű kollégák seperc alatt átveszik tőlük az ügyet.

Budapesten kiolvasztják a lányt a jégtömbből, Bogdán István főhadnagy megállapítja, hogy az áldozat roppantul hasonlít Adorján Máté menyasszonyához, Lendvay Laurához. Ezentúl alig van nyom, amin el lehetne indulni, necces a halál időpontjának megállapítása (a jégbefagyás miatt), valószínűleg drogos volt, és egy ütéssel a fején küldték el a nemlétbe. Egy ígéretes nyom szerint az áldozat Szekeres Judit, aki nővérként dolgozik a Péterffy Sándor Kórházban, és a Balatonra utazott el az ünnepekre. Amint a kollegák megkeresik a rokonait, kiderül, hogy Szekeres Judit él és virul, de  ő és a család egyes tagjai kicsit zavartan válaszolgatnak a faggatódzó rendőrök kérdéseire. Mit titkolnak?

Képbe kerül az újonnan épült Forum szálló szakácsa is, Márta, aki egy hálózat tagja, és december 31-én roppant nyugtalanul megy be dolgozni. Neki mi oka lehet a lebukástól félni? Mi köze lehet az észt függetlenségi mozgalomnak Mártához és a jégbe fagyott lányhoz? Végül kiderül az áldozat neve (Riina Luik, észt nemzetiségű szovjet állampolgár), foglalkozása, de... Mi történt vele? Hogy kerül az Aeroflot egyik alkalmazottja meztelenül a Balaton vizébe? Mi köze a Vígszínház ügyelőjének az egészhez? És a moszkvai életvédelmi osztálynak? 

Kedvenc nyomozópárosunk Adorján Mátéját már csak érintőlegesen találjuk meg a műben: az Interpol magyarországi irodájának vezetői széke vár rá, már nem folyik bele nyomozati cselekményekbe.

A cselekmény szépen pörög, legfeljebb két ponton csúszik el:

1) akit nem annyira köti le a dunaújvárosi városképek, az észt függetlenségi mozgalom és a Forum szuperhotel konyhája, az unni fogja a cselekményt. Tipikus Dan Brown, Steve Berry, J.R. dos Santos dilemma: ha közömbös az alapként feldolgozott problémából kifolyó szál, akkor a rá felépített helyzet sem fog érdeklődésére számot tartani. Itt pontosan ez a helyzet, nagyon sokan ezért kárhoztatják és a Véres Balaton-sorozat leggyengébb láncszemének kiáltják ki a Dermesztő Balaton című részt. Nem feltétlenül értek ezzel egyet, dramaturgiában, fordulatokban ugyanúgy izgalmas cselekménnyel van dolgunk, mint a Véres Balaton vagy a Haragos Balaton című művekkel.

2) alapvetően Adorján Máté hiánya miatt sem kell(ene) hisztériázni, bizony, jól teljesít ott Bodgán István nyomozó is. Bár, tény, hogy harmadik részben kicserélni egy művelt, sármos, elegáns módszerekkel dolgozó, totálisan szimpatikus nyomozót nem szerencsés húzás a szerzőtől, amiért az olvasóktól meg is kapja a magáét: kritikai lehúzásokban megtestesülő szubjektív olvasói véleményekben elnyerte "méltó" büntetését. Drága barátom az úrban, egy már bejáratott világfi mindig érdekesebb, mint a szakmai munkát 110%-on hozó átlagzsaru. Összehasonlítási alap nélkül a mű simán megállja a helyét a krimik között, de így, hogy itt vannak az előző részek, Adorján Máté bizony elvitte a sikert Bogdán István elől. A főszereplőváltás szakmai baklövés a javából, kiberhelte művéből a fűszert, hiába van minden a helyén amúgy - Adorján Mátéval a legjobb, legerősebb rész címkét nyerhette volna el közvélekedés szerint is. (Látta ezt az anyagot szerkesztő?! Ha igen, miért engedte?)

A regény hozza a szocializmus végéhez közeledő magyar hangulatot: kéz kezet mos, munkaidőben, munkaügyben járókat simán és kötelezően alkohollal kínálják, a dohányzás magától értetődő vendéglátóknál, munkahelyeken, mindenki elvtársozik, ami ma sem hiánycikk a közéletben, csak uram-bátyámozásban nyilvánul meg. A téli Balaton hangsúlyos lefestéséért plusz pont jár a szerzőnek, igazi ínyencfalat az a tóért rajongók számára.

Szerintem olvassátok, és bocsássátok meg a szerzőnek Adorján Máté mellőzését - azért még Laura elkészítette az emberölést elkövető profilját. Tavasz végén jön a sorozat előzménykötete, nagyon kíváncsi vagyok rá!

Fülszöveg

1981-ben, egy decemberi reggelen három lékhorgász egy halott lányt talál a Balaton jegébe fagyva. Az áldozatról hamar kiderül, hogy az Aeroflot szovjet légitársaság budapesti irodájában dolgozott. Mivel Adorján Mátét az új magyarországi Interpol-iroda megnyitásának az előkészületei foglalják le, a kollégája, Bogdán főhadnagy vezeti, aki – nem kis bosszúságára – segítőtársat is kap Moszkából, Irina Grigorenko őrnagy személyében. Bogdán nem hivatalosan beavatja az ügy részleteibe a barátait, Mátét és a pszichiáter Lendvay Laurát, aki ezúttal az áldozat pszichológiai profiljának a megalkotásával segít az indíték felderítésében. Vajon azért ölték meg, mert kábítószer-fogyasztó volt? Vagy a családja múltjában rejlő titok miatt? Netán valami egészen más áll a háttérben?

Fotó: Zajácz István

Zajácz D. Zoltán 1966-ban született Kisvárdán. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt.

Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt. 2021-ben jelent meg nagy sikerű első regénye Véres Balaton címmel.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, General Press Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Dermesztő Balaton

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2022. szeptember 14.

Kötés: puha táblás

A Tesla lenyűgöző története

Könyvajánló - Tim Higgins: Tesla - Elon Musk és az évszázad fogadása

Egy markonyi ember szállt szembe a gyáróriásokkal, hogy valami igazán különlegeset alkossanak. Így született meg a Tesla, amely parádés újítók sokszor reménytelennek tűnő vállalkozásának nézett ki, de mára a legsikeresebb az elektromos autók terén. Elon Musk és csapata szembement a lehetetlennel és sikerre vitték.

Tim Higgins a Wall Street Journal újságírójaként már korábban is sokat foglalkozott a Teslával, végül pedig komoly és alapos kutatómunka után megírta a Tesla című könyvet, melyben időrendben haladva számos történeten keresztül meséli el a Tesla történetét.

Az elmúlt több mint két évtizedben számos arcát láthattuk már Elon Musknak. Egy karizmatikus, de megosztó, munkamániás zseni, egy látnok, aki nem fél saját vagyonát kockára tenni formabontó ötleteiért. Persze nem sikerülhet minden, ha az ember új dolgokkal kísérletezik, ezért nem egyszer pengeélen táncolt, miközben saját magától és környezetétől is elvárta, hogy a maximumot nyújtsák.

A világ akkor figyelt fel rá először, amikor hatalmas vagyonért, másfél milliárd dollárért eladta első igazán sikeres vállalkozását, a PayPalt és nagy részét betolta a SpaceX és a Tesla indulásába. Mindegyik olyan projekt, ami idő, mire pénzt termel, így nem csoda, hogy többször volt csődközelben, mégis a fél világ neki szurkolt. Jött egy fura zseni, aki milliárdokat költ egy űrprogramra, majd közli, hogy övé lesz az első igazán parádés elektromos autó is. Ki ne figyelne fel egy ilyen figurára?

Ám a befektetők messziről elkerülték, a szakma pedig jókat mulatott rajta a 2000-es évek elején, amikor űrhajógyártásra adta a fejét. Ó, mekkorát tévedtek! Akkoriban kevesen hittek benne, hogy a pasi egy olyan céget fog összerakni, ami 20 évvel később tízezer embernek ad munkát, miközben eszközt, ellátmányt, embert is szállít majd az űrbe saját gyártású űrhajójával.

A történeteken keresztül jobban megismerhetjük Muskot, beleshetünk a Tesla alkalmazottainak mindennapjaiba. Megtudjuk milyen az élet egy szeszélyes, maximalista főnök mellett. Karizmatikus egyénisége és elhivatottsága, szenvedélye könnyen beszippantja az embert, de nem mindig egyszerű a munka egy szeszélyes zsenivel. Láthajuk azt is, hogy sokan el is hagyták már a fedélzetet azok közül, akik segítettek sikerre vinni a projektet.

Izgalmas volt kicsit belesni a gyár működésébe, látni milyen nyitott, modern és rugalmas a tervezés és a gyártás is. Rengeteg információ található a kötetben a különböző típusokról, sikerekről, kudarcokról, gyártósori fennakadásokról és hatalmi harcokról. Tim Higgins könyvéből jobban megismerjük nemcsak ezt a mára státuszszimbólummá váló autót, hanem a megálmodóit, Elon Muskot és csapatát is.

20 év története egy olvasmányos, érdekességekkel tarkított kötetben, amely elmeséli, hogy egy maroknyi merész mérnök és vállalkozó miként vette fel a kesztyűt a nagy gyárakkal szemben, hogy létrehozzanak valami újat, valami egyedit, valami szexit, ami lenyűgözi majd az embereket. Az eredményt pedig mindenki láthatja: elsöprő siker.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Köszönjük, Animus Kiadó és Central Könyvek!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Elon Musk és a fantasztikus jövő feltalálása

Inspiráló TED-előadások: Vezetés

Északról fúj a szél

Beteljesülhet-e a medve és a lazac szerelme? Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő szétvált, a lazac végül vándorútra kelt, bármennyire is odáig volt a medvéért. A jelenben Japánban találkoznak, az egyik őrzi ainuk őslakosi hagyományait, és különös medvefigurákkal rendelkezik, míg a másik egy lazacot rejteget a nyakláncán, a blúza alatt. Lehet-e közös sorsuk, és mi az ára? 

Könyvajánló

Eszes Rita

Északról fúj a szél

Két idősíkon játszódó történetről van szó, ahol takarékos és időszerű dramaturgiai adagolással ismerünk meg két cselekményszálat a medve és a lazac sorsáról. Ötszáz évvel ezelőtt Imekanu az éhezés és a földfoglalók miatt elhagyja otthonát és férjét, Harukort, aki az ainuk néphez tartozik. Úgy érzi, kitép magából egy darabot, de akkor is mennie kell: ő a lazac, akit nem győzhet le semmi, árral szemben úszva is eltökélten halad kitűzött célja felé. Egyetlen tárgyat visz magával régi életéből: egy medvefiguráról letört lazacdarabot, csak ennyit enged meg magának emlékként. Harukor marad elrabolt földjeit és örökségét megvédeni, egy bizonytalan ígérettel a tarsolyában: a nő azt mondta neki, ha "elénekelsz" nekem, valamikor majd találkozunk. Ki gondolta volna akkor és ott, hogy a valamikor egy nagyon távoli jövőt jelenthet? A férfi mindenesetre odaadón őrzi a medvefigurát, és megfelelő körítéssel, elszánt makacssággal örökíti leszármazóira azt.

A jelenben Manuela éppen Japánban próbál szerencsét, egy egyetemei képzésre jelentkezett, apja egyik lekötelezettjénél szállt meg, de bizonyos körülmények között megszűnik a neki felajánlott szállás. A japán mentalitást ismerve, hamar akad egy másik család, aki megtiszteltetésnek veszi, ha a náluk lévő vendégszobát használatba veszi, sőt, könyörög érte, hogy ellensúlyozhassa azt a Japánt érő szégyent, amit az előző vendéglátója okozott. Manuela elképedve fogadja el a lehetőséget, igyekszik beilleszkedni, bár vendéglátója fiát (Kait) leütve kissé talán elveti a sulykot (betörőnek nézte). Kai ainuk őslakosok leszármazottja, fura kis medvefigurái vannak, és Manuela nyakában is rejtőzik láncon egy lazacmedál. Nos, az alaphelyzet adott, medve és lazac találkoznak a kötet kb. egy tizedénél: hogyan tovább?

A cselekmény természetesen nem ilyen egyszerű. Manuela gazdag brazil örökösnő, kissé zilált családi viszonyokkal, siratja régi dadáját, Brunát, akinek még adós bizonyos szempontból, és törleszteni szeretne. Kai ainuk leszármazottja, abszolút egyszerű fiú, egyszerű lehetőségekkel, humoros felütésekkel kettejük teljesen természetes korlátairól, vagy éppen nem-korlátaikról. Például, amikor Manuela azt ecseteli Kainak, hogy  mennyire ritkán látogatta meg előző fiúját, pedig helikopterrel csak negyedórányira volt tőle. Kai ezen a térdét csapkodja, bizony még sosem ült helikopterben, sőt, még csak egy asztalnál sem beszélgetett soha olyannal, aki viszont már repült ilyen szerkezettel. Számos ilyen helyzetkomikumon lehet derülni a könyvben.

A mű mondanivalója az egyértelmű szerelmi vonalon túl (ahol széllel szemben is meg kell dolgozni a párkapcsolatért) a kisebbségek helyzete a többségi nép között. A karakterek változatossága remekül aláfesti a fentieket, jelezve, hogy az ősi néphez való tartozás még nem feltétlenül jelent homogenitást. A szerző saját bevallása szerint ez az első reál témájú könyve, amely a múlt beemelésével mégis egy párhuzamos univerzumban játszódik. (Számomra a dőlt betűvel szedettek lényegesen érdekesebbek voltak, mint a mában játszódó két fiatal története.) Japán viszonya az ainukhoz nem példaértékű, ami szokatlan a rendhez és fegyelemhez szokott és szoktatott miliőben, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy minden népcsoport saját érdekeit veszi figyelembe, amikor bármiről döntést hoz, és általában az erősebb győz történelemírásban, érdekek érvényesítésében. Így van ez Japánban is.

Inkább fiatal felnőtteknek javaslom a művet, akik még lelkesen udvarolnak és udvaroltatnak maguknak, akiknek fontos a párkapcsolatok kialakulása és az értük való küzdelem, a kisebbségek védelme, átérzik a hagyományok fontosságát, kellően nyitottak a régmúlt sérelmeinek feldolgozásához.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Romantikus ​utazás évszázadokon és kultúrákon át.

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

Beteljesülhet vajon a lazac és a medve szerelme? 

Eszes Rita (1981) már kislány korában a Sógun című regényből készült tévésorozat hatása alatt állt, elbűvölte a távoli kultúra, majd később a Macskafogó című örökbecsű rajzfilm gésája varázsolta annyira el, hogy utána évekig annak készült. Középiskolában egyenes volt az útja a japán nyelv tanulmányozásához, ösztöndíjjal pedig egy évet Oszakában, helyi családban töltött el, miközben egy gimnáziumi osztályt ott végzett el. Mai napig ámulatba ejtik a régi legendák, történetek, így került sor az Északról fúj a szél-ben az ainuk hagyományok és a brazil mesék összehozására.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Könyvmolyképző Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek Eszes Rita és a kiadó oldalairól származnak.

Oldalszám: 432

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ISBN: 9789632459400

Országos megjelenés: 2022.12.02

Termékkód: 10666

Életem az ételeken át - Stanley Tucci

 Könyvajánló - Stanley Tucci: Életem az ételeken át

Stanley Tucci magával ragadó memoárjában minden történet a konyhából indul, vagy ott ér véget. A Golden Globe- és Emmy díjas színész-rendező, akit olyan filmekben láthattunk, mint Az ördög Pradát visel és a Komfortos mennyország, egy olasz bevándorlócsalád gyermekeként gyakran töltötte az estéit a konyhaasztalnál New York állambeli otthonukban. Az édesanyja finomabbnál finomabb vacsoráin keresztül a család gasztrokulturális hagyományait és az egyes fogások elkészítésének művészetét is magába szívta.

Kedvenc receptjeivel fűszerezett, humoros vagy olykor épp megható visszaemlékezésében képet kapunk élete gazdag érzelem- és ízvilágáról. Mesél a családjáról, felnőtté válásáról, házasságairól, példaképeiről, betegségéről és gyógyulásáról, felejthetetlen filmes utazásairól, kulisszatitkokról, az Olasz módra vagy a Julie & Julia – Két nő, egy recept forgatásáról, és persze az ételekhez fűződő töretlen rajongásáról.

Kevés ember van, aki ne ismerné Stanley Tucci arcát. Az olasz származású amerikai színész igazi karakterszínész, olyan filmekkel a háta mögött, mint az Olasz módra, az Álmomban már láttalak, Az ördög Pradát visel, a Komfortos mennyország, Az éhezők viadala és persze a Julie&Julia. Saját bevallása szerint ahogy idősödik, úgy kerül egyre közelebb és közelebb a gasztronómiához, ezen keresztül tud leginkább kapcsoládni a barátaihoz, a családjához és a múltjához is. Több receptkönyve megjelent már (aminek biztos vagyok benne, hogy sikere lenne nálunk is), ez azonban egy memoár. Sztorikkal a forgatásokról, a gyerekkoráról, és persze az étkezésekről, hiszen a nagy összejövetelek mindig étkezésekhez kötöttek. Szerencsére a könyv tele van szuper receptekkel is.

Az évek során azonban sok étterem az amerikai ízléshez igazodva módosította az egyszerűségében nagyszerű vaj-sajt kombinációt. Belecsempésztek tejszínt (feleslegesen), csirkehúst (pfuj), brokkolit (azt meg minek?), sőt pulykát is (ez komoly? kapják be). Mindenesetre én egész nyáron szinte kizárólag fettuccine Alfredót ettem, ami főiskolásként, azt gondolom, elég menő volt.

Stanley Tucci 1960-ban született a New York-i Peekskillben, itt töltötte boldog és finom ételekkel teli gyerekkorát, bár persze ekkor még semmi affinitása, érdeklődése nem volt a konyha iránt. Természetesnek vette a jó és finom ételeket, hiszen édesanyja nagyon jól főzött. A gasztronómia iránti szenvedélye már csak felnőttkorában tört utat magának, és rájött, hogy ez népes családját és barátait is összetartja. Tucci nem csak sikeres színész, de egy étterem társtulajdonosaként belelát egy kicsit a "másik oldalba" is - ami nem csak az ételek elkészítéséről és elfogyasztásáról szól, hanem az üzletről, az alapanyagokról, az emberekről és a szabályokról.

Lenyűgözőnek találtam azt is, ahogy az étterem működése visszatükrözi a színház felépítését. A konyha a színfalak mögötti tér, amely a déli és az esti roham idején önmaga féktelen bioszférájává válik, tele őrültekkel, akik alig képesek kontroll alatt tartani a lángokat és a késeket. Ezzel egyidejűleg a vendégtér a színpadnak felel meg, ahol ugyanezek az emberek a lengőajtón átlépve egyszeriben lazává, nyugodttá, összeszedetté, már-már nyájassá válnak. Ennek a skizofrén viselkedésnek addig csak a színpadon lehettem szemtanúja, és természetesen magam is csak ott gyakoroltam. Egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő jelenség, amely nemcsak hogy normális, de szükségszerű is ezeken a helyeken.

 

Könnyed, hihetetlen stílusú, humoros és megható, magával ragadó könyv ez, amely bemutatja az egész Tucci-családot, a munkáját, az egész életét, és mégis alapvetően az ételek körül forog. Telis-tele hamisítatlan Tucci-receptekkel, amelyek alapja sok esetben a legendás olasz konyha, de kicsit változtatva, felújítva azokat. A könnyed hangvételnek és a lenyűgöző leírásoknak köszönhetően még ahhoz az ételhez is kedvet kapsz, amit alapból nem annyira szeretsz. Mert nem az étel, hanem az az érzés, annak az ízorgiának és légkörnek a leírása fogott meg, amivel Stanley Tucci bemutatja, mit jelent számára a minőségi étkezés, amit családi, baráti körben folytat le. 

Olyan mélysége volt az étel ízének, hogy gyakorlatilag a lelkemig hatolt.

Ahhoz hasonlítanám az érzést, mintha egy rég elveszett, rendkívül kedves testvérünkkel találkoztunk volna, akinek a létezéséről még csak nem is tudtunk, és akivel mostantól együtt lehetünk, amíg csak élünk.

Az írásra második felesége, Felicity Blunt (Emily Blunt nővére) beszélte rá, aki egyébként irodalmi ügynök. Nagyon szívesen olvasnék még ilyen könnyed, magával ragadó, szeretettel és rajongással teli könyvet Stanley Tuccitól, akit eddig is nagyon kedveltem a vásznon, és emberként is nagyon szimpatikus. Hátha rábeszéli mondjuk egy regényre. :)

A kötet a HVG Könyvek gondozásában került kiadásra Magyarországon, Pap Ágnes fordításában. 

Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyvek csapatának! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Whisky zsebkönyv

Könyvajánló - Kovács Dávid Gábor: Whisky zsebkönyv

"A whisky folyékony napsütés." (George Bernard Show)

Egy érdekességekkel teli jópofa zsebkönyv Kovács Dávid Gábor whiskyszakértő tollából mindazoknak, akik örömmel lesnének be a whisky hagyományaiba.

A Corvina Kiadó égisze alatt jelent meg korábban két szuper zsebkönyv, amelyek betekintést nyújtottak a tea és a kávé világába. Ezúttal a sorozat egy kevésbé hétköznapi finomság kultúrájába nyújt betekintést. Kovács Dávid Gábor Whisky zsebkönyvéből megismerkedhetünk ennek a különleges italnak a fajtáival, készítésével, különféle hagyományaival és azt is megtudjuk miként kóstoljuk meg ezeket a finomságokat. A sorozat két korábbi kötetéről a címekre kattintva olvashattok.

Kávéivók zsebkönyve

Teaivók zsebkönyve

Most pedig nézzük mit tudhatunk meg a Whisky zsebkönyve című kötetből. A szerző két évtizedes tapasztalatát felhasználva rakta össze ezt a szuper kis könyvet, ami hűen a nevéhez, valóban könnyedén elfér az ember zsebében, ha épp betérne egy bárba kóstolásra és kicsit puskázna a kötetből, hogy mit és hogyan érdemes kezdeni az elé helyezett lángoló nedűvel.

Az első fejezetekben magáról a whiskyről olvashatunk érdekességeket. Olyan apró érdekességeket tudhatunk meg, mint például, hogy a whisky elnevezés a latin aqua vitae, azaz az élet vize kifejezésből ered. Kapunk egy kis történeti összefoglalót ennek a varázslatos italnak az eredetéről, az összetevőiről, az elkészítési módjáról és arról is, hogy miért játszik kulcsszerepet az idő a whiskyk életében. Még jópofa ábrákon is bemutatja a készítés lépéseit.

Miután kapunk egy kis ízelítőt az elkészítésről arról is jön egy adag információ, hogy minek köszönheti a whisky a karakterét és ízjellegzetességeit. Sőt! Még arról is felvilágosít minket a szerző, hogy az általában látványos, izgalmas címke milyen fontos információkat tartalmaz és miként értelmezzük ezeket. És, bár tudjuk, hogy a magas alkoholtartalom miatt a whisky és hozzá hasonló italok nem képesek megromlani, de élvezeti értékük csökkenhet, még az ízük is változhat, ha nem megfelelően tároljuk őket. Érdemes szobahőmérsékleten vagy nem túl hűvös pincében állítva, fénytől védve tárolni, de ha csak nem befektetési céllal vesszük, akkor a szakértő szerint érdemes pár éven belül elfogyasztani, hiszen a 12 éves whisky nem lesz 32 éves akkor sem, ha húsz évig áll a nappaliban, hívja fel erre a fontos tényre is a figyelmet a szerző.

Találunk információkat a könyvben arra vonatkozóan is, hogy miként kell kóstolni, fogyasztani és arról, ha gyűjtésre adnánk a fejünket, akkor mire figyeljünk. Majd egy fejezet foglalkozik a különféle fajtákkal kezdve a friss gabonapárlatokkal, a skót és ír különböző maláta- és gabonawhiskykkel, folytatva a sort a bourbon whiskeykkel, majd az amerikai, kanadai, japán italokkal. Mindegyikről tudunk megérdekességeket, amik tudatában teljesen más élmény megkóstolni ezeket az italokat. A történetüktől máris kicsit életre kelnek.

Egy kicsit visszatérünk a készítés rejtelmeihez a Különleges eljárások című fejezetben, melyben egy kis ízelítőt kapunk a whiskylikőrök világából is. Ezután pedig egy kis világkörüli utazásra invitál minket a szerző, ahol bemutatja a top 5 whiskyországot, Skóciát, Írországot, az Egyesült Államokat, Japánt és Kanadát. Az ital történetét, jellegzetességeit, a legrégebbi főzdéket. Persze itt nem ér véget a whisky hódítása, hiszen a hagyományos, nagy whiskytermelő országokon túl is 14 európai, 2 ázsai ország és még Ausztrális és Új-Zéland is igyekszik nem csupán importból kielégíteni országa lakosainak whiskyigényeit.

Még Magyarország is helyet kapott a kötetben, bár csupán néhányan kísérleteznek whisky előállítással. Eddig csupán három jelentősebb hazai whisky jelent meg a piacon: Gemenc, amely kukoricawhiskey, Békési, amely Írországból hozott hordókkal igyekszik 12 éves malátawhiskyt bevezetni és az Agárdi, mely tokaji hordós utóérleléssel hozott forgalomba malátawhiskyt. Megmondom őszintén, hogy ez az információ nekem eddig teljesen kimaradt. Ha bárki megkérdezte volna tőlem, hogy létezik-e magyar whisky, valőszínüleg azt válaszalom, hogy nem hiszem és mekkorát tévedtem volna. :)

A kötet végén még egy jó kis összefoglaló van arról, hogy miként kóstoljunk, fogyasszuk a whiskyt és kapunk egy kis szótárat is a végére, mely tartalmazza a legfontosabb kifejezéseket a témában. Ez egy szuper informatív kis könyv, ami kíváncsi kezdőknek nagyon izgalmas, de biztos vagyok benne, hogy azok is találnak benne érdekességeket, új információkat, akik azt hiszik, hogy sokat tudnak erről a varázslatos, különleges aromájú italról.

A kötetet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Összezárva

A Covid-19 ezernyi változást hozott mindenki életébe, jót, rosszat, de legfőképpen átértelmezéseket az élet fontos terepein. Így van ezzel Sándor Anikó legújabb hőse is az Összezárva című kötetben, ahol a nőfaló, hivatásából adódóan világutazó 54 éves férfi egy társasházba "bezárva" tölti - de inkább vészeli át - négy ismeretlen nővel a Covid kezdeti időszakát. 

Könyvajánló

Sándor Anikó: Összezárva

Megítélésem szerint mindenki élénken emlékszik a 2020 tavaszát jellemző "Maradj otthon!" szlogennel járó bezártságra, amikor a 21. század embere egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy 1) semmi sem véd meg a Covid-19 vírus esetenként halálos ölelésétől, 2) alapos és gyakori kézmosáson, valamint távolságtartáson kívül egyelőre semmi (SEMMI) használható módszert sem tud kínálni az az orvostudomány, amely szívet ültet át, őssejtről papol és nem mellesleg más tudományágak egyes eredményeit meg már az űrben teszteltetnek. MOST TÉNYLEG? - kerekedett el a szemem, amikor március negyedikén egy baráti találkozóról hazafelé jövet "már benne volt a levegőben", hogy rohadt nagy baj lesz, illetve, nem lesz, hanem VAN. Otthon maradni nekem egyáltalán nem akkora áldozat, mint a kötet főhősének, Tamásnak (gyakran napokig ki sem lépek a telekről, ha nem muszáj).

Idézet a könyvből: 

Aztán március negyedikén a hírekben beszámoltak az első diagnosztizált magyarországi koronavírusosról, március tizenötödikén, a negyvennyolcas forradalom ünnepén pedig elhunyt az első hazai fertőzött. Pár nap múlva az országos tisztifőorvos bejelentette, hogy immár bárhol jelen lehet nálunk is a vírus, és hamarosan kihirdették az egészségügyi vészhelyzetet.

Egy filmforgatáson általában hatalmas stáb dolgozik. Még egy olyan egyszerű jeleneten is, amelyben a filmvásznon csupán egyetlen ember üldögél a félhomályban. Mert hát a helyszínt ugye megtervezte egy díszlettervező, a kellékes odavitte hozzá a kellékeket, a világosítók és az operatőr előidézték a félhomályt, - csupán az utóbbi keze alá két segéderő dolgozik. A rendezőnek is vannak asszisztensei, a jelmezekről is gondoskodik valaki, a bühnések cipelik a díszletet, a sofőrök szállítják a szereplőket, a gyártásvezető intézi a pénzügyeket, a dramaturg pedig ügyel a történetre. Nem hiszem, hogy mindenkit felsoroltam, de talán már ebből is érzékelhető: ilyen körülmények között bármilyen fertőzés több tucat embert dönthet le a lábáról egy pillanat alatt, hiszen egymás szájába lógva dolgoznak a stábtagok.

Nagy volt a tanácstalanság.

Nos, ahogy írtam, Hámori Tamást nem ilyen fából faragták, mint engem, hiába ugyanazon korosztályhoz tartozunk. Az Amerikából hazatért operatőr vásárolt ugyan egy lakást magának egy társasházban, de jóformán megmelegedni sem volt ideje se a lakásában, se a településen, máris újabb munka telephelye várta, úgyhogy amikor beütött a crach a coviddal, kvázi idegenként mozgott a társasházban, ahová bezárkózni kényszerült a "Maradj otthon!" mozgalom következményeként. A férfi nehezen viseli a bezártságot, világpolgárként hozzászokott a folyamatos nyüzsgéshez, és hogy a filmipar is leállt, lakóhelye négy szomszédos nője felfigyel a személyére. Tamásnak kb. a háta közepére sem hiányoznak, de mit lehet tenni? Valamivel csak el kell tölteni az időt, így hamarosan együtt szókirakóznak, miközben a hölgyek különféle reményeket fűznek személyéhez. Tamás le is reagálja őket, amúgy férfi módra, ami különleges fűszerezést ad a műnek.

Idézet a könyvből: 

Mit kezdjek ezzel a négy jelentéktelen nővel? Nem is ismerem őket, és nem is ágaskodik bennem a kíváncsiság, hogy ez az állapot megváltozzon. Ugyanakkor éreztem azt is, hogy elég lesz még egy-két hét, és ha nem történik valami alapvető visszarendeződés, az tuti, hogy megőrülök az ötvenhat négyzetméteren. Ami immár a börtönöm lett, anélkül, hogy bármi bűnt követtem volna el. Ki kell találnom valami gyors megoldást, mielőtt még begolyózok.

Az egyik verzió az volt, hogy elfogadom a nők ajánlatát, amivel egyben egy időre bebetonozom magam ebbe a nyomorult házba, az életteremet korlátozom a három emeletre, a szociális kapcsolataimat pedig a négy nőre. A másik választás viszont lehetett volna az, hogy magasról teszek erre az egész cirkuszra, amit hangzatosan pandémiának neveznek. Tudomásom szerint egészséges vagyok, tudok vigyázni magamra, miért pont engem találna meg ez az istenverte vírus? A földszinti nővel való beszélgetést követő első estén egyértelműen ez utóbbi verziónak jósoltam a nagyobb esélyt. Igen, teszek az egészre, és kész.

Milyen dinamikájú egy férfi a társaskapcsolatok terén, legyen az szomszédi, munkahelyi vagy akár szerelmi jellegű összetartozás során, elég ritka a maga nyers valójában regényben viszontlátni, és még annál is nehezebb érzékeny nőként helyére tenni és helyén kezelni az esetenkénti bornírt, cinikus felhangokat náluk. A négy asszony, Enikő, Bogi, Lea és Olga egymás után fogadja őt bizalmába és avatják be életük kisebb-nagyobb titkaiba. Az őszinte kitárulkozások következtében mindannyian átértékelik addigi életüket. A néha önzésig faragatlan főhős gyakran pimaszul magabiztos, eleinte nehéz kedvelni őt, de ahogy a hölgyek élettörténete kibontakozik, úgy lesz egyre kedvelhetőbb figura. Bebizonyosodik, hogy az ilyen kérges, pökhendi alakoknak is van helyes, értelmes énjük. Lehet, hogy durva, mint a smirgli, de ha képes vagy megmaradni mellette, amíg megismer és megérinted a lelkét, nincs, amit meg ne tenne érted.

Az irodalom eszközeivel férfiszemszögből mutatja be Sándor Anikó a kapcsolatok dinamikáját, a megismerési folyamatok során létrejövő jellemfejlődés stációit és a covid időszak bezártságából következő frusztrációt, zsigeri rémületet, az ember saját mindenhatóságába vetett hitének porba omlását - de a túléléshez szükséges tudás megszerzéséhez vezető készségek felerősödését is.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

„Ugye, ​tudod, hogy én ezt még senkinek nem mondtam el?”

Mindaz, amit elmesélek, soha nem történt volna meg, ha négy hónappal a bérelt lakásba való beköltözésem után nem üt be a járvány, amely hosszú időre rám reteszelte a Völgy utcai ház kapuját.

Olyan volt az egész, mint valami rossz álom, csak ez most nem akart véget érni. Egyik napról a másikra drámaian megváltozott az életem. Hetek teltek el, hogy nem érinthettem meg senkit. Egyre kétségbeesettebben vágytam egy emberi test közelségére, egy leheletre, egy pillantásra. A puszta jelenlétére valakinek.

Nem tudom, melyik pillanatban tudatosult, hogy valami nagyon fontos átalakulás indult el, nemcsak bennem, hanem a világban, és átírhat mindent, ami eddig történt. A felismerés, hogy örökre vége a megszokott életemnek, észrevétlenül kúszott be a bőröm alá.

Összezárva, négy magányos nő és egy véletlenszerűen odavetődött férfi, akik szándékuk és akaratuk ellenére kerültek olyan helyzetbe, amelyben az egymásra utaltság elfogadása maradt az egyetlen kapaszkodójuk az élethez. Ahogy a víz formálja a követ, lassan oldódott le róluk a kinti világgal szembeni ellenállás.

Sándor Anikó eredetileg újságíró, akinek élete akkor vett nagy fordulatot, amikor 2011-ben végiggyalogolta a 800 km-es zarándokutat, az El Caminót. Hazatérve hátat fordított addigi életének, azóta 15 könyve jelent meg a világ távoli pontjaira megtett külső-belső utazásairól, amelyek középpontjában mindig az emberi lélek áll.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

Termékadatok

Cím: Összezárva

Szerző: Sándor Anikó

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalak száma: 240

Megjelenés: 2022. november 10.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634756675

Méret: 200 mm x 140 mm x 20 mm

A barlanglakó

 Könyvajánló - Jørn Lier Horst: A barlanglakó

William Wisting nyomozó szomszédját, a visszavonultan élő Viggo Hansent holtan találják a nappalijában, a bekapcsolt tévé előtt. Négy hónapja ül ott. Semmiféle nyom nem utal gyilkosságra, így az ügy nem kerül címlapra, Wisting lánya, az újságíró Line azonban elhatározza, hogy portrét készít a férfiról, akinek a halála senkinek nem tűnt fel. Nem sokkal később újabb holttest kerül elő egy közeli karácsonyfa-ültetvény fái közül. A nyomok sűrűsödnek, és hamarosan megkezdődik a norvég rendőrség történelmének valaha volt legkomolyabb hajszája, mégpedig egy sorozatgyilkos után. A nyomozást, amelybe az FBI is bekapcsolódik, csupán egyvalami veszélyezteti: a folyton kíváncsiskodó média.

 

A főszerepben ismét Wisting nyomozó és az újságíró lánya, Line áll, mindketten egy-egy haláleset után nyomoznak, eltérő szempontokból. Miután holtan találták az idős szomszédjukat - teste a karácsonyfa alatt feküdt már hónapok óta, szinte mumifikálódott, Linét szíven üti a tény, hogy ennyire elhanyagoltan, elhagyatottan élte az életét egy ember, hogy a halála is csak véletlenül tűnt fel, hónapok elmúltával, hogy eldönti, portrét készít róla. De vajon mennyire nehéz információkat keresni egy férfiról, akinek a hiánya sem tűnik fel, és aki talán nem véletlenül élt "fű alatt"?

Eközben egy másik holttestet is találnak egy másik fenyő alatt: egy férfi épp karácsonyfát készül vásárolni a gyerekével, amikor a fenyő alatt rábukkannak egy holttestre, az áldozatot egyértelműen meggyilkolták. Wisting nyomoz az ügyben, a szálak pedig lassan összeérnek, és kiderül, hogy egy rendkívül veszélyes, elborult sorozatgyilkossal van dolguk.

Nagyon érdekes volt megismerni a kétféle nyomozás részleteit, és látni azt is, miben tér el egy bűnügyi, gyilkossági nyomozás és egy oknyomozó újságíró munkája. A két főszereplő, William Wisting és a lánya, Line nem sokat beszélnek egymással a saját ügyeikről, de így is érezhető közöttünk egyfajta erős kapocs. Jørn Lier Horst új színt visz a skandináv krimik erősen telített világába, nála nem a bűnökön és bűnözőkön van a hangsúly, kemény, hatásos, de nem véres vagy elborzasztó, és egyik szál sem nyomja el a másikat. Inkább a szereplők közötti kapcsolat a lényeg, illetve nagyon reálisan, a valós nyomozások metódusaihoz hűen meséli el a történeteket, nincsenek hatalmas fordulatok. Emiatt néhol egy kicsit leül a történet, nem annyira pörgős és akciódús, de ez egyáltalán nem válik kárára, mert jól játszik a szereplőkkel és alaposan bemutatja őket. 

A szerző, Jørn Lier Horst 1970-ben született a Norvégia déli részén, a part mentén fekvő Bamble területen, és Vestfold régióban volt nyomozó, és ez a személyes tapasztalat meg is látszik a könyvén. A nyomozás különböző szakaszainak a leírása, az unalmas papírmunkák és az izgalmas áttörések hitelesek, egyáltalán nincs túlírva, túlgondolva, minden szempontból működőképes és izgalmas történet. Jørn Lier Horstnak, (akinek többet nem fogom leírni a teljes nevét, mert állandóan ki kell keresnem és kimásolnom a kis áthúzott 'o' miatt, amit egyébként 'ő'-nek ejtünk), akinek ez, a William Wisting sorozata immáron 13 kötetnél tart (ez a kilencedik, magyarul csak a 7., 8. és 9. jelent meg edddig), számos gyerekkönyvet is írt, és van egy másik könyvsorozata is. A nyomozó történetei hasonlóan épülnek fel, mint pl. Harry Hole vagy Joona Linna vagy Erlendur esetében: a nyomozók ugyanazok, a magánéletük folyik tovább, de mindig más és más ügyekbe ássák bele magukat. Ennélfogva a kötetek egyesével, az előzmények ismerete nélkül vagy összevissza is teljesen élvezhetőek és érthetőek. Ebből a sorozatból egyébként tavalyelőtt Norvégiában kiadtak egy tévésorozatot is Wisting címen, amelyben Sven Nordin játssza a címszereplő Wistinget.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

A legyek menyasszonya

Könyvajánló - Carmen Mola: A legyek menyasszonya

Egy belevaló, tökös nyomozónő, aki nappal brutális, kegyetlen gyilkosokra vadászik, hazatérve pedig saját démonait üldözi.

Carmen Mola regénye tarol világszerte. Már több mint egy tucat nyelvre lefordították a műveit és az sem titok, hogy három férfi áll a szerzői álnév mögött. A regény olvasmányos, sodró lendületű, érdekes karaktereket vonultat fel és gyomorfogató, brutális gyilkosságokat. Ennél nem is kell több egy sorozat nyitányához, hogy az ember máris várja a folytatást. 

A legyek menyasszonya című regényben egy fiatal nőt a lánybúcsúja éjszakáján elrabolnak és megölnek, de nem akárhogy! Egy eszelős lyukakat fúr Susana koponyájába és férgeket ereszt a fejébe, hogy azok elevenen zabálják fel az agyát. A tetthelyre kiérkező nyomozókat, s vele a fiatal, Zaratét szinte azonnal leváltja a madridi rendőrség különleges ügyekkel foglalkozó egysége. Részben az ügy elcseszett volta miatt, részben pedig azért, mert néhány évvel korábban Susana szintén esküvőre készülő nővérét pontosan ugyanezzel a beteges, kegyetlen módszerrel ölték meg. De az a tettes évek óta börtönben ül. Vajon egy másolóval van dolguk ezúttal vagy hatalmas hibát követtek el évekkel ezelőtt?

A nyomozás során megismerjük az ügyet vezető nyomozót, Elena Blancót, aki Madrid bűnözői mellett a saját démonaira is vadászik. Ötvenéves, éjjelente iszik, bulizik, egyéjszakás kalandokkal kényezteti magát, munkájában pedig elhivatott, határozott és céltudatos vezető. Ha pedig végetér a meló, akkor a napi rutin az otthonában, hogy megszállottan lesi az erkélyére kihelyezett kamerája képeit, hogy megtalálja a sebhelyesarcú férfit a spanyol főváros forgatagában.

Közben Zaraté rafkós módszert talált ki, hogy valahogy az ügy közelébe férkőzzön és tökössége elég hozzá, hogy Blanco felajánlja, hogy csatlakozhat a nyomozáshoz. Élete első gyilkossági ügye, látszik, hogy van potenciál a srácban és most igyekszik tanulni az olajozott, profi csapatként működő különleges egységtől.

Zajlik a nyomozás, hullanak ki a szekrényekből a csontvázak, közben pedig vizsgálják a régi nyomozást is, melyet egy már nyugdíjas nyomozó folytatott le, aki Alzheimere miatt elsőre nem tűnik túl nagy segítségnek. Ráadásul a média is rászáll a rendőrségre, ami szintén nem könnyíti meg a hatóság munkáját.

Maga a fő szál is nagyon érdekes, izgalmas, sötét, ami kiegészül Blanco traumájával, ezt még megspékelik egy jó kis vérbosszúval és garantáltan nem fogunk unatkozni. Külön érdekesség volt, hogy néhány fejezetenként a történetet megszakítja egy másik történet. Egy szintén beteg sztori egy kisfiúról, aki egy fészerben raboskodik, életét mentendő pedig még egy állat életét is kénytelen kioltani. Sokáig csak sejtetik az olvasóval, hogy miként fog ez a szintén sötét sztori kapcsolódni a regény többi részéhez.

Szépen, mesterien felépített szotri, élvezet volt látni, ahogy összeállnak a kirakós darabkái ebben az olvasmányos, izgalmas, fordulatokban gazdag regényben, ami garantálom, hogy a krimi műfajának rajongóit le fogja venni a lábáról. Remélem a General Press Kiadó elhozza majd a sorozat többi részét is.

A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Főkép: fb.com/generalpress

"Te nézel és szavazol. Ők meghalnak."

Kényszer alatt

Sorozatgyilkos szedi áldozatait Budapesten! - Mimézis

A nap felé

Ki a valódi családunk? A vért szerinti vagy amit idegenekből teremtettünk meg magunknak és sikerrel működtetjük? Ezt a kérdéskört járja körbe kalandos és szívszorító módon Julian Sandrel A nap felé című regényben, fiktív szereplőit a 2018-as genovai autópályahíd megtörtént katasztrófájába helyezve. 

Könyvajánló

Julian Sandrel: A nap felé

A regény fiktív szereplői valós eseményekbe ágyazva tárják az olvasók elé egy asszony magánéleti kálváriáját, menekülését a mérgező kapcsolatai elől. Tess három évvel az események előtt különleges ajánlatot tesz egy férfinek, aki elbűvölőnek találja őt és szeretne közelebbi kapcsolatot teremteni vele. Az ajánlat lényege: legyen az apja, de legalább nagybácsija gyermekemnek! Sacha megdöbben a kérésen, hogyan is lehetne az egy teljesen idegen kislánynak, de Tess nem tágít: állítása szerint senkijük sincs, és Siennának, a hat éves kislányának kell egy apakép. Havi 500 eurót kínál neki, ha hetente egyszer, pár órára eljátssza a gyermeknek, hogy ő az apja - végül is, hivatására nézve színész, kisujjából kirázza a feladatot. Sacha ilyen összeget csak úgy nem engedhet el, szüksége van a pénzre - pláne, havi rendszerességgel. Végül is, könnyű kereset, csak mesemondónak kell lennie és el kell töltenie pár délutánt  havonta ezzel a bámulatos nővel és gyermekével. Semmi kockázatot sem lát a tevékenységben.

A kapcsolat jól halad, 2018-ban már olyan bizalmas viszonyban vannak, hogy Tess simán rá meri bízni Siennát, miközben ő éppen máshol van. Az anya azonban részese lesz a 2018. augusztus 14-én bekövetkező katasztrófának, amikor a genovai autópályahíd leszakad. Tesst eltűntként kezelik, és miután  nincs pontos listájuk arról, ki hol tartózkodott a baleset időpontjában, így óriási erőkkel keresik a kislányát. Sacha rádöbben, hogy jogilag semmi köze a a gyermekhez, de valaki felvilágosítja, hogy a helyzet egyáltalán nem egyszerű, és ha nem akar neki rosszat, valamint teljesíteni akarja Tess valószínűsíthető akaratát, akkor kislánynak csak úgy lehet jót tenni jövőbeli sorsa irányítása érdekében, ha elszökik vele. Sacha addigi könnyű élete egy csapásra összeomlik, semmi kilátása arra, hogy valaha is elismerjék a hatóságok: Sienna nála van a legjobb helyen.

Milyen tragédiákat rejt Tess élete? Mit tehet Sacha, hogy jogilag hatályos kapcsolatok nélkül megtartsa Siennát? Érdekes, szívszorító események veszik kezdetét a festői Toszkana tájain, amíg a férfi menekül a kislánnyal. A regény szinte valamennyi karaktere valamilyen módon mentálisan sérült ember, akiket így vagy úgy megtaposott az élet. Remek párbeszédek, leírások váltogatják egymást, és a Félszeműre hallgató macska... nem semmi. A szerző az irodalom eszközeivel mutatja be, hogy az emberek kétféle családba tartozhatnak, az egyik a vérségi, amibe beleszülettünk, a másik pedig az a fajta család, amelyet az egyének választanak maguknak, és a kettő között szeretet és a kapcsolat, valamint a kötődés ereje szempontjából a világon semmi különbség sincs. A történet íve, a karakterek jellemfejlődése mind abba az irányba viszi el az olvasót, hogy megtudja, miből adódik a feszültség forrása, és milyen lezárást hoz a szereplők életébe.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Egyetlen fénysugár is eloszlatja a sötétséget

2018-ban Tess Toscanába indul, hogy a lányához, Siennához és annak színész nagybátyjához, Sachához csatlakozva pár feledhetetlen napot töltsenek el együtt. Útközben meglátogatja a legjobb barátnőjét Genovában, a viszontlátásnak azonban nem sokáig örülhetnek. A genovai autópályahíd leszakad, Tesst a tragédia után eltűntnek nyilvánítják.

Amikor Sacha tudomást szerez a katasztrófáról, a Tess-szel közösen felépített világuk is a darabjaira hullik. Mindössze pár órája van arra, hogy meghozza élete legfontosabb döntését, amely nemcsak a saját, hanem a kislány életét is meghatározza majd. A helyzetét nehezíti, hogy Tessről kiderül, talán még Sachánál is jobb színész, mindenesetre közel sem az a nő, akinek mutatta magát.

Julian Sandrel nem mindennapi története nagyon is mindennapi üzenetet hordoz. Pontosabban olyat, ami átsegít a mindennapokon – toszkán utazás lélektől lélekig.

Julien Sandrel 1980-ban született Dél-Franciaországban, Párizsban él. Első regénye, a La Chambre des merveilles káprázatos sikert aratott, és számos irodalmi díjat nyert. Huszonhat nyelvre fordították le, valamint színházi előadásra is adaptálták, sőt, filmtervek is születtek. Későbbi regényei, a La vie qui m'attendait, a Les étincelles, a Vers le soleil és a Merci, Grazie, Thank you szintén nagy sikert arattak a könyvesboltokban. Regényírói tevékenységével párhuzamosan Julien Sandrel forgatókönyvíróként dolgozik, mind regényeinek adaptációin, mind más projekteken.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, General Press Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

Termékadatok

Cím: A nap felé

Eredeti cím: Vers le Soleil

Szerző: Julien Sandrel

Fordító: Kaló Krisztina

Kiadó: General Press Kft.

Oldalak száma: 304

Megjelenés: 2022. augusztus 23.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634526520

Méret: 200 mm x 125 mm