A női lét nagy kérdései egy romantikus műbe csomagolva - egy mondattal így lehet összefoglalni Jade Beer Az utolsó ruha Párizsból című regényét, amely két idősíkon keresztül mutat be két rendkívüli asszonyt, egy élethosszig tartó önzetlen barátságot, a világ legszebb ruháit és egy elsöprő szerelmet.
KönyvajánlóJade Beer: Az utolsó ruha Párizsból
A két idősíkon játszódó történet Dior ruhaköltemények körül tobzódik, miközben két erős asszonyt ismerhet meg az olvasó. Az egyik története 1952-ben indul, amikor Alice először vesz részt Párizsban, egy Dior ruhabemutatón. Kicsit gyakorlatlan a divatvilág működésében, nem is érti, hogy az kislány, aki gumicsizmában, sáros kabátban érezte jól magát a kertjükben, hogy kerülhetett el egy ilyen nívós helyre. Kár csodálkoznia, a Franciaországba akkreditált brit nagykövet feleségének ilyen meghívások egyszerűen járnak - mint ahogy öltöztetőnő IS dukál neki, amire a divatbemutatón kedves jóakarója előzékenyen rámutat egy névjegy mellett, amely a javasolt személy elérhetőségét tartalmazza. Anne hamarosan be is lép hozzá, és bizalmas barátnők lesznek. Minden annyira szép és jó lehetne körülötte, ha a férje nem bánna vele bárdolatlanul és nem fogyasztaná folyamatosan a szeretőket. Nem is lehet csodálni, hogy egy idegen férfira terelődik figyelme, és úgy dönt: pokolba a következményekkel!
Íme az a bizonyos Dior modell, a Maxim
A másik idősíkon egy Sylvie nevű nagymama Párizsba küldi az unokáját, hogy nyomozza ki a Maxim nevű Dior ruhájának sorsát és hozza haza onnan. 2017-ben járunk, az idős hölgy a kilencvenet tapossa, kedvenc unokája, Lucille, pedig nincs, amit meg ne tenne érte. A nagyi állítása szerint a ruhát egy barátnőjének adta kölcsön, aki már nem él, de tudja a barátnő lányának nevét, címét, amit meg is ad neki támpontul: Veronique, 75002 Párizs, rue Volney 10. 6. ajtó. Lucille nyakába veszi Párizst, és nincs is olyan egyszerű dolga kideríteni, hogy 1) miért olyan fontos az a Dior ruha, 2) miért pont neki kell mennie? 3) ki az az Alice? 4) ki az a Veronique? 6) kit takar az A&A monogram?
Ahogy egyre beljebb halad az olvasó a tartalomban, nyilvánvalóvá válik, milyen végre fog kifutni a történet, ez viszont élmény szempontjából nem okoz különösebb traumát senkinek sem. Bár elsöprő a szerelmi történet és annak következményei, amiben az író részesíti a művet kézbe vevőt, mégis a Dior ruhák viszik a prímet a regényben. Olvastatja magát, kíváncsi rá mindenki, hogy hová süllyedhet néha egyes szereplő abba a dágványba, amit morálnak hívnak, képet kap az érdeklődő arról is, milyen volt az ötvenes években nőnek, asszonynak lenni, mennyire áldozatkész tudott lenni egy igazi barátnő, mit jelentett egy minőségi ruha viselése - mire kötelezett és mire csábított. A múltban játszódó részek mind-mind egy-egy Dior-ruha köré rendeződnek, igazi ínyencség a divatkedvelők számára. S bár itt lassabban csordogál a cselekmény, mint a 2017-ben játszódó események, mégis, az olvasó megbocsájtja a szerzőnek a lírai ellágyulást.
A karakterek szépen kidolgozottak, bár furcsállni lehet, hogy ilyen titok nyomába hogy engedhette a nagymama pont a saját unokáját, de istenem, most ha egy magánnyomozót enged utána, az jobb lett volna nekünk, az olvasóknak? Na ugye. Helyenként megakadtam némi túljelzőzésben, ám tudomásul vettem, hogy egy romantikus regényben a forró könnyeknek sokszorosan létjogosultsága van és pont. Az ötvenesévekbeli lassú kibontakozáson túl másra nemigen panaszkodhat az olvasó, a cselekmény feszes és remek vonalvezetéssel örvendezteti meg a nagyérdeműt, a dramaturgia pedig az idősíkok és a szereplők váltogatásával betölti a neki rendelt szerepet. A fordítás gördülékeny, észrevehetetlenül jó (ha észrevesszük, az azt jelenti, hogy homlokráncolás: valami nem klappol), siklik az ember a sorokon és élvezi a történetet.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A világ legszebb ruhái… és egy elsöprő szerelem
A fotó a szerző saját weblapjáról származik (https://jadebeer.com/).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése