Beteljesülhet-e a medve és a lazac szerelme? Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő szétvált, a lazac végül vándorútra kelt, bármennyire is odáig volt a medvéért. A jelenben Japánban találkoznak, az egyik őrzi ainuk őslakosi hagyományait, és különös medvefigurákkal rendelkezik, míg a másik egy lazacot rejteget a nyakláncán, a blúza alatt. Lehet-e közös sorsuk, és mi az ára? 

Könyvajánló

Eszes Rita

Északról fúj a szél

Két idősíkon játszódó történetről van szó, ahol takarékos és időszerű dramaturgiai adagolással ismerünk meg két cselekményszálat a medve és a lazac sorsáról. Ötszáz évvel ezelőtt Imekanu az éhezés és a földfoglalók miatt elhagyja otthonát és férjét, Harukort, aki az ainuk néphez tartozik. Úgy érzi, kitép magából egy darabot, de akkor is mennie kell: ő a lazac, akit nem győzhet le semmi, árral szemben úszva is eltökélten halad kitűzött célja felé. Egyetlen tárgyat visz magával régi életéből: egy medvefiguráról letört lazacdarabot, csak ennyit enged meg magának emlékként. Harukor marad elrabolt földjeit és örökségét megvédeni, egy bizonytalan ígérettel a tarsolyában: a nő azt mondta neki, ha "elénekelsz" nekem, valamikor majd találkozunk. Ki gondolta volna akkor és ott, hogy a valamikor egy nagyon távoli jövőt jelenthet? A férfi mindenesetre odaadón őrzi a medvefigurát, és megfelelő körítéssel, elszánt makacssággal örökíti leszármazóira azt.

A jelenben Manuela éppen Japánban próbál szerencsét, egy egyetemei képzésre jelentkezett, apja egyik lekötelezettjénél szállt meg, de bizonyos körülmények között megszűnik a neki felajánlott szállás. A japán mentalitást ismerve, hamar akad egy másik család, aki megtiszteltetésnek veszi, ha a náluk lévő vendégszobát használatba veszi, sőt, könyörög érte, hogy ellensúlyozhassa azt a Japánt érő szégyent, amit az előző vendéglátója okozott. Manuela elképedve fogadja el a lehetőséget, igyekszik beilleszkedni, bár vendéglátója fiát (Kait) leütve kissé talán elveti a sulykot (betörőnek nézte). Kai ainuk őslakosok leszármazottja, fura kis medvefigurái vannak, és Manuela nyakában is rejtőzik láncon egy lazacmedál. Nos, az alaphelyzet adott, medve és lazac találkoznak a kötet kb. egy tizedénél: hogyan tovább?

A cselekmény természetesen nem ilyen egyszerű. Manuela gazdag brazil örökösnő, kissé zilált családi viszonyokkal, siratja régi dadáját, Brunát, akinek még adós bizonyos szempontból, és törleszteni szeretne. Kai ainuk leszármazottja, abszolút egyszerű fiú, egyszerű lehetőségekkel, humoros felütésekkel kettejük teljesen természetes korlátairól, vagy éppen nem-korlátaikról. Például, amikor Manuela azt ecseteli Kainak, hogy  mennyire ritkán látogatta meg előző fiúját, pedig helikopterrel csak negyedórányira volt tőle. Kai ezen a térdét csapkodja, bizony még sosem ült helikopterben, sőt, még csak egy asztalnál sem beszélgetett soha olyannal, aki viszont már repült ilyen szerkezettel. Számos ilyen helyzetkomikumon lehet derülni a könyvben.

A mű mondanivalója az egyértelmű szerelmi vonalon túl (ahol széllel szemben is meg kell dolgozni a párkapcsolatért) a kisebbségek helyzete a többségi nép között. A karakterek változatossága remekül aláfesti a fentieket, jelezve, hogy az ősi néphez való tartozás még nem feltétlenül jelent homogenitást. A szerző saját bevallása szerint ez az első reál témájú könyve, amely a múlt beemelésével mégis egy párhuzamos univerzumban játszódik. (Számomra a dőlt betűvel szedettek lényegesen érdekesebbek voltak, mint a mában játszódó két fiatal története.) Japán viszonya az ainukhoz nem példaértékű, ami szokatlan a rendhez és fegyelemhez szokott és szoktatott miliőben, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy minden népcsoport saját érdekeit veszi figyelembe, amikor bármiről döntést hoz, és általában az erősebb győz történelemírásban, érdekek érvényesítésében. Így van ez Japánban is.

Inkább fiatal felnőtteknek javaslom a művet, akik még lelkesen udvarolnak és udvaroltatnak maguknak, akiknek fontos a párkapcsolatok kialakulása és az értük való küzdelem, a kisebbségek védelme, átérzik a hagyományok fontosságát, kellően nyitottak a régmúlt sérelmeinek feldolgozásához.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Romantikus ​utazás évszázadokon és kultúrákon át.

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

Beteljesülhet vajon a lazac és a medve szerelme? 

Eszes Rita (1981) már kislány korában a Sógun című regényből készült tévésorozat hatása alatt állt, elbűvölte a távoli kultúra, majd később a Macskafogó című örökbecsű rajzfilm gésája varázsolta annyira el, hogy utána évekig annak készült. Középiskolában egyenes volt az útja a japán nyelv tanulmányozásához, ösztöndíjjal pedig egy évet Oszakában, helyi családban töltött el, miközben egy gimnáziumi osztályt ott végzett el. Mai napig ámulatba ejtik a régi legendák, történetek, így került sor az Északról fúj a szél-ben az ainuk hagyományok és a brazil mesék összehozására.

Oldalszám: 432