Hogy lehet valaki élő és halott egyszerre? - kérdezi Guillaume Musso A szajnai ismeretlen című könyve alcímében. A sokat sejtető kérdés megadja a mű alaphangját és borzongató végkifejletet ígér. 

Könyvajánló

Guillaume Musso
 A szajnai ismeretlen

Roxane Montchrestien százados (rendőrnő) egy fiaskó után már a leszerelését fontolgatja a testülettől, amikor váratlan ajánlatot kap főnökétől: ideiglenesen áthelyezik egy "elfekvő" ügyosztályra, ha hajlandó a felmondását lebegtető kijelentéseit visszavonni, és csak jó pár hónap elteltével beadni, ha még akkor is úgy gondolja, hogy nem kíván a rendvédelmi testület dolgozója lenni. Roxane a KÜOSZ-ra kerül (Különleges Ügyek Osztálya), amely fő feladata a kissé szokatlannak tűnő bűnügyek vizsgálata, olyanoké, amelyekre a nyomozóhatóság nem talál ésszerű magyarázatot. A kissé szokatlan jelzős szerkezet berkeken belül a paranormális jelenségeket takarja. 

Mint kiderül, a fenti osztálynak egyetlen beosztottja van (de inkább volt) hivatalosan, akit éppen szívrohammal kezelnek az intenzíven, illetőleg egy nem hivatalos beosztottja, egy egyetemista, aki szakdolgozatát készíti pont a szervezeti egység lezárt aktáiból (meg egy macska, aki az egység cicája és kész). A szívrohamot kapott férfi amúgy akkor esett le a lépcsőről, amikor hivatalos értesítést kapott fotóval együtt egy Szajnából kihúzott ismeretlen, amnéziás nőről. Véletlen hogy pont ekkor lett rosszul a rendőrtiszt vagy éppenséggel nagyon is nem az?

Roxane kötelességének érzi utánajárni az ügynek. Azonnal elrohan a rendőr-főkapitányság orvosi ügyeletére, ahonnan a megkeresés érkezett, de ott azt a választ kapja, hogy elkésett, a nő átszállítás közben megszökött. A szakemberek diagnózisa szerint valószínűleg téveszmék és disszociatív amnézia keveréke áll fenn a páciensnél, de az teljesen biztos, hogy súlyos traumát szenvedett. A megfigyelése 24 órája alatt a helyzet nem változott, nem válaszolt kérdésekre, telenyomták nyugtatóval, de ellenére is rettenetesen zaklatott volt, össze-visszakarmolta magát, teljes tincseket tépett ki a hajából. Egyetlen értelmes mondatot ejtett ki a száján, miszerint hívják fel neki Marc Batailley-t. Ezt meg is tették. A szálak összefutásakor kiderült, hogy a hivatkozott férfi a fenti bekezdésben szereplő szívrohamot kapott rendőr. Roxane az ügy nyomába ered, főleg, amikor kiderül, hogy a lány a DNS-vizsgálat szerint nem más, mint Milena Bergman (híres zongoraművész) - ő azonban egy évvel ezelőtt repülőgépszerencsétlenségben elhunyt, holttestét azonosították és eltemették. A nyomozáshoz csatlakozik egy civil is, Milena vőlegénye. Kollégái szerint Roxane borítékolhatóan el fogja szúrni az ügyet, mégpedig a nagy pofája miatt.

Szóval: hogyan lehet valaki élő és halott egyszerre?

Nos, feleim, az 57. oldalon járunk, van még hátra durván 250 oldal tele rejtéllyel, misztikummal.

Kifejezetten pörögnek az oldalak olvasás közben, érdekfeszítő, nem túlírt, remek karakterkidolgozással és fordulatokkal teli műről beszélünk. Igenis, tudni akarja az olvasó, mitől lesz Párizs, a fény városa a fertő városa inkább, hogyan lehet görög mitológiai mélységeket adni egy kriminek, hogyan fog kibontakozni a cselekmény, ahol van egy halott, egy árva csecsemő, egy amerikai állampolgár, egy halottaiból feltámadt nő és egy híres író. Roxane első számú bűnbak, ha ez az egész kipattan a médiában, minden rajta fog csattanni, a kötet tartalmát abszolválók nem is tudják, ők mit tennének a helyében (végül is itt valaki vagy valakik versenyt űznek a gyilkosságból, mintha csak játszanának), mindenesetre könyvimádós buzgalommal lapoznak egyre tovább, hogy még, még, még felkiáltással megszerezzék a szerző által csöpögtetett, gurított, odavágott rejtélyeket, tényeket és azok magyarázatát, hogy miért pont úgy, miért pont akkor, miért pont ott, miért pont vele és különben is: egy ember egyszerre két helyen?!

Bár nem a megszokott Musso-regény, de nagyon őszintén, cseppet sem értem a moly.hu-n szereplő negatív véleményeket. Megítélésem szerint a mű borzongató, pörgő cselekményű, olvastatja magát. Kár büntetni azért a szerzőt, mert ez MÁS, mint a többi alkotása. Hol a másság iránti tolerancia, feleim?! Ismétlem, nem rosszabb, csak más.

Szerintem olvassátok! Én nagyon szerettem a történetet.

Fülszöveg

Hogy ​lehet valaki élő és halott egyszerre?

Feltámadó múlt. Borzongató végkifejlet.

Egy viharos decemberi éjszakán fiatal nőt húznak ki a Szajnából. Meztelen, a nevére sem emlékszik, de él. A Párizsi Rendőr-Főkapitányság orvosi ügyeletére viszik, ahonnan néhány óra múlva megszökik. A DNS-tesztek és a fotók szerint nem lehet más, mint Milena Bergman, a híres zongoraművész. Csakhogy ez lehetetlen. Milena több mint egy éve repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt, holttestét azonosították és eltemették.

Raphaël, a lány egykori vőlegénye és Roxane, a nemrégiben félreállított rendőr szenvedélyesen veti bele magát a nyomozásba, elszántan próbálnak fényt deríteni a rejtélyre: ki játszik velük egyre ijesztőbb macska-egér harcot? A szálak messzire vezetnek, a párizsi művészvilág, egy radikális színház és a Dionüszosz-kultusz kulisszái mögé…

Guillaume Musso regényről regényre különleges kapcsolatot alakít ki olvasóival. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután… megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író. Regényeit több mint negyven nyelvre fordították le. Művei a világ minden táján vezetik az irodalmi sikerlistákat, kiadók és filmproducerek versengenek értük.