Könyvajánló - Karen Taieb: Auschwitzból írok nektek

Karen Taieb történész egy érdekes, megrendítő kutatása a Vészkorszak újabb rejtélyét igyekszik megfejteni. Ebben a könyvében kutatási eredményeit foglalja össze a "Levélakció" (Briefaktion) nevű propaganda-hadműveletről.

"A birkenaui munkatáborból írok neked, ahol jelenleg tartózkodom. Egészséges vagyok, dolgozom és várom a híreidet."

Ki gondolná, hogy ez egy valódi levél, amit Auschwitzból küldött valaki? Nem sokan, pedig tényleg. 1942 szeptemberétől majd két éven keresztül csaknem 5000 levelet kézbesítettek a táborból. Ezek a levelek a párizsi Holokauszt Emlékmúzeum dokumentumai között fellelhetők és Karen Taieb volt az első, aki tanulmányozta az iratgyűjteményt.

Ezek nyilván agyoncenzúrázott levelek voltak, ahol áradozni kellett róla, hogy itt csodás körülmények között élhetnek és dolgozhatnak. Kiváló propaganda hadművelet, amely Briefaktion (Levélakció) néven futott. Célja pedig egyértelműen az volt, hogy leplezzék a szörnyűségeket, amik ott történtek. Ráadásként a levelek által eljuthattak olyan zsidók lakhelyeihez, akiket még nem sikerült begyűjteni.

Sokan ezért nem zsidó rokonaiknak, barátaiknak címezték a leveleket, hanem árja ismerősöknek, ráadásként sokszor még a saját feleségük, gyerekük neve helyett más neveket írtak a levelezőlapokra, hogy védjék szeretteiket. Ezek a levelek egy-egy röpke pillanatra megmutatnak életeket és Taieb igyekezett felkutatni, azonosítani jó pár levélírót. Több mint hetven év telt el a haláltáborok felszabadítása óta, de még mindig bőven vannak rejtélyek, amik felfedésre várnak.

A levelek íróinak nem volt választása. Vagy résztvettek a náci játszmában vagy súlyos büntetés várt rájuk. Hogy az ötlet honnan származott és pontosan mi is volt a célja, azokra csak sejtések és következtetések vannak, melyeket a szerző leírt a könyvében. Plusz azt is megtudjuk miként értek célba ezek a levelek, üres frázisok, de sokkal többet elárulnak a táborban élőkről azok a levelek, melyeket politikai foglyoktól kölcsönvett nevek alatt írtak, sokszor kódolva, a sorok között elrejtett üzenetekkel.

A legmegrendítőbbek azonban azok a levelek, melyeket a tábor felszabadítása után írtak a lebetegedett, gyenge, elgyötört túlélők, hogy tudassák családtagjaikkal, hogy életben vannak. A hazaúthoz még nem voltak elég erősek, az francia katonák segítségét kérték, hogy juttassák célba a leveleket.

Ezek a levelek nagyon megrendítőek. Miközben a megkönnyebbülés és az öröm is érződik rajtuk, ott lebeg az aggodalom sötét fellege, hogy vajon mi történt azokkal, akik otthon maradtak. Akadnak olyanok, akiknek az írásából a remény sugárzik, másoknak még viccelődni is volt kedvük az orosz katonákról, akik iránt mérhetetlen hálát éreztek a felszabadítás után.

Rengeteg érzelem van ezekben a levelekben, nem meglepő módon düh és gyűlölet is azok iránt, akik őrizték, bántalmazták őket és Németország is megkapta a magáét a pokolért, amit átéltek. Ezek a levelek jóval átfogóbb képet adnak a lelki állapotukról, miközben mesélnek a kórházakban, különféle szállásokon töltött napokról is, amikor heteken, hónapokon keresztül várták, hogy hazatérhessenek.

Fontosnak tartom az ilyen jellegű könyveket, kutatásokat, hogy ne felejtsük el a múlt borzalmait, mert az ember sajnos hajlamos újra és újra elkövetni ugyanazokat a szörnyű hibákat.

Köszönjük, HVG Könyvek!