A Covid-19 ezernyi változást hozott mindenki életébe, jót, rosszat, de legfőképpen átértelmezéseket az élet fontos terepein. Így van ezzel Sándor Anikó legújabb hőse is az Összezárva című kötetben, ahol a nőfaló, hivatásából adódóan világutazó 54 éves férfi egy társasházba "bezárva" tölti - de inkább vészeli át - négy ismeretlen nővel a Covid kezdeti időszakát. 

Könyvajánló

Sándor Anikó: Összezárva

Megítélésem szerint mindenki élénken emlékszik a 2020 tavaszát jellemző "Maradj otthon!" szlogennel járó bezártságra, amikor a 21. század embere egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy 1) semmi sem véd meg a Covid-19 vírus esetenként halálos ölelésétől, 2) alapos és gyakori kézmosáson, valamint távolságtartáson kívül egyelőre semmi (SEMMI) használható módszert sem tud kínálni az az orvostudomány, amely szívet ültet át, őssejtről papol és nem mellesleg más tudományágak egyes eredményeit meg már az űrben teszteltetnek. MOST TÉNYLEG? - kerekedett el a szemem, amikor március negyedikén egy baráti találkozóról hazafelé jövet "már benne volt a levegőben", hogy rohadt nagy baj lesz, illetve, nem lesz, hanem VAN. Otthon maradni nekem egyáltalán nem akkora áldozat, mint a kötet főhősének, Tamásnak (gyakran napokig ki sem lépek a telekről, ha nem muszáj).

Nos, ahogy írtam, Hámori Tamást nem ilyen fából faragták, mint engem, hiába ugyanazon korosztályhoz tartozunk. Az Amerikából hazatért operatőr vásárolt ugyan egy lakást magának egy társasházban, de jóformán megmelegedni sem volt ideje se a lakásában, se a településen, máris újabb munka telephelye várta, úgyhogy amikor beütött a crach a coviddal, kvázi idegenként mozgott a társasházban, ahová bezárkózni kényszerült a "Maradj otthon!" mozgalom következményeként. A férfi nehezen viseli a bezártságot, világpolgárként hozzászokott a folyamatos nyüzsgéshez, és hogy a filmipar is leállt, lakóhelye négy szomszédos nője felfigyel a személyére. Tamásnak kb. a háta közepére sem hiányoznak, de mit lehet tenni? Valamivel csak el kell tölteni az időt, így hamarosan együtt szókirakóznak, miközben a hölgyek különféle reményeket fűznek személyéhez. Tamás le is reagálja őket, amúgy férfi módra, ami különleges fűszerezést ad a műnek.

Milyen dinamikájú egy férfi a társaskapcsolatok terén, legyen az szomszédi, munkahelyi vagy akár szerelmi jellegű összetartozás során, elég ritka a maga nyers valójában regényben viszontlátni, és még annál is nehezebb érzékeny nőként helyére tenni és helyén kezelni az esetenkénti bornírt, cinikus felhangokat náluk. A négy asszony, Enikő, Bogi, Lea és Olga egymás után fogadja őt bizalmába és avatják be életük kisebb-nagyobb titkaiba. Az őszinte kitárulkozások következtében mindannyian átértékelik addigi életüket. A néha önzésig faragatlan főhős gyakran pimaszul magabiztos, eleinte nehéz kedvelni őt, de ahogy a hölgyek élettörténete kibontakozik, úgy lesz egyre kedvelhetőbb figura. Bebizonyosodik, hogy az ilyen kérges, pökhendi alakoknak is van helyes, értelmes énjük. Lehet, hogy durva, mint a smirgli, de ha képes vagy megmaradni mellette, amíg megismer és megérinted a lelkét, nincs, amit meg ne tenne érted.

Az irodalom eszközeivel férfiszemszögből mutatja be Sándor Anikó a kapcsolatok dinamikáját, a megismerési folyamatok során létrejövő jellemfejlődés stációit és a covid időszak bezártságából következő frusztrációt, zsigeri rémületet, az ember saját mindenhatóságába vetett hitének porba omlását - de a túléléshez szükséges tudás megszerzéséhez vezető készségek felerősödését is.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

„Ugye, ​tudod, hogy én ezt még senkinek nem mondtam el?”

Mindaz, amit elmesélek, soha nem történt volna meg, ha négy hónappal a bérelt lakásba való beköltözésem után nem üt be a járvány, amely hosszú időre rám reteszelte a Völgy utcai ház kapuját.

Olyan volt az egész, mint valami rossz álom, csak ez most nem akart véget érni. Egyik napról a másikra drámaian megváltozott az életem. Hetek teltek el, hogy nem érinthettem meg senkit. Egyre kétségbeesettebben vágytam egy emberi test közelségére, egy leheletre, egy pillantásra. A puszta jelenlétére valakinek.

Nem tudom, melyik pillanatban tudatosult, hogy valami nagyon fontos átalakulás indult el, nemcsak bennem, hanem a világban, és átírhat mindent, ami eddig történt. A felismerés, hogy örökre vége a megszokott életemnek, észrevétlenül kúszott be a bőröm alá.

Összezárva, négy magányos nő és egy véletlenszerűen odavetődött férfi, akik szándékuk és akaratuk ellenére kerültek olyan helyzetbe, amelyben az egymásra utaltság elfogadása maradt az egyetlen kapaszkodójuk az élethez. Ahogy a víz formálja a követ, lassan oldódott le róluk a kinti világgal szembeni ellenállás.

Sándor Anikó eredetileg újságíró, akinek élete akkor vett nagy fordulatot, amikor 2011-ben végiggyalogolta a 800 km-es zarándokutat, az El Caminót. Hazatérve hátat fordított addigi életének, azóta 15 könyve jelent meg a világ távoli pontjaira megtett külső-belső utazásairól, amelyek középpontjában mindig az emberi lélek áll.