Európa Hitler és Sztálin szorításában - ez az egymondatos összefoglalója Timothy Snyder Véres övezet című könyvének, amelyben bemutatja azt a földrajzi zónát, "ahol Hitler és Sztálin gyilkos politikája egymást átfestve tombolt". Kifejezetten izgalmas olvasmány a hivatkozott történelmi korszak és helyszínek iránt érdeklődő olvasóknak, akik az aprólékos tényfeltárásnak köszönhetően összefüggésekbe tehetik az időszak két nagy ideológiai tömbjét, a fasizmust és a kommunizmust.
KönyvajánlóTimothy Snyder: Véres övezet
József Attila: Világosítsd fel (részlet) 1936
Még 1936-ban írta József Attila a fenti verset (ami egyébként betiltott volt 1990-ig), amiben odaköpi a világ elé véleményét a Magyarországot körbevevő rendszerekről: "Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét". Sok felvilágosult ember már abban az időszakban tudta, hogy nincs nagy különbség a kommunizmus és a fasizmus között, és valóban, tényleg nincs nagy különbség közöttük. A 20. század közepén ez a 2 rendszer, a náci és a szovjet rendszer, durva becslés szerint körülbelül 14 millió embert gyilkolt meg azokon a földrajzi helyeken, amelyekről a szerző értekezik.
Ezek a földrajzi helyek:
- Közép-Lengyelország,
- Ukrajna,
- Belorusszia,
- Balti államok,
- Nyugat-Oroszország
Holokauszt, Holodomor, Nagy Terror, Gulag, Stalag, Dulag, Katyn. A huszadik század címszavai emberirtás ügyben, ahol ipari méreteket öltött az erőszakos halál. Ki ne emlékezne vissza történelmi tanulmányaiból arra, hogy 1933-ban Sztálin kiéheztette Ukrajnát? Hogy Németország és a Szovjetunió 1939 és 1941 között felosztotta maga között a lengyel területeket, s közben a területen regnáló hatalmak mindkét oldalról tűzzel-vassal irtottak mindenkit, akik politikailag nem feleltek meg a céljaiknak? Hogy a német-szovjet háború éveiben ezeket a régiókat soha nem látott mértékű tömeges erőszak sújtotta? A 2. világháború a történelem egyik legpusztítóbb konfliktusa volt, a világ csataterein elhullott emberek mintegy fele ebben a véres övezetben lelte halálát, és ami igazán szomorú, hogy ebből a tizennégymillió meggyilkolt emberből egyetlen egy katona sem volt. Nők és férfiak minden korosztályból, valamint gyermekek, akiket előbb minden tulajdonuktól, majd az életüktől is megfosztottak. Ki ne hallott volna Auschwitzról, Treblinkáról és más, hasonló rendeltetésű halálgyárakról, ahol politikai tömeggyilkosságok történtek? Módszerük a halálra éheztetés, elgázosítás, agyonlövés, hogy csak a leggyakoribb három kivégzési formát említsem.
 |
| Kiéhezett parasztok holttestei egy harkivi utcán (1933). Alexander Wienerberger fotója Theodor Innitzer bécsi érsek gyűjteményéből. |
Idézetek a könyvből:
1944-ben, Moszkvában George Kennan egyszerűbb szavakkal fejezte ki [...] a gondolatot: »Itt emberek határozzák meg, mi az igaz és mi a hamis«. [...] A náci rendszer tizenkét és a szovjet hatalom hetvennégy esztendeje súlyos tehertétel: komoly próbára teszik képességünket a világ értékelésére. Sokak szerint a náci rendszer bűnei olyan nagyok, hogy már nem is tartoznak a történelemhez. Zavaró visszhangja ez Hitler meggyőződésének, miszerint az akarat diadalmaskodik a tényeken. Mások azt állítják, hogy bármilyen szörnyűek is Sztálin bűnei, igazolja őket a modern állam létrehozásának vagy védelmének parancsoló szükséglete. Ez Sztálin felfogására emlékeztet, miszerint a történelemnek csak egyfajta menete lehet, az, amelyet ő ismert fel, és amely visszamenőleg legitimálja politikáját.
Szinte napról napra követi a kötet a Véres övezet atrocitásait, politikai alkukat, hódításra és tömeges erőszakra kidolgozott terveket, amelyeket a civil lakosságnak el kellett szenvednie. Olyan - általános történelmi tanulmányokban nem említett - tények kerültek rendszerbe szedésre és összefüggésekbe helyezve, amelyek méltán tarthatnak számot az időszak és a terület iránt érdeklődők figyelmére. A kötet végén komoly mennyiségű Jegyzet mutatja, hol, kitől és mit idézett a szerző, a műben három tucat térkép könnyíti a megértést, tekintélyes Név és tárgymutatót is kapcsoltak hozzá, sőt, egy Tartalmi kivonatot is. A fejezetenként, párhuzamosan feldolgozott náci és szovjet történelmi, politikai történések egymás mellé állítva egészen bizarr képet adnak az akkori kor mentalitásáról, gazdasági-diplomáciai lépéseiről, ideológiájáról, nagyobb tömegek agymosásának marketingjéről. A szerző kutatásait nemcsak levéltárok, múzeumok mélyén végezte, hanem bejárta valamennyi, a Véres övezetbe sorolható országok történelmi helyszíneit is, hogy minél hitelesebb összegzést tudjon letenni az olvasók elé. A vaskos mű alapigazsága: a két ideológiai rendszer mentén regnáló hatalmak csak egymás kölcsönhatásában tudtak ekkora terrort, népirtást végrehajtani, ha külön-külön cselekednek, ha a rendszerek nem esnek egybe az időben, a konfliktushelyzet kevesebb áldozattal járhatott volna. A kötet eredetileg 2012-ben jelent meg magyarul.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
„Snyder úttörő jelentőségű és bátor könyve új szemmel láttatja a közelmúlt tömeggyilkosságait. Évtizedek óta a legfontosabb könyv, amely a témáról megjelent – a maga területén minden bizonnyal forrásértékű lesz.” Tony Judt, a Balsors ül e tájon és A háború után szerzője
Még ki se tört a második világháború, de Sztálin már tömegesen lövette agyon és éheztette halálra saját állampolgárait, és ezzel a háború alatt se hagyott fel. Az amerikai katonák, noha 1945-ben több koncentrációs tábort is felszabadítottak, nem jutottak el azokhoz a haláltáborokhoz, kivégzőhelyekhez és kiéheztetésre létesült táborokhoz, ahol Lengyelországtól Ukrajnáig, Litvániától Belorussziáig a polgári lakosságot milliószám éheztették halálra, verték agyon, lőtték le és gázosították el a Szovjetunió és a náci Németország hatóságai és katonái. Tizenkét év alatt egy olyan gyilkolási politikával, amelynek a harci cselekményekhez semmi köze nem volt, a két rezsim 14 millió embert gyilkolt meg ebben a halálzónában – a véres övezetben. A háború végeztével a véres övezet a vasfüggöny mögé került, történetére homály borult.
Timothy Snyder könyvében úttörő nyomozás eredményeként mutatja be azokat a helyszíneket, ahol európai polgárok milliói lelték halálukat, s közben rávilágít Hitler és Sztálin indítékaira. Biztos kézzel ágyazza bele korukba a hitleri holokausztot és a sztálini terrort, felidézi a náci és a szovjet tömeggyilkosságok feledésbe merült epizódjait, friss adatokkal szolgál a két rendszer kapcsolatáról. A bőséges szakirodalmon túl különös figyelmet szentel az áldozatoktól ránk maradt írásos anyagoknak: a haza írott leveleknek, a vonatból kidobott üzeneteknek, a holttesteknél talált naplóknak.
Mélységesen emberi hangvételű és világos álláspontokat megfogalmazó munkája a 20. század történelmét bemutató alapművek egyike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése