A bűntudatról kilenc fejezetben

 Könyvajánló - Réz Anna: Mardos

Reggel már ébredéskor mardos a bűntudat, amiért állandóan halogatod a teendőidet? Délben azt szégyelled, hogy műanyag tálcás paradicsomot vettél az előrecsomagolt szendvics mellé, ezzel tovább szennyezve a bolygót? Délután a gyereked megállás nélkül nyomogatja a telefonját, mire rád tör a bűntudat, amiért olyan kevés időt töltesz vele? Néha úgy érzed, hogy a szégyen és bűntudat alaktalan ködöt von köréd, és a kiváltó okokra már alig emlékszel? Réz Anna filozófus sok humorral és mély megértéssel ered a nyomába, miért mardos minket olyan gyakran a szégyen és a bűntudat.




Réz Anna filozófus. Volt szerencsém filozófiához a tanulmányaim során, nos, ha akkor nekem azt mondják, hogy egyszer önként és dalolva fogom olvasni egy erkölcsfilozófus - különösen egy erkölcsfilozófus! - könyvét, egyszerűen kinevetem az illetőt. Az, hogy tetszik is, kb. nonszensz kategória lett volna. És tessék. 

Nem tudjuk parancsszóra megszeretni önmagunkat, sem megbocsátani olyanoknak, akik fájdalmat és maradandó sérüléseket okoztak nekünk. Ha mégis megpróbáljuk, akkor jó eséllyel csak annyi fog történni, hogy az öngyűlölet és a megbántottság mellé beszerzünk még egy kudarcélményt is, amiért nem sikerült az érzelmeinket megfelelő hatékonysággal menedzselnünk. Pedig szó sincs kudarcról: az érzelmek természetéből következik, hogy nem fogadnak szót nekünk.

Réz Anna ebben a kötetben nem csak a bűntudat és a szégyen eredetét, azt magyarázza el, miért érezzük, de példákat is hoz rá. Egyrészt ott van a bűntudat, ha valami egyszer használatos, eldobható dolgot veszünk, használunk, és miattunk (is) megy tönkre a bolygó. Ez a szorongás egyre komolyabb, főleg a fiatalok körében, hiszen ők már azt is látják, mit kapnak örökül az idősebb generációtól, akik viszont nem nagyon tesznek semmit azért, hogy ez változzon, tagadják a klímaváltozást (ami önmagában is a bűntudatnak egy jele is lehet). Másrészt mindenkiben ott van a saját magával kapcsolatos bűntudat és szégyen is, ami leginkább a külsőre vonatkozik: túl kövér, túl sovány, túl magas, ilyen a haja vagy olyan a bőre vagy pattanás/herpesz jött ki, pont a legrosszabbkor, stb. Meg az, hogy mit eszik. Tudja, hogy mit kéne, de néha vagy sokszor "bűnöz". 

Ott van a bűntudat a családdal, barátokkal kapcsolatban. Foglalkozhatnék többet a gyerekkel, a párommal, vissza kéne hívni a barátomat, rég voltunk együtt bárhol, 3 hete nem beszéltem anyámmal, stb. És persze a lakás, megint úszik minden, megint tele a mosogató és 4 napja nem ettünk főtt ételt, mosni is kéne, meg nézd, tiszta pókháló a sarok, ablakot is fél éve pucoltam utoljára. És ott van a "túlélők" és áldozatok bűntudata is, amire a társadalom csak rásegít.

Számomra az írás a gondolkodás legfegyelmezettebb formája.

Meg a munka, és minden egyéb kötelező dolog... inkább halogatom, ráérek elkezdeni holnap/egy óra múlva is, van rá 2-3 hónap, ráér, inkább nézek egy filmet. Ezek a szégyenérzetek és a bűntudat mindannyiunkban ott vannak - ezért volt zseniális emberismerő az, aki vallások nevében először hivatkozott bűntudatra, bűnre, hiszen mindannyian bűnösnek érezzük magunkat. Közben pedig pozitív visszajelzést sem a környezettől nem kapunk, sem saját magunktól, ahogy mi sem adunk másoknak.

Ez pedig mentálisan kifáraszt, elveszi a kedvet, energiát mindentől. Azt hiszem, hogy a legfontosabb az lenne, hogy a saját kis krönyezetünk olyan legyen, amiben szívesen élünk. Érzelmileg is. Fontos, hogy tudatosan (nem valami mást halogatva, hanem ennek kimérten) szakítsunk időt magunkra, ami alatt azt csináljuk, amihez tényleg kedvünk van. Persze ezt felismerni önmagában is egy önismereti utazás - mindenkinek vannak olyan helyzetei, amiket nagyon nem akar, pl. elindulni egy barátokkal való találkozásra, mennyivel egyszerűbb lenne otthon maradni, még meg is fordul néha a fejünkben, hogy keresünk valami kifogást... de aztán hogy ott vagyunk, nagyon jól érezzük magunkat, feltöltődtünk. (Persze, mert a barátainkhoz lenne kedvünk, csak az addig vezető macerával - öltözés, utazás - nem akarunk foglalkozni.)




Egy valamirevaló érzelemelméletnek tehát valamilyen módon számot kell adnia arról, hogy egy érzelem egyszerre érzés, érzékelés és értékelés. Ezek mentén egy érzelem lehet kellemes vagy kellemetlen (érzés), reprezentálhatja a helyzetet tévesen vagy a valóságnak megfelelően (érzékelés), és hozhat róla helyes vagy helytelen értékítéletet (értékelés).

Nagyon érdekes volt az, ahogyan bemutatta Réz Anna a szégyen érzését. Ez ugyanis nem csak egy érzelem, minden érzelemhez kapcsolódnak érzetek és társadalmi elvárások is, szóval ezek keverednek. Lendületes, pörgő, olvasmányos, érthető, humoros és nagyon elgondolkodtató írás, amely kilenc fejezetben, kilenc eltérő helyzetben ismertet meg mélyebben a mindannyiunk számára ismerős érzésekkel: a bűntudattal és a szégyennel. 

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.




Kövess minket Facebookon!
Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes