Lehet-e kedvtelésből embert tartani? Elévül-e az elásott csont tulajdonjoga? Miért nem kérték Ausztriába menet a kutya EU-s útlevelét, holott kiváltották? Miért korrektebb Soma szerint a Kutyának tilos a bemenet! felszólítás helyett azt kiírni inkább, hogy Minden kutya hagyja kint az emberét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről fejti ki véleményét Soma, a beszélő kutya, aki embernevelésről, szabadságról és (emberi) jogokról értekezik szócsövén, Majtényi Lászlón keresztül. A történeteket Laczinger Mátyás ihletett, vidám rajzai illusztrálják.
KönyvajánlóMajtényi LászlóSoma, a beszélő kutya
Somának, a fiatal ír terriernek van egy írni, olvasni-beszélni tudó humánja, egy homo sapiens sapiense, Majtényi László személyében. Hogy ez miért fontos? Mert Somának mindenről véleménye van, huncut kutya létére filozofál, humoros megjegyzéseket tesz életmódra, ember-kutya, kutya-kutya, kutya-más állatok viszonyaira. Tudja, mi a hűség, a barátság és nem érti a különféle, galádul ráfogott vagyon elleni, állítólag társadalomra veszélyes magatartásforma miatti vegzálást. (Mégis: milyen kolbász?! Milyen sült?! Ott sem voltam!) Egész egyszerűen nem érti a különféle kitételek feletti nyavalygást: fogai tévedhetetlenül harapják ketté a legnagyobb jogfilozófiai kételyeket, amelyeken az emberiség évezredek óta nyámmog.
A könyv főhőse tehát Majtényi László kutyája, az ő családjába tartozik az eb. Vagy fordítva? Ne keressünk rá választ, a lényeg, hogy Soma kapisgálja, hogy lehet embert nevelni. Ki kell fejleszteni egy nézést, amire rádobható némi farokcsóválás, további torokhangú kommunikáció (bár ez utóbbi opciponális), és a humán erre "rendszerint félretolja a szaros kis laptopját és engedelmes." Baromi egyszerű, nem? Belemegyünk olyan szofisztikációkba, hogy a nemzetközi szerződések hatálya vonatkozik-e (összhangban a magyar polgári joggal) a Somika lusta kezdetű, ártalmas szinonimáira? Mert vannak fontos dolgok még az életben ugyebár. Amúgy meg hol ér véget a gazdi, és hol kezdődik a kutya?
"Fátylat borítottunk a múltra. Helyreállt a családi béke, miután hosszabb önmegtartóztatás után megettem egy szerintük értékes és fontos szemüveget. Az ember most a hízelgésemet nemcsak elfogadja, de már viszonozza is! Az jutott eszembe, hogy ragaszkodásom jeleként - pedig ez tényleg nagy meló - szerzek neki egy döglött patkányt vagy egy véres gerlét. Kíváncsi vagyok nagyon, mit szól majd!"
A kettős mércével is vannak gondjai. Ha elkap egy patkányt, megdicsérik, de ha történetesen egy rigó az áldozat, azonnak sopánkodni kezdenek. És a macska is! Ha az hoz be mindenféle egeret, vérző galambokat, még mentegették is, hogy nem tehet róla, hajtja a vére. Bezzeg őt ezért is felelősségre vonják, miközben az a "szaros macska"...! És egy gazdának a kutyával szemben nemcsak jogai, hanem elsősorban kötelességei vannak. Na. Pont. És a póráz! Elvben (kutyaelvben) személyes és mozgási autonómia korlátozására használt eszköz - de ha előkerül, Soma megkerdül örömében, mert az bizony sétát jelent! Ezen kutyánknak még dolgoznia kell (az elv és a gyakorlat összhangba hozásán, mert ugye ez fontos filozófiai-egzisztenciális probléma).
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Soma, az ír terrier születése után nem sokkal elkezdett facebookozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése