Vasarely regényes évszázada

Vasarely regényes évszázada című kötet középpontjában két fiatal magyar ember található, akiknek sorsa konok tettrekészséggel, masszív akarattal és elképesztő idealizmussal kapcsolódott össze Victor Vasarely "egyszerre meghitt és gyermeki, ugyanakkor tudós, képzeletdús és gyakorlatiasan cinkos" életfelfogásával. Ki volt hát Victor Vasarely és milyen környezetben alkotott? Unokája, Pierre Vasarely önéletrajzi összegzése a híres nagypapáról. 

Könyvajánló 
Philippe Dana - Pierre Vasarely
Vasarely regényes évszázada

Victor Vasarelyt egész életében az az önzés vezette, hogy életét maradéktalanul művészetének szentelhesse, és semmiféle hétköznapi tevékenység ne zavarhassa meg annak kiteljesedését. Ahogy nemrégiben az egyik magyar író oldalán olvastam: ha valaki nem eteti, akkor ő nem tud alkotni. Ilyen kispolgári csökevények, mint létfenntartás, rezsi kifizetése, ebédre alapanyag bevásárlás vagy egyáltalán, ételrendelés, messze túlhaladják az ő önként vállalt kompetenciáit. Őrület, nem? Hja, kérem, így minden valamire való tehetséges művészember is képes lenne kreatívan intézni művészi életét! Mi a különbség közöttük és Vasarely között? Hogy ő meg is valósította. Egy alapítványt gründolt, amelynek teljes munkaidős feladata az ő ellátása volt. Tessék, szólj hozzá! Ügyes, nem?

Mélyről indult, az biztos. Nagyapja még gazdag mágnás, egy Vásárhelyi, aki elkártyázza vagyonát, apjának legalulról kellett kezdenie, a szállodaiparra esett választása, ott dolgozta be magát. Kellett a jövedelem, Vásárhelyi Győző Lajos (főpincér) pécsi születésű három gyerekéről gondoskodott, köztük a legkisebbről, Vásárhelyi Győzőről, aki később Victor Vasarely néven híresült el. Hősünk két évvel fiatalítja magát, részben hiúságból, részben, mert apja addigra tudott elválni előző társától és feleségül venni gyermekei anyját. 

Vasarely visszaemlékezései betűzdelve szerepelnek a szövegben, jellemző volt rá a pontosság szeretete, sorozatok vonzása, szervező rend bűvölete, mániákus kézmosás, ha látogató járt nála (nővére fertőző betegségben hunyt el 14 évesen), fiatalon meggyőződéses marxista, amit aztán útközben finomodik kissé. Orvostudományi egyetemet félbehagyja, célja: anyagilag függetlennek lenni mihamarabb, hogy ne függjön az apai pénztárcától. Grafikai tanulmányok, de a klasszikus művészet iránt nem érez semmit (Rubens, Rembrant: unja őket, nem érintik meg intellektusát). Bortnyik Sándor bauhausos művésztanáránál találkozik Spinner Klárával, későbbi feleségével, aki minden álmát feladja Vasarely támogatásáért.

Az 1930-as év a művészt Párizsban találja. Vasarely ugyan csapodár, de Klára (később felesége) Budapestről utána  megy. Vasarelly kezdettől fogva kijelölte együttlétük alapjait: mindketten teljesen szabadok maradnak, egyikük sem telepedik rá a másikra. Ehhez hasonló részletezéssel megy tovább az életrajz, lehántva nem is kicsit a legendát és misztikumot a művész nagypapáról. Párizsban grafikus, kiemelkedő keresettel, Cézanne utódnak tekinti magát, művészi iskolát gründol, sokakat alkalmaz a művészi kulimunkákra, ő csak az irányt szabja meg, modernizálja a plakátipart a kubizmus és a szürrealizmus alkalmazásával. Megalománságát környezete nehezen viseli, de ő nem törődik ezzel, új utakat keres a művészetben. Egyre jobban érzi, hogy a megélhetésért folytatott küzdelem visszaveti őt az igazi, ihletett alkotómunkától.

Idézet a könyvből: 

Victor személyes élethierarchiát állít fel: 1) Pénzért dolgozni, hogy megélhessünk; 2) ha ez a hétköznapokra nézve megvan, a művészetnek dolgozni; 3) szeretni, hogy az élet szép, változatos legyen, hogy aztán ez a műalkotást is szebbé tegye; 4) szeretni azokat, akiknek az ember az életét adta, gyermekei anyját, rokonait, az embereket, az állatokat, a növényeket, a kagylókat és mindenféle tárgyat és dolgot, melyek a műben új életre kelnek.

Mindeközben szeretők jönnek-mennek az életében, eufórikus állapotokat él át velük. Klára, a felesége persze ezeknek az afféroknak nem örül, de szemet huny felettük. Neki "az otthoni munkák ellátására redukált statiszta szerepe jutott, [...] férje érzelmi életében nincs jelen. Sokkal később, amikor nagyrészt az ő kezébe kerül Victor életének irányítása, nem felejti el ezt az időszakot, s nem fog kesztyűs kézzel bánni" egyetlen szeretővel sem.

Victor Vasarelyről leszögezhetjük, hogy objektív felfogás szerint is nehéz ember, aki művészetében semmiféleképpen sem tűr akadályokat, ha mégis, azokat csak kényszerűségből és addig, amíg nevet nem szerez magának a környezetében, majd a világban. Ugyanez vonatkozik a magánéletére is, itt sokkal hamarabb a sarkára áll, mint alkotóként: senkit sem hagy magára telepedni, és ebben a felesége is benne van. Imádja a nőket, úgyhogy megítélésem szerint inkább a feleségén múlik, hogy annyi éven keresztül is együtt maradtak. Szereti zavarba hozni az embereket, hogy uralkodhasson felettük. Remek önérdekérvényesítéssel rendelkezik, ami a küldetéstudata mellé pontosan illeszkedik. Szóval: egy zsarnok, akitől magánemberként, feleségként a jóisten mentsen meg. Ettől még a térművészetben páratlant alkot, érdemeit sem megkerülni, sem elvitatni nem lehet a témában. Végül is 20 évig gyötri magát különböző technikák elsajátításával és tökéletesítésével, mire megtalálja egyedi önkifejezési módját. 1950 körül indul el optikai és kinetikai vizsgálatainak útján, ami az áttörést hozza meg számára: kezdetben különböző átlátszó anyagokra készült rajzokat helyez egymásra, majd utóbb kettős mozgó szerkezeteket készít fehérben és feketében. Újragondolja a forma és a tartalom, a vonal, a kontraszt, az anyag és a kész mű problémáit.

Szerintem olvassátok!

Victor ​Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenütt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a reklámiparban és a divatban, a populáris kultúrában egyaránt. Ebből a regényes életrajzból kiderül, honnan indult és hová jutott: a pécsi születésétől, a felvidéki Pöstyénben töltött gyerekkortól a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjük a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig, látjuk munka közben a reklámgrafikust és a feltörekvő alkotót. A pikáns családi legendákból megismerjük szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, üzlet és szerelem.

Mindemellett megelevenedik előttünk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, füstös és fülledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, rafinált galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végül tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a gyerekek és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének.

Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem lüktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál.

„Az ínséges idők rendszeresek, végig a harmincas években. A gazdasági válság egyre tart. Győző úgy döntött, hogy munkái aláírásához, meg egyéb célból is, nevet változtat: Franciaországban ő ezentúl Victor Vasarely!”

„Mint a retina varázslója és hóhéra tesz szert lassan nemzetközi hírnévre a kortárs művészet világában.”

„Minden kortárs művészeti megmozduláson ott van, Zürichben, Brüsszelben, Milánóban, Londonban és New Yorkban. 1957-ben már nincsenek megélhetési gondjai.”

Victor Vasarely (született Csiszár Győző, később Vásárhelyi Győző) (Pécs, 1906. április 9. - Párizs, 1997. március 15.) magyar-francia festő, szobrász. Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy op-art legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak".

Forrás: Wikipédia

Pierre Vasarely 

Victor Vasarely egyetemes és erkölcsi jogi örököse

2009-től az Aix-en-Provence-i Alapítvány elnöke

2012-től Provence-Alpes-Côte d’Azur megye tiszteletbeli konzulja

2013-tól a Pécsi Egyetem doctor honoris causa címének birtokosa

Philippe Dana
francia újságíró, producer, rádiós-televíziós műsorvezető

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Prae Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

Termékadatok

Cím: Vasarely regényes évszázada

Szerző: Philippe Dana, Pierre Vasarely

Kiadó: Prae Kiadó

Megjelenés: 2022. június 01.

Kötés: Ragasztott

ISBN: 9786156199553