27 év, a viág majd százötven híres múzeuma, kiállítások szinte végeláthatatlan sora és az ott szerzett benyomások, tapasztalatok, érzések, gondolatok, asszociációk érdekes gyűjteménye Földény F. László könyvében.

Földényi F. László Múzeumi séták című könyvében több mint negyed évszad múzeumi tapasztalatait naplószerű bejegyzésein keresztül igyekszik megosztani a világgal, hogy oldja azt a kötelességtudatot, amiért az emberek legtöbbször múzeumba mennek. 1992 és 2019 közötti élményein keresztül kalandozhatunk Európa és Amerika ismert és kevésbé ismert múzeumaiba, hogy együtt próbáljunk meg rájönni: vajon a múzeum zárt falai között is képes különleges élményt nyújtani egy-egy festmény vagy elveszik a több száz műalkotás között?

Amint egy középkori kastély faláról bekerül egy kép a múzeumba már nem a művészet lesz az irányadó, hiszen a műveket igyekeznek korok, események, helyszínek alapján rendezni a tárlatokban. Így már a történetiség kerül központi szerepbe, ahonnan nagyon nehéz kiszakítani egy-egy képet, szobrot, stb.

Előre szólok, ez nem egy könnyed hétvégi olvasmány. A szerző részletesen ír saját élményeiről, gondolatairól, ezek mintegy széljegyzetként szerepelnek egy-egy alkotás mellett. Közben olvashatunk idézeteket, érdekességeket, melyek bárkit leültethetnek egy fotelba ezzel a könyvvel, aki kicsit is fogékony a művészetek, a múzeumok világára.

Azokat a hatásokat próbálja megosztani az olvasóval, amelyek azt mondatják a múzeum látogatójával, hogy ez a műalkotás jó. Persze itt válik szubjektívvé a dolog, hiszen kiállítások, múzeumok végtelen sora kapott helyet a kötetben, de a válogatás, hogy melyik mű kap helyet a kötetben, teljesen szubjektív, a szerző ízlését és éppen aktuális hangulatát tükrözik. De közben süt a lapokról az igyekezet, hogy megértse az alkotásokat. Többször is számomra teljesen ismeretlen mű hatott rá mélyebben, míg egy-egy világhírű alkotás még csak említésre sem került. De ez nem baj, sőt! Pont attól izgalmas, hogy teljesen más képet fest ezekről a helyekről, mint amit például egy útikönyv sugallna.

Picit zavart (bár nyilván valahol értem, már így is szép vaskos darab lett), hogy kevés kép kapott helyett a kötetben és azok is mind fekete-fehérek. Sokszor csaptam fel a laptopot, hogy rákeressek alkotásokra, hogy a szerző szavait összeköthessem az adott alkotással, a színeivel, a méreteivel. És emiatt is kell többször elővenni a könyvet, apránként befogadni a gondolatait, asszociációit. Ami kifejezetten jó azoknak, akiknek sokszor csak tíz perce van leülni kicsit olvasni.

Ha valaki arra szánná magát, hogy szombaton reggel leül és még aznap végig is olvassa, nem hiszem, hogy élvezni tudná ezt a könyvet. Lehetetlen ennyi információt ilyen rövid idő alatt befogadni, hagyni kell időt, hogy feldolgozzuk az olvasottakat, látottakat, melyek skálája az antik szobroktól indul és a kortárs fényképekig minden képviselteti magát. Emellett helyet kapott a kötetben a szerző húszoldalas tanulmánya, a Visszatérhet-e az intimitás a kortárs múzeumokban? című írás, mely szintén elgondolkodtató és érdekes.

Persze, ha olvasás közben kedvet kaptunk, hogy ezt-azt megnézzünk, akkor bizonyára hasznosnak fogjuk találni a kötet végén található Múzeumok mutatója szakaszt, ahol ábécérendben szerepelnek a kiállítások. Ám sajnos rengeteg olyan időszakos kiállítás is említésre kerül, amelyet beszámolók alapján tudunk csak megismerni. A kötet elgondolkodtató és arra sarkallja az olvasót, hogy igyekezzünk ne csak nézni a műveket, hanem reagáljunk rá. Arra ösztönzi az olvasót és abban igyekszik segítséget nyújtani, hogy képesek legyünk a mérhetetlen mennyiségben ránk zúdult művészetet befogadni.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!

A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket a Facebookon is!

Női alkotók a műkereskedelemben

Alan Turing és Mark Kac, a 21. század két kiemelkedő matematikusa

A fehér térkép