400 oldal a II. világháború sorsdöntő hónapjáról az egyének szemszögéből, 1942. novemberéről. A visszaemlékezések szempontjából a történtekről változatos személyek tesznek tanúvallomást: gyalogsági őrmester, teherautó-sofőr, doktorandusz, író, menekült, haláltábor foglya, újságíró, háziasszony, katonaorvos, és sokan mások. Vallanak arról, amit túléltek - beszámolóikat pedig történész szemmel foglalja össze Peter Englund, a témában legelismertebb svéd akadémikus.
KönyvajánlóPeter Englund: 1942 November
Az 1942 November című kötet író általi előszava 2022-es dátumozású, így azonnal felmerül a kérdés: honnan származnak a vallomások, ami alapján Peter Englund megalkotta a könyvét. A fenti részben a szerző nem is tagadja, hogy nem volt egyszerű a forrásmunkát elvégezni, hiszen ezek a személyes élményeket tartalmazó jegyzetek, naplók, leírások helyének felkutatása is számos időt vesz igénybe az ember részéről, hát még az áttanulmányozásuk! Aztán nem árt óvatosan bánni a megosztott emlékekkel sem, pszichológiai alaptétel az észlelés, érzékelés témakörében agyunk átverőképessége, de ezentúl is olyan mély titkokat rejthet a psziché, amin csak elfojtással, elhallgatással tud úrrá lenni az egyén. Ahogy Primo Lévi fogalmaz: "akik látták a Gorgó arcát, vagy ottmaradtak, vagy megnémulva tértek vissza". Feltételezhető tehát, hogy sok titok sírba szállt az átélőjével együtt.
Mindenesetre azok is éppen elég borzalmasak, amikre hajlandók voltak emlékezni a túlélők:
Idézetek a könyvből:
A halált éppen azért lehet sikeresen elfojtani, mert megélni nem lehet. A halál vagy a nem-lét absztrakciója, vagy a félelem érzete. Az előbbi esetben a valóság elképzelhetetlen kategóriáihoz tartozik.
Mi dönti el, hogy ki marad életben, és ki hal meg? Ismét csak: a véletlen szent számtana - semmi sem menthet meg az esetleges játékától, ami más- más emberekben más - más reakciókat szül: tagadás, alkudozás, depresszió, fatalizmus. És azon túl? A fizikai állapot természetesen számít, bár nem feltétlenül a fizikai erő, az a nyers erő, amit a nácizmus vulgárdarwinista mesevilágában istenként magasztalta. Pun Lim az Atlanti-óceán déli részén lévő tutaján cingár és viszonylag alacsony, mindössze 1,65 méter, de kitartó. Talán ez a legfontosabb apai öröksége: a szegények képessége, hogy kiutat találjanak, állják a sarat.
Mit jelentenek ezek a szavak? Manszur Abdulin körbesétál társai között, megkérdezi őket. »Gott mit uns?« Minden német katona övcsatján ez áll. Azok az övek nagyon tartósnak tűnnek, igazi bőrből készültek. Sokszor megállt már egy-egy elesett német előtt, és arra gondolt, hogy leveszi róla az övet, saját használatra. De előbb tudni akarja, mit jelentenek ezek a szavak. Balszerencsét is hozhat.
Sejlik neki egy szabályszerűség: az a katona, aki például elveszi egy halott német óráját, általában hamarosan maga is meghal, néha órákon belül. Egyik barátja felkapott egy német pisztolyt, és véletlenül azonnal kézen lőtte magát vele – ami szigorú értelemben öncsonkításnak minősül, és helyben ki is végezhetik érte az embert. Azonkívül úgy véli, van egy hatodik érzéke, amivel megérzi, ki fog legközelebb elesni: általában túlzottan félni kezdenek, elveszítik az önuralmukat, vagy visszahúzódnak, illetve nyakatekert, de átlátszó módon igyekeznek megemberelni magukat. Vannak jelei.
Fenti gondolatjelekkel csak belekapkodtam a kötet tartalmába, ahol a reménytelenség és embertelenség mellett apró győzelmek is adódnak a mindennapokban, sejtések és hangulatok változnak: 1942. november elején még úgy látszott, akár a tengelyhatalmak IS győzhetnek, de mire vége lett a hónapnak, már körvonalazódtak és sokasodtak a jelek, hogy csak idő kérdése, de a másik oldal nyeri meg a háborút (szövetséges erők észak-afrikai partraszállása, Egyiptom helyzete, németek vesztésre állnak a Volgánál és a Kaukázusban). Mindezek személyes szinten is megmutatkoztak, ahogy a visszaemlékezésekből, naplórészletekből látjuk. Peter Englund könyve 1942. novemberének történéseit hozza az olvasók elé, mégpedig percről percre, óráról órára.
A visszaemlékezések szempontjából a történtekről változatos személyek tesznek tanúvallomást: gyalogsági őrmester, teherautó-sofőr, doktorandusz, író, menekült, haláltábor foglya, újságíró, háziasszony, katonaorvos, és sokan mások. Vallanak arról, amit túléltek - beszámolóikat pedig történész szemmel foglalja össze Peter Englund, a mai Svédország témában legelismertebb akadémikusa. A művet számos fénykép illusztrálja, amelyeknek nagy többsége - valószínűleg - itt láthatók először. A megértést lábjegyzetek, név és helymutató valamint források és irodalom fejezetek segítik.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Könyvünk a második világháború egyetlen hónapjának – túlzás nélkül állíthatóan nemcsak a háború, hanem a 20. századi világtörténelem legfontosabb, sorsdöntő hónapjának – mikrotörténete napról napra, óráról órára, percről percre.
Az eseményeket a történelem legkisebb alkotóeleme, a részt vevő egyén szemszögéből rekonstruálja. Vannak köztük katonák: Sztálingrádnál harcoló szovjet gyalogos, Guadalcanalnál szolgáló amerikai pilóta, olasz teherautó-sofőr az észak-afrikai sivatagból, partizán a belarusz erdőségekből; de vannak civilek is: tizenkét éves menekült kislány Sanghajból, háziasszony Long Islandről, egyetemi hallgató Párizsból, hajótörött kínai matróz, sonderkommandós Treblinkából, koreai szexrabszolga a Mandalajban felállított tábori bordélyházból. Többnyire ismeretlen emberek a ranglétrák alsó fokairól, bár akad köztük néhány olyan ismerős név is, mint Sophie Scholl, Ernst Jünger, Albert Camus, Vaszilij Grosszman. Nem történelmi távolságból, nem mai tudásunk magaslatairól, hanem az ő szemszögükből élhetjük át azokat a napokat, amikor az egész világ jövője forgott kockán.
Peter Englund (1957, Boden) a mai Svédország talán legismertebb történésze, akinek újkori svéd és egyetemes történelmi munkáiról olyan nemzetközi szaktekintélyek, mint Antony Beevor vagy Simon Sebag Montefiore is a legnagyobb elismeréssel szoktak nyilatkozni. Peter Englundot 2002-ben a Svéd Akadémia tagjává választották. 2008 és 2015 között ő volt a Nobel-díj-osztó intézmény titkára, vagyis legfontosabb tisztségviselője.
Megjegyzés küldése