A lány és a hegy

 Könyvajánló - Mark Lawrence: A lány és a hegy (A Jég Könyve 2.)

Az Abeth világán a jég az úr. És a Fekete Szikla.

A Fekete Szikla papjai nemzedékeken át a hegy gyomrából irányították a jégtörzsek sorsát. Rejtőzködő istenüknek, mágiájuknak és felhalmozott vaskészleteiknek köszönhetően a papok uralmát soha senki sem kérdőjelezte meg. Yaz lesz az első.

Elveszítette barátait, és cserébe csak ellenségekre lelt. Fel kell kapaszkodnia a hegyre, és dacolnia a rejtett isten hatalmával. Ha ezt sikerül túlélnie, akkor kísérelheti meg a lehetetlent, hogy elérje a legendák zöld vidékét. De végeláthatatlan jégmezőket kellene átszelnie, hogy eljuthasson oda. Mindenekelőtt azonban ki kell derítenie, mi történt a szeretteivel, és meg kell mentenie azokat, akik még menthetők.

A lány és a csillagok egy kissé túlságosan YA-sra vette a figurát, bár nem volt rossz, de Lawrence-től szokatlan. Ez a történet pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért, itt is persze Yaz a főszereplő, de sokkal mélyebbre sikerült, egy csomó dolgot megtudtunk pl. a papokról, az egész társadalomról, sőt, még az emberek származásáról és Abeth történetéről is.

– Az nem lehetséges. Több ezer mérföldnyire vagyunk a folyosótól, és odakint semmi sincs, csak jég. És e pillanatban… – Oldalra pillantott, mintha ott látott volna valamit, amit ők nem láthattak. – Jóságos ég! Mínusz harminc fok van odakint. És akkor még nem is számoltunk a szél hűtőhatásával. Csak döglött állatok darabjait viselitek. Egyáltalán, hogy vagytok még életben?

 

Ráadásul, és ennél a pontnál megvett kilóra: összeér a sztori Az Ős Könyve trilógiával, és végre időben is el tudtam helyezni ahhoz a történethez képest ezeket a történéseket. Sokkal jobban tetszett, mint az előző kötet, talán azért is, mert nem lepett meg a hangvétele, kicsit lazább stílusa, viszont a világépítés mint mindig, itt is elsőrangú volt, nagyon szeretem a hasonló fantasykat (bár Lawrence könyvei esetén már-már sci-fibe hajlik, jellemzően többszáz vagy többezer évvel jelen korunk után játszódik, ahol a ma és a holnap vívmányainak nyomai még fellelhetők a világban, de az emberiség egy-egy kataklizma miatt középkori szintre "süllyedt" vissza, néhány kivétellel. Abeth pl. egy idegen bolygó, amit valószínűleg egykor meghódítottunk, és a leszármazottak sok-sok idővel később egy haldokló, jégbe burkolózó bolygót kaptak örökül, aminek a csillaga kihunyóban). Anthony Ryan tud még ilyet, hogy teljesen beleélem magam a felépített világba, összefüggésekre jövök rá és hipotéziseket támasztok a jövőre nézve. (Arról nem is beszélve, hogy a humora is teljesen rendben volt. :))

– Az meg mi a ménkű? – visította Quina, és elviharzott Yaz mellett, mintha démonok kergetnék.

[…]

– Csirkének hívjuk őket – magyarázta Bagoly nővér. – Röpképtelen, háziasított madarak. Ételt csipegetve kószálnak.

– Gonosznak tűnnek.

Mark Lawrence

 

Yaz karaktere egy kicsit Harry Potteres: ő a hős, a központi szereplő, rajta múlik minden, de mégis, a barátai nélkül nem menne semmire. És ez rendben is van, az egyszemélyes hősközpontú sztorik ideje leáldozott, itt az idő, hogy kissé emberibb, hibákkal, gyengeségekkel teli, és olykor a barátaik segítségével túlélő hősöket ismerjünk meg. 

Azt hiszem, hogy minden a harmadik köteten múlik. Az is, hogy ennek az egész sorozatnak milyen lesz a megítélése, az "utóíze", ha úgy tetszik. Rengeteg kérdés nyitott még, és bőven van még mit elmesélni ebből a világból. Meglátjuk, hogy Yaz és barátai hogyan érnek a történetük végére.

A kötetet ismét Galamb Zoltán fordította, és a Fumax csapata jóvoltából jelent meg.

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, és a linken egy beleolvasót is találhattok.

Kövessetek minket Facebookon!