Könyvajánló - James D. Jenkins (szerk.), Ryan Cagle (szerk.):
A sötétség szavai - Rémtörténetek a világ minden tájáról
A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.
A World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia, mely bemutatta a világnak Veres Attilát.
Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.
A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása szerzője, aki azóta már lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.
Az amerikai Valancourt Books 2005-ben alakult, James D. Jenkins és Ryan Cagle vezetésével, nem jelenik meg nagy példányszámban vagy sok kötettel, de egyedülálló dologra vállalkoztak: elsősorban gótikus irodalom rég elfeledett darabjait adják ki újra, illetve a horror és a weird műfajából szemezgetnek. Ez az antológia is ezen törekvésüknek a gyümölcse: kifejezetten olyan, nem angol nyelven publikáló, vagy angol nyelvű, de Amerikában ismeretlen (pl. Fülöp-szigeteki, stb.) szerzőket kerestek, akik hazájukban népszerűek, ám világszinten ismeretlenek, és a horror-weird kategóriában alkotnak. Így került fel sok más mellett a térképükre Veres Attila is.
Először is a kiadványról: a fekete lapélek nagyon illenek a kötet tematikájába, és külön jó pont mind az előszóért, mind azért fél oldalnyi pár mondatért, ami az egyes művek előtt szerepel röviden, kicsit bemutatva vagy a szerzőt, vagy az országot, vagy azt, hogy miért került írása ebbe a kötetbe. A szerzők - fényképekkel - a kötet végén is szerepelnek. További jó pontot ér az, hogy minden oldalon szerepel a szerző neve, a mű címe, sőt, a származási ország is.
A kötetben 19 történet kapott helyet, nem írnék egyesével mindegyikről, inkább kiemelnék néhányat. Az első az olasz Luigi Musolino Uironda c. műve, amely egy negyvenes, befásult kamionsofőr utolsó útjáról szól, amely Uirondába vezet, a kamionosok "poklába". Érdekes történet, egyből megragadott a hangulata, a sorok közül egyértelműen áradó keseredettség, ami a tönkrement és életunt főszereplőt jellemzi. Hamar sejtettem a kis meglepetést a végén, és az nem is maradt el.
A következő, amit kiemelnék, a mexikói Bernardo Esquinca Señor Ligotti c. novellája, amiből csak úgy árad a feszültség, kifejezetten félelmetes, szorongató történet, de a végére megkérdőjeleződik mindaz, amit olvastunk. Furcsa módon számomra nem áradt belőle a mexikói hangulat - a legtöbb műben volt valami, ami miatt különleges volt, és amit kifejezetten a szerző népének számlájára, a saját hagyományaikra és kultúrájukra írtam, de lehet, hogy tévedtem.
Magával ragadó, különleges és igen furcsa volt az ecuadori tanárnő, Solange Rodriguez Pappe Parányi nők c. szösszenete, ami a legrövidebb a kötetben szereplő novellák közül. Ez emlékeztetett leginkább egy régebbi kedvenc kötetemre, a szintén az Agave Könyveknél megjelent svéd Karin Tidbeck: A Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről c. kötetére, az abban szereplő történetek hangulatára (azt hiszem, ezzel meg is dőlt a népek kultúrájára vonatkozó elméletem. :)) Tetszett az a közönyös elfogadás, ahogy a nem mindennapi parányi nőkkel találkozik, és az a gyors lezárás is. Én biztos nem lennék ennyire nyugodt, bár lehet, hogy hagynám, hogy kissé megkínozzák a bátyámat, ha így beszél a nőkről... :)
Az utolsó, amit kiemelnék, a katalán Elisenda Solsona: Berögződések c. története, ami talán az egyik kedvencem lett a kötetből. A fókuszban egy meleg pár áll, akiknek a kapcsolata nem éppen felhőtlen, tele van problémákkal. Az eleinte elég reálisan induló történet hamar átfordul, és furcsábbnál furcsább dolgok történnek, tele abszurd jelenetekkel, mégis mindegyiknek helye van. A karakterépítés és bemutatás talán ebben a történetben a legkiforrottabb.
Tetszettek még a holland, a finn, nagyon szépen megírt történet volt a norvég novella, de a román is elsőrangú novella volt. A legkevésbé a spanyol Pilar Pedraza: Mater Tenebrarum története tetszett, bár maga az ötlet érdekes volt, mégis at írásmód, és ahogy a kutyákról szó volt közben, ahogy a szereplők beszéltek a kutyákkal... nem, az nagyon nem.
Összességében mind a tizenkilenc történet megérte, és nagyon jó volt belemerülni az afrikai hiedelemvilág előttünk ismeretlenebb, egzotikusabb rejtelmeibe, ahogy a nagyon is ismert vidéki falusi erős nézőpontú, begyöpösödött kirekesztő világába is.
A kötet szerzői: Luigi Musolino, Pilar Pedraza, Veres Attila, Michael Roch, Tanya Tynjälä, Bernardo Esquinca, Flavius Ardelean, Christien Boomsma, Ariane Gélinas, Anders Fager, Marko Hautala, Martin Steyn, Lars Ahn, Elisenda Solsona, Bathie Ngoye Thiam, Yvette Tan, Jose María Latorre
Az antológia magyarul az Agava Könyvek jóvoltából jelent, a következő fordítók tolmácsolásában: Ballai Mária, Bari Máriusz, Bogár Levente, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Kozma Dániel, Molnár Berta Eleonóra, Török Krisztina
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
, Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai - Rémtörténetek a világ minden tájáról A sötétség szavai – R...){kind=link}
Megjegyzés küldése