"A színház az egyetlen ÉLŐ módja annak, hogy az ember kimondja: itt vagy te, itt vagyok én, ezt csináljuk egymással, és ez az, amit tehetnénk egymásért. Egyszerre ünnep, figyelmeztetés, emlékeztető és bátorítás." - Alan Rickman

Alan Rickman számos díjat bezsebelt és emberek millióinak lopta be magát a szívébe. Most pedig egy igazán különleges könyvet vehetünk a kezünkbe az Őrülten, mélyen című kötettel, mely a kiváló művész naplóbejegyzésein keresztül enged betekintést az életébe. A kötet előszavát a szintén kiemelkedő életpályával rendelkező Emma Thompson jegyzi, aki csodálattal, tisztelettel és szeretettel emlékszik barátjára, kollégájára.

A kötet szép méretes darab, minőségi borítással, védőborítóval, de ami engem már az elején rögtön levett a lábamról, hogy a fedlap belsejében Alan Rickman kézírása fogad. Szuper ötlet volt azzal nyitni a könyvet, hogy betekintést nyerünk miként is festett az eredeti napló. A kötet élén látszik, hogy hol találhatóak fényes lapok, gyorsan oda is lapoztam, hogy meglessem milyen fényképek kaptak helyet a kötetben. Örömömre itt Rickman számos szerepben látható és mellette több kép is helyet kapott a kéziratokból. Mint például a következő kép, amelyen láthatjuk a csodás illusztrációt, amelyet Pringle bay-i vakációjukhoz készített:

Az volt az első reakcióm, hogy "Wow, eszméletlen jól rajzolt a pasi", aztán elkezdtem olvasni a könyvet és az Alan Taylor által jegyzett Bevezetőben található életrajzi összefoglalóból kiderült, hogy bár gyerekként is vonzotta a színészi pálya, ám végül kikötött a Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskolán és ott szerzett is diplomát, majd néhány évig dolgozott grafikusként, mielőtt ösztöndíjjal be nem került a Királyi Színművészeti Akadémiára. A naplóból egyértelmű, hogy a grafikusi kreatívitását is igyekezett kiélni annak ellenére, hogy másik szenvedélyét választotta végül hivatásának. Ráadásul az akadémiáról egyenes út vezetett a sikerig. Először színpadon vált kiemelkedő művésszé, aztán berobbant Hollywoodba a Drágán add az életed! főgonoszaként. Innen már szabad volt az út a világhír felé.

Hasn Gruber szerepében (1988)

Alan Rickman élete nagyobb részében naplót írt. 1972 óta mindig volt nála egy notesz, ha épp fel kellett jegyezni egy találkozót, évfordulókat, premiereket. Ezekből 27 darab maradt meg az utókor számára. A kötet végén pedig találunk is egy függeléket, melyben részleteket olvashatunk ezekből a naplókból.

Majd 1993-tól már sokkal átfogóbban írt naplóiba mindennapjairól. Összesen 26-ot töltött meg, többet közülük még extrán megtöltött színekkel, mesés ábrákkal, illusztrációkkal is. Egészen 2015. december 12-ig születtek a bejegyzések, amikor már érezte, hogy nincs sok hátra az életéből. A kis kedvcsináló után pedig elérkezik az olvasó a körülbelül egymillió karakterből álló napló első bejegyzéséig:

Először kukkolónak éreztem magam. Olyan fura volt belesni más gondolataiba, de közben rettenetesen élveztem, hogy kerek képet kaphattam róla. Az első, ami egyértelmű már néhány bejegyzés után: mindenkit ismert, aki számított a színház és a mozik világában. De tényleg! Csak úgy záporoznak a nevek a találkozók, partik, premierek sorában. Az sem lehet kérdés, hogy rajongott az utazásért. Láthatjuk, hogy milyen sokat járta a világot, hogy mennyire élvezte és egyértelmű, hogy igyekezett teljes és boldog életet élni.

Számos bekezdésen mosolyogtam, szomorkodtam vele vagy épp kíváncsian olvastam gondolatait filmekről, színdarabokról, könyvekről, közben pedig időnként olyan fura érzés volt rádöbbenni, hogy pont olyan hétköznapi ember volt, mint bármelyikünk. Mint például egy olyan teljesen hétköznapi bejegyzés után, hogy "be kell dobni a szennyest a mosógépbe". Bárki mondja ezt, oké, teljesen normális, mindenki csinálja. Valamiért mégis olyan elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy ilyen lenyűgöző, sokszínű, ismert, népszerű, kiváló művész is csinált ilyesmit. Illetve csak tűnt, mert a kötet végére már sokkal inkább láttam benne az embert, mint a rettentő távoli világsztárt. És azt gondolom, pont ez a legnagyobb erőssége ennek a naplónak.

Az igazából szerelem című romantikus komédiában Emma Thompsonnal az oldalán (2003)

Rengeteg oldalról süt az életvidám személyisége, mindenkinek lehetnek rossz napjai. Amikor épp fáradt, nyűgös, rossz kedvű vagy dühös valamiért. Ezekről is kendőzetlen, őszinte szavakat olvashatunk. És termékeny művészként nem csupán a magánéletébe nyerünk betekintést, hanem a kulisszák mögé is beleshetünk számos forgatás helyszínén. Többek között Budapesten is lófrálhatunk vele, és a Harry Potter rajongók legnagyobb örömére bőven kapunk háttérinfót a filmek forgatásairól is. El sem tudom képzelni, hogy mit gondolhat az, aki például nem ismeri a Potterverzumot, de olvas egy ilyen bejegyzést a naplóban:

Imádnivaló ember lehetett. Rengeteg kollégájának segített, voltak persze összezördülések is, de az is kitűnik a sorok közül, hogy sosem köntörfalazott, ha a véleményéről volt szó. Kifejezetten élveztem a szellemes bejegyzéseit. Még olyankor is, amikor épp zsörtölődött valami miatt, amit én is nagyon jól át tudok érezni.

Magánélet, család, utazások, kalandok, barátok, kollégák, mozik, könyvek, színdarabok, politika, tényleg mindenről tesz említést. Aztán eljutunk 2015. nyaráig, amikor hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála és az ő szavaival élve "Mostantól egy másfajta napló következik". És valóban. Az utolsó bekezdések szinte mind orvosi időpontok. A naplót élete társa, Rima Horton szívszorító emlékezése zárja Alan Rickman utolsó hónapjairól. A fülszövegben találóan fogalmazták meg a lényegét, én garantáltan nem tudnék jobbat írni, ezzel zárom is soraim:

"Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben."

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, egyenesen a kiadótól! 

Holnap (2023. május 25.) mindenképpen nézzetek be a Facebook oldalunkra, ahol a Kossuth Kiadóval közösen indított nyereményjáték során meg is nyerhettek egy példányt ebből a kiváló kötetből!

Főkép: fb.com/kossuthkiado