Nyomda a 15. század találmánya - nem mindenki örül neki. Ha azt látnád, hogy lassan, de biztosan hanyatlásnak indul a pénzkereső szakmád, mit tennél? Ha a tudás, amit csak kevesen birtokolnak, hirtelen szárnyra kapna, holott azzal lehetett sakkban tartani a tömeget, hogy NEM TUD, picit te is ideges lennél, nem? Erről az élethelyzetről ír Bauer Barbara a Bíborbetűk című könyvében, ahol Gutenberg és a nyomda keletkezésének gondolatkörét járja körbe. 

Könyvajánló

Bauer Barbara

Bíborbetűk

Az üzleti élet akkoriban sem volt leányálom, a sok egyházi áskálódás és adósság, lemondás kikezdte akkoriban is az ember idegeit, támogatók utáni folytonos rohangálás szükségeltetett ahhoz, hogy egy álomból és találmányból valóság legyen. Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik a semmiből valamit képesek létrehozni, vallom, hogy erre születni kell. Ezt a folyamatot írja le Bauer Barbara Bíborbetűk című regénye. Az alapos kutatómunka helyenként száraz szöveget takar, máskor azonban lelépnek a párbeszédek a lapokról, és szinte ott tobzódnak az olvasó körül. A történelmi regény fantasztikus érzékenységgel járja körbe a középkor végének vonatkozó eseményeit.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.

És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.

A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.

Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.

Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.

Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

„Eddig megjelent regényeim között mérföldkőnek érzem ezt a kötetet. Arról a személyről írni, aki a könyv sokszorosításával odaadta az embereknek a múltjukat, ezzel megteremtve az eljövendőt, régóta dédelgetett vágyam. Most papírra vetettem, nyomdába került, kötést kapott, hogy aztán szárnyra kaphasson. Aki pedig elolvassa, belép egy másik világba, messze a múltba, oda, ahol mindez megszületett.”

Bauer Barbara (a képen)