Könyvajánló - David Diop: Éjjel minden vér fekete
Alfa Ndiaye, a szenegáli fiatalember azelőtt soha nem hagyta el faluját, ám az I. világháborúban besorozzák a francia hadseregbe, ahol „csokoládé” katonaként harcol. Amikor barátja, Mademba Diop súlyosan megsérül a csatában, és könyörög neki, hogy ölje meg, kímélje meg a hosszú és gyötrelmes haláltól a senki földjén, Alfa képtelen irgalmasan végezni vele. Társa szörnyű szenvedése és saját gyávasága azonban egyre inkább az őrületbe taszítja. Hogy megbosszulja barátja halálát, és bocsánatot nyerjen önmaga szemében, hátborzongató szertartásba kezd…
Ez a gyilkosságokkal és fekete mágiával fűszerezett regény a háború borzalmas eseményeinek egy fejezetét mondja el a szóbeli történetmesélés eszköztárával, annak kérdését feszegetve, hogyan küzdhet meg az ember saját démonaival, és meddig mehet el, hogy jóvátegye vélt vagy valós bűneit.
Egy különös, magával ragadó regény, amelynek központi témája az első világháború egy olyan szelete, amiről a mai napig keveset hallunk: több ezer fekete-afrikai lépett be a jobb élet reményében egy olyan harcba, amihez nekik semmi közük, ami nem érinti őket. Egy ilyen fiatal Alfa Ndiaye is, a szenegáli fiatalember, aki az egykori Francia Nyugat-Afrika területén élt. Különleges stílusa, amely nagyon emlékeztet a régi történetmondók, jokulátorok stílusára: egy hosszú monológ, tele élőbeszédbeli fordulatokkal, ismétléssel.
… nem az ember irányítja az eseményeket, hanem az események irányítják az embert. Az események, melyek meglepik az embert, már mind megélték előtte más emberek. Mindent, ami emberileg lehetséges, átéltek már. Semmi, ami itt a földön történik velünk, legyen bármilyen súlyos vagy kedvező is, nem új. De az, amit érzünk, mindig új, mert minden ember egyedi, ahogy egyazon fa minden levele is egyedi. Az ember ugyanazon a táptalajon osztozik a többi emberrel, de másképp táplálkozik belőle.
Megtudhatjuk belőle, hogy Alfa miért nem adta meg a kegyelemdöfést régi barátjának, és hogy a gyávasága hogyan kísérti, hogyan fordul ki önmagából, és lesz a hadszíntér egyik legveszélyesebb tagja, aki éjjel lopózik át az ellenség táborába, és különféle rituálék keretében brutálisan megcsonkítja, megkínozza és megöli áldozatait. Az eleinte hősként tisztelt Alfa gyorsan félelmet vált ki saját csapatában is, így egyedi vezeklése és rituáléja teljesen magányossá teszi. Közben pedig a lét kérdéseit feszegeti: kik vagyunk mi? Miben vagyunk mások, mint más emberek? Mennyire fontos a szabálykövetés és az individuális gondolkodás? Mi tesz minket azzá, akik vagyunk?
… tudom, megértettem, nem lett volna szabad. Én, Alfa Ndiaye, az öregember fia megértettem, nem lett volna szabad, Isten a megmondhatója, tudom. A gondolataim csak az enyémek, azt gondolhatok, amit csak akarok. De beszélni nem fogok. Azok, akiknek elmondhattam volna a titkos gondolataimat, a bajtársaim, akik annyira eltorzulva, megnyomorodva, kibelezve végzik, hogy Isten szégyenkezve nézi, ahogy megérkeznek a Paradicsomba, vagy az Ördög örömmel, ahogy a Pokolba, nem tudják meg, ki vagyok valójában. A túlélők semmit sem tudnak meg, öreg apám semmit sem tud meg, és anyám, ha még az élők sorában van, semmit sem sejt meg. A halálom terhére nem rakódik a szégyen terhe is. Nem is sejtik majd, mit gondoltam, mit tettem, mire vitt rá a háború, Isten a megmondhatója, sértetlen marad a család becsülete, a becsület látszata.
A kötet több, mint egy naturális horrorvérfürdő: telis tele van visszaemlékezésekkel is Alfa gyerekkorára, aminek kapcsán jobban megértjük a húszéves Alfát, és megismerjük belőle Nyugat-Afrika térségének meséit, félelmeit, szokásait és legendáit is. Magával ragadó, sok esetben elrettentő, különleges hangulatú könyv, ami rögtön magára vonzza a figyelmet a narrációval. Nagyon gyorsan végigolvasható, de garantált, hogy a történet nem enged el hamar. Tökéletes látlelet egy olyan korról, amikor emberek teljesen kifordultak önmagukból, a háború borzalmairól, hogy mit tesz ez egy ember lelkivilágával. Rövid, de nagyon erős írás, amit nehéz letenni és még nehezebb túllépni rajta.
David Diop 1966-ban született Párizsban, anyja francia, apja szenegáli, 5 évesen Dakarba költöztek, Szenegál fővárosába, és gyerekkorát ott töltötte. Tanulmányai miatt költözött vissza Franciaországba, végül a Sorbonne-on doktorált 18. századi francia irodalomból. 1998-tól egy francia egyetemen tanított, közben folyamatosan kutatta az afrikai és az európai irodalmat. 2014-ben habilitált. Első regénye az 1889 c. történelmi fikció, amely 11 szenegáli fiatalember élményeit dolgozza fel, akik 1889-ben egy párizsi egyetemre jártak. Második könyve az Éjjel minden vér fekete, amelyben szenegáli dédapja történetét dolgozza fel, és amellyel nem csak francia, de nemzetközi irodalmi díjakat is begyűjtött, többek között a Bookert is 2021-ben. Magyarul a Metropolis Media adta ki Balla Katalin fordításában.
Köszönöm a Metropolis Media csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése