Idézet a könyvből: 

Mindig olyan szerettem volna lenni, mint te, sikeres, befutott, csak a kínszenvedések, a gyötrelmek, az alkohol nélkül, anélkül, hogy eladnám a lelkemet az ördögnek, anélkül, hogy lepukkant krimókban tetves, loncsos, bozontos emberekkel igyam a pálinkát, vagy anélkül, hogy állandóan az utasokat figyelném a vonaton, hogy mikor fogják ellopni a munkaeszközömet, a laptopot – mindig olyan szerettem volna lenni, mint te, szakállas, komoly, időnként pattanásos, a kelésekkel nem törődni, hogy az csak még sármosabbá teszi az arcomat, élőbbé, igazibbá, lepukkantabbá, ami nem hátrány egy sikeres, befutott szerzőnek, sőt kifejezetten előny, gondolva arra, hogy egyszer ezt a szerzőt még meghívhatják egy vacsorára, bocsánat, ekkor már Szerzőt, és akkor képviselnie kell az összes befutottat, sikereset, a kínszenvedések nélkül – mindig olyan szerettem volna lenni, hogy aztán elutasítások nélkül, mondhatni, gördülékenyen előre, és csakis előre juthatnék, mint te, persze a gyötrelmek, át nem aludt éjszakák, az alkohol, a gyógyszerek, a koszos macskák, a bolhák, a dohos belvárosi albérlet telefingott szobája, a tésztaleves, a csikkhegyek, szétrágott körmök, virrasztások, a gőzölgés, a hőzöngés, a konyhai balesetek, utcai verekedések, ellopott kéziratok és elveszített szeretők nélkül, szerettem volna te lenni, érdemlegesen tárgyalni szerkesztőkkel, akik komolyan vesznek, mert kétnapos a szakállad, és a pattanás már éppen megérett, de tudsz írni, hogy a fenébe ne tudnál, bizonyítja egy rakás szöveg a neten, és ez a halom kézirat a szerkesztő asztalán, aki mindig kinyomtatva kéri a szöveget, mert nem tudja a nyomtatót kezelni, ha e‑mailben, csatolásban küldenéd el neki, pedig a legtöbb szöveged mégis csak a neten van, ott simán mindenki megnézheti, még a szerkesztő is, de aztán komolyan tárgyal veled, és semmi akadálya a tárgyalásoknak, még akkor is megjelenéssel bíztat, amikor annyi más ezer kézirat közül választana, mert te befutott, sikeres, mindenki által ismert és megbecsült Szerző vagy, szeretnék olyan lenni, mint amilyen még akkor voltál, amikor nem gyűrt maga alá a menetrend szerint befutott vonat, a siker. ...

...nem gondoltam, hogy azóta, hogy megismertél, nem írtál egy sort sem, mert elhatalmasodott rajtad a valóság iránti vágy, ami megakadályozott abban, hogy ihleted legyen, és komolyan aggódni kezdtél a szerzőségedet illetően, inkább szerető voltál, mint szerző, és a szeretőket nem szeretik a szerkesztők, ők csak a kéziratokat szeretik, de azt sem akárkitől, csak attól, aki már letett valamit az asztalra, és utána is folyamatosan dolgozik nekik, egyfajta biztonságérzetet váltottál ki belőlük, amikor egy-egy kézirattal megjelentél náluk, mert a neved garancia volt, nem tévedhettek, egészen addig, amíg velem nem találkoztál az irodalmi lap bemutatójának tiszteletére adott vacsorán, vagy még korábban, a nemzetközi könyvfesztiválon, vagy még korábban, a vasútállomás nagyon füstös restijében, mert attól kezdve a munka számodra csak abból állt, hogy régi kéziratokat javítgattál, de semmi újat nem hoztál létre. Most arra kértél, hogy üljek le az asztalodhoz, és tegyem a kezem a fehér laptopod klaviatúrájára, és kezdjem el nézni a villogó kurzort, amíg te kinyitsz egy üveg sört nekem, mert az íráshoz kell egy kis alkohol, legalábbis kezdetben, hogy az ember bátorsága ne szálljon el az üres lap és a kurzor láttán, és én engedelmesen leültem a gép elé, és türelmesen bámulni kezdtem a kurzort, amikor az első sorok megszülettek, majd azokat több és egyre több követte, minél több sört megittam, annál több sort írtam, közben te kimentél a konyhába, és főztél egy tésztalevest, amit ketten megettünk még úgy forrón, és utána rögtön visszaolvastam, amit írtam, és te is elolvastad, és úgy döntöttünk, hogy a történet fordulatos, a szereplők plasztikusak, a stílus könnyed, és éppen olyan, mintha te írtad volna, és kinyomtattuk a szerkesztőnek, aki lusta maga kinyomtatni a szövegeket, és elhatároztad, hogy még ma postára is adod, elküldöd neki, természetesen a saját neved alatt, és nekem ez ellen nem volt semmi kifogásom, mert mindig is olyan szerettem volna lenni, mint te, sikeres, befutott, csak a kínszenvedések, a gyötrelmek nélkül, anélkül, hogy eladnám a lelkemet az ördögnek.