Aki az amerikai elit arisztokratájaként születik a Kingsley-klánba, kösse fel a gatyáját az elváráscunami teljesítésére. Ugyanez a helyzet Cate-nél is, csak ellenkező előjellel, aki viszont halmozottan hátrányos, bántalmazó környezetből tör a csúcsra. Kettejük találkozása rengeteg kérdést vet fel, küzdelmet egymásért és boldogságukért. A művet kimondottan ifjabb John F. Kennedy és felesége, Carolyn sorsa ihlette, egy "mi lenne, ha" alternatív fikcióval megspékelve.
Könyvajánló
Emily Giffin: Így kellett lennie
Harmadik Joseph Kingsley-trónörökös, Amerika hercege, csomó elvárással: legyen olyan, mint az apja, bár nagyanyja inkább azt szeretné, ha a legjobbat hozná ki magából. Joe kettős érzésekkel küzd: egyfelől boldoggá akarja tenni anyját, másfelől ő maga is boldog szeretne lenni, de csüggedten tapasztalja, hogy nem megy egyszerre a kettő. Éli a fiatal férfiak gazdag elitben szokásos aranyifjú életét, vakmerő, sportos, mutatványaival folyamatosan kockáztat, falja a nőket, bulvárlapok kedvence.
Cate jóval lejjebbről indul. Apja meghalt, anyja számára csak a pénz a fontos, amiről azt gondolja, csak férfiakon keresztül és házasságon belül tud elérni. Számosan kerülgetik, ő viszont beleválaszt egy erőszakos fráterbe, aki letöri önbecsülését, tettleg is bántalmazza. Cate verést ugyan nem kap mostohaapjától, de önbizalmát így is folyamatosan aláássa, ráadásul iskolájában ő a legmagasabb és legrosszabbul öltözött lány. Kamaszként nem állhatja maguk valóságában a fiúkat, csak plátói szerelmet tanúsít néhány híresség iránt, abszolút kedvence Joe Kingsley: mindent tud a Kingsleykről, folyamatosan követi a sajtó útján megjelenő híreket róla és családjáról. Rajong érte, nehéz napok után szobája magányában arról képzeleg, hogy Joe a fiúja. Úgy érzi, jó a taktikája: amíg csak álmodozik számára fiktív, elérhetetlen fiúkról, ki tudja kerülni a környezetében lévő hús-vér hímneműek esetleges bántalmazását. Hiszen azt látja az anyja példáján, hogy férfiak kegyetlenek, és tét nélkül űzhetik garázdaságaikat a családon belül.
Kettejük találkozása Joe számára szerelemnek bizonyul első látásra, vegytiszta kémiának, ami robban a mellkasában. Cate-nek (aki akkor már keresett modell) is pír szökik az arcára, de anyja rossz természetű férjére gondolva, sokkal óvatosabb: végtére is Joe bármit megkap, amit akar, legyen az egy szoba egy telt házas szállodában, vagy egy lány. Bármelyik lány. Hinni is szeretne, meg éber is lenni, nem akar újabb trófeaként díszelegni a Kingsley-férfiak falán. Joe-nak teljesen furcsa az eset: egy nő, aki nem omlik a lába elé sokadik találkozás után sem, kerüli a feltűnést, utál a bulvársajtóban szerepelni, pláne egy Kingsley miatt és inkább rejtőzik a nyilvánosság elől, mint kérkedne Joe-val: a férfi nem is érti. Persze, Kingsley anyja és Joe egyes barátai egyáltalán nem rajonganak szinten aluli választásáért, de Cate is húzódozik családjától, barátaitól. Joe-nak szó szerint meg kell győznie arról a lányt, hogy nem farag rá, ha vele mutatkozik - Cate azonban nem hisz a tündérmesékben. Végül is nincs egyetemi végzettsége, a középiskolát sem fejezte be, anyja társfüggő és naivitásában ostobaságokat mesél lányáról a sajtónak. Kingsley-ék körében az ilyen személy és ilyen háttér elítélendő, nem kívánatos. Csak egy kis cafkának tekintik, aki magasra szeretne felkapaszkodni.
Vajon minek kell történnie, hogy mind Cate-nek, mind a Kingsley-klánnak megváltozzon a véleménye?
Idézetek a könyvből:
– Ez az igazság. Apád önző ember volt, Joe. – Hős volt – mondtam remegő hangon. – Az volt, Joe. Háborús hős. De nem hősként halt meg. – Dehogyisnem! – Nem. Azért halt meg, mert előbbre helyezte a kalandvágyát, a sikeréhségét és a becsvágyát a saját családjánál. Ez így volt. Nézzünk szembe vele.
Nicole dühödten nézett rám, Berry meg kibámult az ablakon, és hangosan megjegyezte: – Istenem, anyukádnak igaza van. – Miben? – bukott ki belőlem a kérdés. Mire megvetően felém fordult, és közölte: – Önmagad legrosszabb ellensége vagy. Az egyetlen ellensége.
Szándékosan ráharaptam a nyelvemre, és azt válaszoltam: – Nem értem a kérdést, anya. Egyikükre se hasonlít. Szuverén egyéniség. – Kis szünet után hozzátettem: – Mint mindannyian. – Ebben igazad van. Nos, mikor ismerhetem meg? – Hamarosan. – De mikor? – Amint meg tudtam győzni, hogy nem farag rá, ha velem van – feleltem.
Természetesen sosem fogja megtudni senki sem, hogy John és Carolyn ennyire fejlődőképes karakterek voltak-e a valóságban, és nem is kell megtudni - ez egy regény, amely a nagyérdemű szórakoztatására született meg. Dramaturgiája szabadon szárnyal, alapja a sajtóban megjelentek cikkek szabad felhasználása, némi kutatómunkával megspékelve. Én mondom, igazán élvezetesre sikeredett, kb. 24 órámba került elolvasni, miközben azért nyilván más teendőim is akadtak. Csendes szombatról kies vasárnapra alkonyultan, madárcsicsergéssel és májuszöld fákkal a háttérben igazán megérte a tevékenység.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Joe és Cate találkoznak, egymásba szeretnek. Túlélheti a kapcsolatuk a reflektorfényt és a Kingsley-kre tapadó állítólagos átkot?
A Kingsley-család Amerika egyik legismertebb dinasztiája – katonai hőstetteik, politikai szerepvállalásuk és páratlan eleganciájuk miatt országszerte közkedveltek. 1967-ben ifjabb Joseph S. Kingsley tragikus balesetben életét veszti, és egészében karizmatikus fiára nehezedik a teher, hogy tovább öregbítse a család renoméját. A szabad szellemű Joe III azonban kissé nemtörődöm: legjobb szándéka ellenére sem képes valóra váltani az egész ország, de leginkább édesanyja, Dottie várakozásait.
Cate Coopertől ellenben soha senki nem várt semmit. Ő is apa nélkül nőtt fel – anyja újra férjhez ment egy durva, erőszakos figurához, ezért Cate-nek meg kell tanulnia, hogyan álljon ki magáért. Felfedezte egy modellügynökség, arca hamarosan magazinokból és óriásplakátokról mosolyog, de önbizalma nincs összhangban a sikereivel.
Emily Giffin regénye két ember útkeresését meséli el, akik tartozni akarnak valahová, és választ szeretnének kapni a kérdésre: ennek a szerelemnek tényleg így kellett lennie?
Emily Giffin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése