Könyvajánló - Guiseppe Catozzella: Italiana
Giuseppe Catozzella egy kevésbé ismert epizódot tár fel az olasz történelemből.
Maria Oliverio, vagyis Ciccilla a korszak legismertebb női brigantija volt, akinek történetével Alexandre Dumas is foglalkozott egy cikksorozatban, sőt azt tervezte, hogy regényt is ír a „vérszomjas fenevadról”, hiszen akkoriban alig volt hírhedtebb nő a huszonéves útonállónál.
Ha ez a regény nem is készült el, de a Robin Hood klasszikussá vált történetét az olasz brigantik ihlették.
Garibaldi sikeres hadjárata és az egységes Olasz Királyság megteremtése Itália legfényesebb időszakai közé tartozik. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a szabadságért milyen árat kellett fizetniük azoknak a szicíliai nincsteleneknek, akik a nagy hazafi oldalán harcoltak. Akiknek sokszor egyebük sem volt a reménynél, hogy nem csupán megszabadulnak a Bourbon-ház uralmától, de kitörhetnek a szegénységből is. A hazaszeretet és Garibaldi ígéretei tartják bennük a lelket, ám a régi urakból csakhamar újak lesznek, az ígéretek pedig szertefoszlanak. Az elkeseredetteknek pedig nem marad más lehetőségük, mint bevenni magukat a délolasz erdőségekbe, és brigantiként küzdeni a saját igazságukért. Így lesznek ők az Olasz Királyság első számú ellenségei és célpontjai.
Maria igen szegény családban látta meg a napvilágot Calabria szívében. A nélkülözést enyhítendő a legidősebb nővért, Teresát egy ismerős városi arisztokrata család gondjaira bízták, s már készülnek arra, hogy Mariát is odaadják nekik, amikor tragédia történik. Így a legidősebb nővér visszakerül a szűkös családi házba a sok éhes száj mellé, akiket mélyen megvet. Mivel Teresa a húgát, Mariát okolja a szülei haláláért, bosszút fogad és mindent elkövet, hogy megkeserítse a fiatal lány életét…
Giuseppe Catozzella számos dokumentumra, korabeli levelekre, naplókra, vallomásokra és a Monaco banda elleni per irataira támaszkodva rekonstruálta Ciccilla megrázó és megindító sorsát. Az új és független Olaszország történetéhez az ő elfeledett históriájuk is hozzátartozik. Azoké, akik az utolsó pillanatig bíztak a valódi szabadság ígéretében.
A mű megjelenésekor azonnal az olasz sikerlisták élére került, és hamar meghódította a nemzetközi könyvpiacot is. Már készül a regény ihlette filmsorozat is.
Guiseppe Catozzella az olasz történelem egy kevéssé ismert szeletét dolgozza fel ebben a könyvben: a tragikus előéletű Maria Oliverio, vagyis Ciccilla történetét, aki az egységes Olasz Királyság létrejöttének idején Garibaldi oldalán harcolt egy jobb jövőért, egy olyan Olaszországért, amelyért és amelyben megéri élni. Esélyei és tervei persze kútba ugrottak, Garibaldi ígéretei semmivé lesznek, és hamar ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint korábban: egy olyan országban, amelyben nem szeretnének élni, ahol csak az urak jutnak előrébb.
Van egy telefonos játék, amivel egy ideje játszom: Európa földrajzával foglalkozik, országok, fővárosok, nagyobb városok, régiók, folyók, tavak, zászlók, címerek, hegycsúcsok és hegyvonulatok, tengerek, sőt, városok és régiók zászlói és címerei is előfordulnak. Egy-egy érdekes zászló vagy címer, ha felbukkan, sokszor utánanézek, mi a története, miért ez az adott sziget vagy város vagy régió címere, zászlaja. Mindig nagyon érdekes történetek jönnek szembe, legyen szó akár Korzikáról, akár Aarhusról, vagy éppen Szicíliáról.
Mivel életem nagyobb részében az európai országok és határaik többé-kevésbé konstansak voltak (persze ott van Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása, de ezek idején még gyerek voltam, mire tanlutunk földrajzot, addigra már Szerbia, stb.-ként tanultuk. Bár utóbbi valójában még most is zajlik, lásd Montenegró és Koszovó), valahogy hajlamos vagyok úgy tekinteni erre, mintha ez mindig így lenne a későbbiekben is. Persze aztán visszatekintve a történelemben kiderül, hogy számtalanszor és számtalan módon változott egy ország az évszázadok, évezredek során. Most csupán egy viszonylagos nyugalmi időszak van ilyen szempontból (Ukrajna sorsa még kérdéses ugye...). De mennyire lehetett más az élet akkor, amikor bizonyos államok és szervezetek még épp csak alakulóban voltak? Akkor, amikor a korábban elfogadott rend szétbomlott, és még minden kérdéses volt. Mennyi remény, mennyi izgalom kapcsolódhatott hozzá, hogy most végre létrejöhet valami új, valami jobb, és én részt vehetek a létrehozásában! Aztán rendszerint ott a csalódás utána: nem, semmi nem lett jobb, mert az emberek ugyanazok maradtak, akik évezredekkel ezelőtt is voltak: önző, gyarló, másokon áttaposó, bűnös emberek. És a hatalom közelébe csak ezek kerülhetnek.
Éppen egy ilyen átmeneti korban élt Maria Oliverio, vagyis Ciccilla is, aki Garibaldi oldalán harcolt az egységes Olaszországért. Aztán csalódnia kellett, és néhány társával bevették magukat a sűrű délolasz erdőségekbe. Élete izgalmas, érdekes, sok szempontból tragikus és viszontagságos volt, minden szempontból tökéletes az elmesélésre.
Guiseppe Catozzella történelmi források, levelek, naplóbejegyzések és korabeli cikkek nyomán tárta fel ennek a rendkívüli nőnek a történetét. Könyve telis-tele van adatokkal, de mindezt simán, olvasmányosan tárja az olvasók elé. Mindig öröm megismerni a történelem egy ismert részének ismeretlen szeletét egy-egy akkor élő életrajzán keresztül, és az egész korszak lenyomatának átadására az egyik legjobb Ciccilla története, akinek viszontagságos és kalandos életéről a hírek szerint a Netflixre érkezik egy film vagy sorozat.
Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése