Túlélés a török-tatár-német-orosz hódításokon edződött emberek sajátos moráljában, nyírségi helyszínek, örök valóságok, ahol rendszerektől függetlenül az úrféléktől félni kell, mert sima beszéddel kiénekelnék az utolsót is a zsebekből. Huszonhárom novella az első világháború előestéjétől napjainkig, finom humorral árnyalt szürreális mozzanatok, helyenként groteszkbe hajolva.
Könyvajánló Csabai LászlóRákosival az ágyban
Rákosival az ágyban - az azért már döfike, nem? Csabai László legújabb novelláskötete különös történeteket tartalmaz a múltról és a közelmúltról, szeretett szülőföldjéhez, helyszínként Nyíregyházához és környékéhez csatolva. Az első világháború kitörésekor kezdődnek a novellák és a közelmúlt előtt érnek véget. Megtudhatjuk belőle, hogy a hízelgés ugyan cigány dolog, de roppantul hasznos mind magán, mind közéleti szinten, hogy a 48-as szabadságharc után bő fél évszázaddal később a népi emlékezet Ferenc József császárkirályt a nép nagy atyjának tartja Kossuth Lajos mellett, a nátha pedig nem betegség, hacsak nem spanyol.
A tajgában mindenkinek szüksége van segítségére és férfire, Lenin ide vagy oda, Moszkvában a népbiztosnak sem életbiztosítás koldulni, vörös katonának pedig akkor sem volt egyszerű lenni, amikor hatalmi szóval mondták, hogy ők bizony mától azok - persze a különböző fejesek akkor is simán megúszták, csak a semmiről sem tehető, hatalmi szóval vörös katonává tett egyszerű emberek élete vált élhetetlenné, mert se munkát, se szociális hozzájárulást, se semmilyen hivatalos segítséget sem kaphattak. A műben tobzódnak a keserves igazságok, miközben a nagybetűs történelem saját kulisszái mögé visszahúzódva röhög szerencsétleneken. Légó pincében költő árulja a verseit tartalmazó kötetecskét, árengedménnyel, és az ott lévők bármiért hálásak, ami eltereli a figyelmüket a bombázásról, lócitrom emlékbe a nagy embert szállító kocsi húzójától; aki úr, az gazember, avagy az emberséges cocilizmus és a földosztás ismérvei; átállási ismérvek horthystából kommunista barátba, avagy az orosz golyó nem válogat, de a Rákosival az ágyban MINDENT visz:) Hogy miért: mert csak - olvasd el a novellát! Járunk kezdetleges maszekvilágba, amikor ügyeskedni lehetett, de csak óvatosan, a konzervgyárban, ahol a szex mindent visz, de a laktanyában is, ahol MÁR legálisan megvásárolt pornóújságot is lehet rejtegetni, de van árokásógép is, ami bérbe vehető a hadsereg emberétől, mégiscsak jobb azzal csatornát ásni, mint lopott TNT-vel kirobbantgatni 1500 métert - szóval, időben szépen araszolunk a rendszerváltás felé, sőt, túl is haladjuk. Maszek világ, vadkapitalizmus kacsintgat a sorokon keresztül, mi pedig, akik át és túléltük - mert átlagember átlagfizetéssel csak túlélni tudta azokat az időket -, csendesen bólogatunk, hogy így voltak ezek, nem másképpen. Az ország észak-keleti megyéjében a csempészés és a látszólag semmiből megélés hírhedten gyakorlatias felfogás volt, ami még napjainkban IS működget, háború ide vagy oda.
Idézetek a könyvből:
A századparancsnok megszemléli az ücsörgő népet, és hirtelen alig leküzdhető vágya támad végigpofozni mindet. Verni a nyilasok, szocdemek meg az összes többi lázító képét, amíg óbégatva, nyüszítve vissza nem takarodnak a földecskéjükre vagy a műhelyükbe, ahol csendben maradnak. Hogy végre olyan jó legyen minden, mint Bethlen István miniszterelnöksége alatt, amikor a népnek kuss volt, de az urak sem nyalták a németek seggét. Fuhrmann azonban amellett, hogy utálja az itteni bagázst, hálás is nekik. Ezeknek a hitványoknak köszönheti, hogy nem vitték ki a Don-kanyarba. Mert velük bajlódni sem jó (munkaszolgálatosokkal), de Raták, T–34-esek meg Sztálin-orgonák elől menekülni ezerszer rosszabb.
-----
– Sztoj! – állítja meg mégis Szokolov az embereit, és elgondolkodik.
A politikai komisszár folyton azt sulykolja beléjük, hogy a Vörös Hadsereg katonái kettős szándékkal lépnek Magyarország földjére. Egyrészt el kell nyerni a magyarok bizalmát, erősíteni kell bennük az érzést, hogy felszabadulnak a németek meg a magyar urak igája alól. Másrészt viszont minél több magyar férfit kell begyűjteni, hogy a nagy szovjet iparvidékeken dolgozva adjanak kárpótlást a magyar hadsereg háborús pusztításaiért, egyszersmind a proletár nemzetköziség eszméjével átitatódva majd a magyarországi nagy átalakítás biztos támaszai legyenek. Ha megérik.
-----
Barátkozunk, deportálunk, barátkozunk, deportálunk, míg végül, évek múlva, mikor itt is megszilárdul majd a néphatalom, vagyis a proletárdiktatúrás népi demokrácia, már csak barátkozni fogunk.
-----
Éreztetni kell velük, hogy a központtól függenek, s közben mégis arra kell biztatni őket, hogy használják a fejüket, legyenek ötleteik, ne kelljen mindig mindent a szájukba rágni. Ez a két dolog látszólag ellentmond egymásnak, de a dialektikus materializmusban az ellentétek egységéből és harcából új minőség születik, ahogy ezt Hérakleitosz és Hegel után Marx is megmondta. Dialektikus megközelítés, ez a lényeg!
---
– Szóval, berezelt a méltóságos úr… – mondja fiának elégedetten Pogány Irén. Nem köhög és nem krákog. Világosan beszél. Visszatért egy kis időre az ereje és az életkedve.
Maradjunk annyiban, hogy Csabai Lászlót olvasni felüdülés, minőségi irodalom kellemetlen mellékhatások nélkül. Nem finomkodik, nevén nevezi a valót, képes normális hosszúságú, közérthető mondatokba rendezni prózáját, nem kell külön szótár hozzá, hogy megfejtse az olvasó, mit is akar mondani, mégis ül és üt a mondanivalója. Szűkebb pátriája különös és érdekes eseteit gyűjtötte össze, Nyíregyháza és környéke történeteit, tanult és egyszerű emberek igazságait, gondolkodásmódjukat citálja, miközben (kis tájszólással) kikacsint a könyvet kezében tartóra, hogy na, naugyi', hogy itt ragadtál? Finom humora mellbevágó szürrealizmussal ötvözve szájtáti meghökkenésekhez, groteszkbe hajló végkicsengései "nanemár" felhördülésekhez vezet. A végén már nem tudja az ember, hogy kit sajnáljon jobban: a fineszes, rókaészjárású tettest, vagy a kiszolgáltatott áldozatot. Mintha mind a kettő áldozat lenne végül, ráncolja homlokát az olvasó. Nincs mese, vannak élethelyzetek, amikor a jelképek és igazolványok nem egyértelműek, amiről azt hinné az ember, hogy életet ment(het), helyette halált hoz(hat). Nem lehet elvárni az egyetemes jelzések működését, amikor az emberélet mindennél olcsóbb - igen, még napjainkban IS, csak le van öntve némi púderrel az egész, hiszen mégis csak 21. században lennénk, vagy mifene. Végül is.. "a dolgok néha kiigazítják egymást." A bonyolult, finom hangolású kapcsolatrendszerek leírása pontosan elévetítik bárki elé a kényszeredetten óvatos, senkiben sem bízó emberek meghökkentő húzásait: a lehetetlen élethelyzetekben is túlélnivágyás elképesztő találékonyságát, a török-tatár-német-orosz hódításokon edződött sajátos morált, az örökös éberség, simulékonyság és ravaszság egyvelegét, ahol az úrféle kivétel nélkül mindig ellenség, legyen az saját vagy idegen potentát. Ráadásul nyíregyháziként ismerős minden citált, jelentősebb élethelyzet, a környék és szóhasználat: szó szerint tobzódtam gyerek és fiatal felnőttkorom világában.
Szerintem olvassátok!
Csabai László új novelláskötete szubjektív történelemkönyv, amelyben nyárligeti hőseit követve jutunk el az első világháborútól napjainkig: megelevenednek a két világháború és a forradalmak hétköznapjai, aztán az újrakezdés, a lakosságcsere, a Rákosi-korszak, majd a hatvanas-nyolcvanas évek konszolidált-fásult szocializmusa, s végül a rendszerváltás körüli, utáni időszak. A Rákosival az ágyban mikrotörténelem a javából: a szerző a tőle megszokott aprólékossággal festi meg a környezetet, egy-egy történet politikai és tárgyi hátterét. Helyi munkások, parasztok, tirpákok, magyarok, oroszok, régi és új potentátok szerepelnek novelláiban, mindig valamilyen kiélezett történelmi szituációban. Csabai nagy szeretettel és finom humorral mutatja be, ahogy a nagypolitika egy kisváros és környezete életében helyi szintre „fordítódik”.
Csabai László író 1969-ben született Nyíregyházán. Könyvtárosként dolgozik egy helyi szakközépiskolában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése