Hiányzó szívünk

PAKTUM - a félelemszülte, bűnbakkereső társadalmi szerződés, ami a hazafiságra alapozva törvényesíti az erőszakot. Hatására emberek tűnnek el nyomtalanul, gyerekeket emelnek ki a családból, akiket a szülők soha többé nem látnak, az utcákon mindennaposok a rasszista atrocitások. Senki sincs biztonságban, sem az, aki fejét lehajtva cammog végig az életén, sem az, aki lázadni merészel a regnáló rend ellen. Van-e megoldás? 

Könyvajánló

Celeste Ng

Hiányzó szívünk

Madár 12 éves kisfiú, igazi neve Noah Gardner, de keresztnevére forrófejű és félelmetes anyja, Margaret Miu, eltűnéséig sosem hallgatott. A fiú 9 éves volt, amikor anyja elhagyta családját, az apa innentől kategórikusan megtiltotta a Madár becenév használatát ugyanúgy, ahogy felesége minden cuccát kidobta, később az érkező leveleit megsemmisítette. Madár 12 éves, amikor kap egy levelet, amiben a papírlapon semmi mást nem szerepel, mint egyik szélétől a másikig rajzolt macskák, nagymacskák, kismacskák, csíkosak, tarkák, igazából firkáltak, mint amilyeneket az anyja rajzolt és tett az uzsonnás táskájába sok-sok évvel ezelőtt. Noah tudja, hogy a levél az anyjától érkezett, és nincs szíve megsemmisítésre átadni apjának ezt a levelet is. A fiú ugyan nem sok mindenre emlékszik az anyjával kapcsolatosan, de arra biztosan, hogy nem véletlenül derítette ki az új címüket és nem kockáztatta volna, hogy ír neki, amennyiben nincs valami terve. Ennek a levélnek jelentenie kell valamit, ismételgeti a fiú önmagában újra és újra. Csak az anyja távozása után tudta meg az igazságot, mégpedig úgy, hogy a játszótéren valaki oda köpött a tornacipője mellé a földre: anyád egy áruló! Lázadásokat szított, veszélyt jelentett a társadalomra, és már készültek le tartóztatni, ezért menekült el.

Madárnak nehéz a dolga az iskolában az állandó megkülönböztetés miatt, amiért az anyját hibáztatja. Felesége tevékenysége miatt apja is visszaminősítésre került, már nem az egyetemen tanít nyelvészprofesszorként, hanem annak könyvtárában teljesít szolgálatot, hiába beszél folyékonyan hat nyelven, és másik nyolcon meg olvas. Elveszítették a szép nagy házukat udvarral, jelenleg apa és fia egy szűkös kollégiumi részben húzza meg magát.

Idézet a könyvből: 

Mi nem égetjük el a könyveinket – jegyzi meg a nő. – Hanem péppé zúzzuk őket. Sokkal civilizáltabb megoldás, nem? Bedaráljuk őket és újrahasznosítjuk vécépapírként. Azok a könyvek már régen kitörölték valakinek a hátsóját.

És hogy miért ez a paranoiás élet arrafelé? Az USA-ban volt egy nagy Válság, aminek során évekig anarchia uralkodott az országban, az emberek éheztek, nem volt munkájuk, összeomlott az infrastruktúra. A helyzet bűnbakkeresésben találta meg a megoldást, a kínaiakat okolták mindenért. A bűnbakképzés egyenes utat kínált a zsarnokság kiépüléséhez,: a nagyobb jó érdekében félelemben és kézben tartott mindent az államhatalom. Létrehozta az úgynevezett Paktumot, ami szerint élni kell az országban, mert ez az a módszer, amely megőrzi az ország biztonságát: hazafiság és éberség. Innentől minden gaztett legalizálásra került: emberek tűnnek el, gyerekeket emelnek ki a hazafiatlannak és ezért megbízhatatlannak minősített családokból, kínaiakat rugdosnak meg a nyílt utcán: senki sem mer kérdezni, érdeklődni, inkább elfordítja a fejét - reakció esetén ő is bajba kerülhet.

Madár apjának crédója: csak távol maradni a bajtól, ha bármi ilyesmit látsz, elfutni a másik irányba, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy végigcammog az életén lehajtott fejjel. Anyja viszont másképpen látja: aki nem azért él, hogy szolgáljon, az nem azért szolgál, hogy éljen. Madár anyja három éve tűnt el (ment el), azóta egyre több zavargás tört ki a PAKTUM intézménye ellen. Hozzátok vissza hiányzó szívünket! - jellegzetes PAKTUM-ellenes szlogen, ami bizony a költő anyja, Margaret Miu verséből származik, mint később kiderül, ő a forradalom hangja.

Idézet a könyvből: 

Madárnak hívnak, pontosabban én hívom így magamat és csakis erre hallgatok, illetve hallgattam, egészen kilencéves koromig, amikor anyám, aki költő volt elhagyott és egy másik életbe csöppentem. Apukámnak új munkája lett, én sulit váltottam és egy másik lakásba költöztünk. Évek teltek el, tizenkettő lettem és egy nap kaptam egy levelet anyutól, amiben semmi írás nem volt, csak macskás rajzok, mindenféle mintájú macska. Elevenek voltak és nyalták magukat.

Nem merem megmutatni apunak a levelet. Mindent eltüntetett, ami anyuval kapcsolatos, nekem pedig folyton azt mondta: felejtsem el, ami nehezemre esik, hiszen a tükörben, a szememet nézve is őt láttam: anyu, avagy Margaret Miu ázsiai származású voltát.

Madár a macskás levél hatására eldönti, hogy megkeresi az anyját, kerül, amibe kerül... meg kell tudnia, miért menekült el tőlük az asszony, és mi motiválja a megtört apját a mindennapokban.

Gyűlöletpropaganda, mesterségesen generált társadalmi feszültségek, szeretet és gyűlölet regénye ez, amely középpontba állítja a szülő-gyermek kapcsolatot egy degenerált berendezkedésű társadalomban, ahol egyszerű megoldások és világos ellenségkép uralkodik - az egységhez mindig szükség van a közös ellenségre! Mindenki legyen hazafi, ellenség pedig Kína - világos kommunikáció, nemde? Az emberek nagy többségének válasza a meghatározhatatlannak tetsző hazafiság tulajdonságra apátia, közöny, rettegés, fejek félrefordítása a naponta akár tucatjával ismétlődő atrocitásokra. Amikor egy fogalom, a hazafiság nevében embereket lehet lelkesíteni, de rettegésben tartani is, akkor nem létezik jó válasz az állampolgárok részéről. 

Egyrészt ködös a hazafiság fogalma, ha beletartozik, hogy egy viccen nem szabad nyilvánosan nevetni, mert bármelyik humoros szösszenet is beletartozhat, ha nem mondható ki nyíltan vélemény az ország vezetési módszeréről, ha kritizálni merészel valaki bárkit vagy akár egy menzai ételt, máris nyakán lehetnek a fogdmegek, akik jó esetben magyarázatot várnak akár ártatlan megjegyzésekért is, rosszabb esetben kiemelik a gyereket a családból, akit sosem látnak többé a szülők, és őket, magukat is lefogják, száműzik vagy megölik. Másrészt érthető az is, ha a megfélemlített polgár eljut odáig, hogy csak hagyják békén, félrenéz, hallgat, tehetetlennek érzi magát, és inkább meghunyászkodik; ha kell, megtagad istent, embert, csak nevelhesse békében a gyermekét. Persze, ez (is) zsákutca, de nem mindenki születik hősnek. Sőt, a hősök általában nem születnek, hanem azzá válnak. Papíron és véleményben nagyon könnyű heroikusnak lenni.

Idézet a könyvből: 

Apu folyton ismételgeti: „Ő többé már nem része az életednek. Ami minket illet, ő nem létezik. Megértetted, Noah? Mondd, hogy megértetted!” – engem mégis érdekel az anyám. Mocskos dolgok történtek. Borongós csend. A rettegés bűze áradt, a kilátástalanság fojtogatott. Annyira féltem, mégis tudni akartam az igazságot.

Történelmi tapasztalat, hogy mindig van egy pont, amikor nem bírható tovább a zsarnokság, és akkor kezelhetetlenül nagy tömeg önti el az utcákat - de ezt a kritikus pontot el kell érni, aminek időtartama évektől évtizedekig is tarthat. Amíg ez nem történik meg, addig a lázadások csak elszigetelt események az ország életében. Ugyanakkor a végtelenségig nem lehet tagadni a világ sokszínűségét, a vélemények különbözőségét: ezeket képtelenség mesterséges renddel kiirtani.

A szerző páratlan tehetséggel érzékelteti a fentieket: úgy mászik bele a család működésének dinamizmusába, amitől mindenki ott érzi magát testközelben az apával, Madárral és az anyával. Olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyekkel kapcsolatban a legtöbb embernek legfeljebb halvány érzései vannak, de világosan megfogalmazni nem tudja. Szájtátva lehet olvasni, és bólogatni, hogy tényleg! - és ez a helyzet a társadalmi igazságtalanságok esetében is. Korunk egyik nagy rákfenéje a polkorrektség és az egyszerű ellenségkép tipizálása, ami miatt tanultabb vagy érzékenyebb, de akár cinikusabb egyének is aggodalmat éreznek. Nincs szükségünk PAKTUM-ra, jaj, nagyon nincs.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Madár ​tizenkét éves kisfiú. Egyetemi oktatóból könyvtári alkalmazottá lefokozott, megtört apjával tengődnek egy kollégiumi szobában. Az anyja három éve elhagyta őket. Madár nem tudja, miért, és hogy hová tűnt. Ám egyszer csak levelet kap: rajzolt macskák sokaságát rejti a boríték. Az anya üzent neki – s a fiú a rejtély nyomába ered: meg kell találnia az édesanyját és meg kell tudnia, miért menekült el a családjától. Nem könnyű feladat, mivel az Egyesült Államokban a hazafiság jegyében különösen éber szemmel figyelik az ázsiai származású polgárokat – a velük szembeni atrocitások mindennaposak, sok esetben, törvénnyel szentesítve még a gyermekeiket is elszakítják a szüleiktől, nehogy „az amerikai kultúra” csorbát szenvedjen. Madár költő anyja, Margaret pedig kínai bevándorlók gyermeke – verseinek sorai ráadásul jelmondatokká váltak a tüntetések transzparensein.

A Hiányzó szívünk a szeretet és a gyűlölet regénye – lírai kitárulkozás a szülő-gyerek kapcsolatról, a világ bámulatra méltó mesés csodáiról, egyben dermesztő kortárs valóságkép a mesterségesen generált társadalmi feszültségekről, gyűlöletpropagandáról, emberiességünk elvesztéséről.

Celeste Ng amerikai írónő 1980-ban született a pennsylvaniai Pittsburghben, Hongkongból bevándorolt kínai szülők gyermekeként. Első regénye, az Amit sohase mondtam el az Amazon Év Könyve díjában részesült. A Kis tüzek mindenütt című regényéből 2020-ban minisorozat készült a Hulu megrendelésére, a főszerepet Reese Witherspoon alakította. Férjével és fiával a massachusettsbeli Cambridge-ben él – mely a Hiányzó szívünk című harmadik regényének is helyszíne.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Európa Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Hiányzó szívünk

Szerző: Celeste Ng

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalak száma: 368

Megjelenés: 2023. április 20.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635047505

Méret: 197 mm x 142 mm x 20 mm

Andalúz örökség

 Könyvajánló - Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

A fiatal Bartha Katinka, egy budapesti galéria kurátora, egy nap szörnyű felismerésre jut: az édesanyja éveken át hazudott a családjának. Egy spanyol ügyvédi irodából érkező levél és egy ártatlannak induló nyomozás döbbenti erre rá, és olyannyira nem hagyja nyugodni, hogy az általa szervezett kiállítás megnyitója kis híján botrányba fullad. Amikor a főnöke kényszerszabadságra küldi, a lány kapva kap az alkalmon, hogy személyesen utazzon Spanyolországba, és az ügy végére járjon.

Andalúzia mesés városaiban kalandozva nemcsak a rejtély megoldásához kerül közelebb, hanem önmagához is, és mindinkább rájön arra, mit és kit is szeretne igazán az életében. Múlt és jelen, családi kötelékek és béklyók, két világ és rendkívüli sorsok forrnak egybe Pálmai-Lantos Éva lebilincselő regénysorozata nyitókötetének a lapjain.

A jelenben Bartha Katinka egy budapesti galéria kurátora, szereti a munkáját, de sok szempontból örlődik. Megismerjük röviden, hogy mit is jelent egy galériában dolgozni, milyen kihívások elé állítja a munkája nap mint nap. Megismerjük a családját is, ám egy napon kiderül, hogy édesanyja a család történetéről nem mondott igazat: erre egy spanyol ügyvédi irodától érkezett levél döbbenti rá. Az édesanyja neves belsőépítész, a világ minden tájáról vannak kapcsolatai, ezért az apja úgy gondolja, hogy biztos munkaügyben érkezett a levél, ám a lánynak szöget üt a fejébe, hogy miért az otthoni címükre és az anyja lánykori nevére érkezett. Üzen is édesanyjának, aki a szokásos éves kéthetes pihenését tölti Spanyolországban, egy kisvárosban, az egyetlen hotel által szervezett jóga- és meditációs programokon. Amikor nem éri el a nőt, felhívja a szállodát, és megtudja, hogy az édesanyja nem a vendégük, ráadásul évekkel ezelőtt megszüntették ezeket a foglalkozásokat.

Az egész történet annyira elvonja a figyelmét a feladatairól, hogy képtelen koncentrálni a munkájára, és végül egy kiállítás megnyitója bánja a magánéleti zűröket. Ekkor a főnöke kényszerszabadságra küldi, ő pedig azonnal Andalúzia felé veszi az irányt, hogy felfejtse családja kalandos múltját, és egyben megtalálja a saját maga útját is.

Amikor az ember dönt, nincsenek jó döntések vagy rosszak. Csak döntések vannak, amelyek olyanok, mint a folyó: a kanyar után dől el, hogy a hordalék eltömíti-e, vagy szabad folyást ad neki. Hogy sivatagba viszik-e, vagy a tengerbe fut.

A történet másik szála 1956 őszén veszi kezdetét, Budapesten, a forradalom kitörése után, amikor már egyre fogy a remény a szabadságra. Halmai György, egy orvos, a felesége, Nóra, és a tizenéves lányuk, Anna próbál menekülni, ám a férfit a tudása miatt elviszik a szovjetek. A felesége és a lánya azonban eljut Kőszegig, ahol várnak egy pár napot, és végül a férfi is csatlakozni tud hozzájuk. Útjuk néhány megállón és fordulón át végül egész Dél-Spanyolországig visz, ahol a tizenéves lány - Katinka nagymamája - szerelembe esik egy spanyol fiúval.

A családjuk történetét átszövi egy hazugság, amiről eleinte csak Nóra, a dédnagymama tud, és a hazugság az, aminek most a nyomába ered Katinka is. Az útja során megismeri a családja történetét, és ami még fontosabb: saját magát is. 

Egy könnyed, jól megírt, a budapesti helyszíneket tökéletesen leíró családregény ez, amely bemutatja, hogy minden jó családban is akadnak titkok és hazugságok, akár nagyon súlyosak is. Nagyon tetszett benne az a hangulat, hogy nem próbálja okolni azt, aki az egész titkot generálta, és hogy helyet kap a megbocsátás is. Az egész köteten éreztem egyfajta transzgenerációs történetet is, hogy mennyire meghatározóak a közvetlen felmenőink történetei, traumái és boldog pillanatai egyaránt, azok is, amelyekről nem tudunk. Ugyanakkor ott van az egésznek a mélyén a megértés és a megbocsátás. Egy idő után csak saját magunknak okozunk kárt, ha képtelenek vagyunk megbocsátani, ugyanakkor ezt erőltetni nem lehet - egy napon úgy ébredünk fel, hogy elengedtük a sérelmeket, és felszabadultunk, mert felszabadítottuk, akire haragudtunk. Nagyon megfogott az is, hogy Nóra úgy halt meg, hogy soha nem beszélt mindarról, ami történt. Ez rendkívül jellemző a nagyszüleink, dédszüleink generációjára, akik átélték a háborút. Az elfojtás, a soha ki nem beszélés, de minden cselekedetük mélyén, a gyereknevelési módszereik mélyén ott vannak ezek az eltemetett traumák, amiket tudattalanul is átadnak.

Egyszóval tökéletesen megfogta Pálmai-Lantos Éva egy család történetének a lényegét, a mélységét, úgy, hogy közben mégis könnyed, fordulatos és élvezhető maradt a regénye. Várom a folytatást!

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

 

Négy dilis pasi szórakoztató, kétségbeesett versenyfutása az idővel

Könyvajánló - Dombóvári István: Félkemény

Keresel valami szórakoztató, könnyed nyári olvasnivalót, amin jókat lehet nevetni? Íme: Dombóvári István - Félkemény.

Annak, aki szereti a stand-up comedy műfaját nem igazán kell bemutatni Dombóvári Istvánt. Jó pár éve már, hogy belopta magát sok rajongó szívébe humoristaként, ráadásul már nem csak a színpadról okoz vidám perceket, hanem több könyv is van a háta mögött. Ha eddig esetleg lemaradtál ezekről, a címekre kattintva kaphattok belőlük egy kis ízelítőt:

Félkövér

Pisti vagyok, ments ki innen!

Netperces novellák - Terrántúli történetek

Na, de nézzük ezúttal mit hozott nekünk. Megismerjük a fárasztóan hisztis, önbizalomhiánnyal küzdő informatikust, Fecót. Mindene megvan a boldogsághoz: csodás feleség, akit imád, a munkájában azonban egy-két dolog épp félresiklik, ezért három barátjával úgy dönt, egy ferde este jót fog tenni. Ám az este túl jól sikerül és Fecó elköveti élete legnagyobb hibáját, ami szerelme, Erika elvesztéséhez vezethet, a nő elköltözik és válni akar.

Csak tovább tetézi a csávó félelmeit, hogy Erikának lehetősége nyílik eltölteni egy estét egy rocksztárral, Fecó pedig csak arra tud gondolni, hogy mi történik, ha vígaszszexre használja majd az ő szeretett felesége a fickót. A kétségbeesett férj fogja három haverját és nekiindul, hogy megakadályozza a dolgot.

Ekkor megkezdődik az őrült versenyfutás, mert csupán egyetlen napja van, hogy megelőzze a "tragédiát". A lehetetlen küldetés alatt megismerjük ezt a négy szerencsétlent, akik mind kicsit defektesek, kicsit mások, de mégis tökéletes kvartettet alkotnak, akiken jókat lehet derülni. Fecó, a hisztis informatikus, Gábor, aki épp élete legfontosabb szerepére, az apaságra készül, Iván, a gyúrós mácsó és Ákos, aki forgatókönyvet ír és szeret a felhők között lebegve álmodozni, bár most épp kisebb alkotói válsággal küzd.

 A regény során látjuk a rohanásukat, a harcukat többek között recepciósokkal, biztonsági őrökkel, taxisokkal, számos humoros jeleneten nevehetünk nagyokat. Második esély hajkurászás, szülésre rohanás, párkeresés és egy mestermű megszületése. Vajon kinek, mi sikerül ebből a listából? 

Garantáltan jókat fogunk nevetni a tökéletlenkedéseken, közben azért futunk bele szomorú párbeszédekbe is, de a regény végére mind a négy lökött megkapja a választ a kérdéseire. Szórakoztató, pörgős, olvasmányos, mai, időnként abszurd történet. Tökéletes nyári olvasmány.

A könyvet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Ha elolvasnád a könyvet, a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelheted a Kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Főképen a szerző, forrás: fb.com/jaffakiado

A Londoni Szeánsz Társaság

Gyilkosság történik a Londoni Szeánsz Társaságnál, annak vezetőjét öli meg az ismeretlen tettes. A hírhedten csak férfiakat tömörítő szervezet kénytelen egy NŐT felkérni, hogy emberölésekre specializálódott szellemidézőként segítse felgöngyölíteni az esetet. Intrikák, aljas indokok, kegyetlenségek tobzódnak a sorokban, ahol minden szereplőnek megvan a maga jól felfogott érdeke, amik miatt így vagy úgy cselekszik. 

Könyvajánló

Sarah Penner

A Londoni Szeánsz Társaság

1873. februárját írunk, amikor főhősünk, a 23 éves Lenna,  spiritiszta tanítvány létére eléggé két lábbal áll a földön, hiszi is meg nem is, hogy léteznek szellemek - mindenesetre buzgón elsajátított minden elérhető fortélyt, amivel a szellemeket megszólíthatja. Hogy miért? Mert a húga,  aki hitt az ilyesmikben és tanulta is a tevékenységet, nemrégiben erőszakos halált halt, ő pedig tudni szeretné, ki a gyilkosa. Így hát sutba dob minden észérvet és beáll Vaudeline D'Allaire mellé tanítványnak.

A legelső lapon, amellyel a cselekmény kezdődik, azonnal kiderül hogy 1873. február 13-a csütörtöki napra esett. Párizs külvárosában félegy  után kettő perccel sötét szeánszra készülnek egy elhagyatott kastély épületében. Lenna és mestere - a híres szellemidéző -, Vaudeline D'Allaire vezeti, irányítja az eseményt, de még csak Lenna várakozik a halott hozzátartozóival. A szellem, akit meg akarnak idézni, amíg élt, ebben a kastélyban lakott, itt lett emberölés áldozata. Mindenki fekete ruhában van, csendes zaklatottsággal viselkednek és várják a mestert. Vaudeline nem közönséges szellemidéző, arról híres, hogy megidézi az áldozat szellemét, és ezáltal kiderül az elkövető személye - őt másfajta ügy nem érdekli, szakmailag minden egyéb vonatkozású ügy hidegen hagyja. Nem is nagyon szeretik felkérni szeánsz vezetésére, mert egyrészt már három ember is meghalt szeánszai alatt, másrészt elképesztően magas összeget kell neki fizetni, tetemes előleggel. A szakembert ugyanis kizárólag azok a gyilkosságok érdeklik, ahol a gyilkosok el tudtak menekülni, és szinte 100%-os teljesítési rátával dolgozik, mindig megmondja, ki volt a tettes. 

Szeánsz közben Vaudeline D'Allaire üzenetet kap, aminek olvasása közben elfehéredik. Mint kiderül, a Londoni Szeánsz Társaság vezetőjét pár nappal azelőtt egy nagyobb összejövetel során az alelnöke pincéjében megölték, ami azért kínos, mert úgy hírlik, halála előtt kevéssel megbízható embereivel nyomozást folytattatott a cégnél fellépő visszásságok miatt. Alapos a gyanú arra, hogy csalók férkőztek be soraikba, akik szemfényvesztéssel próbálnak pénzhez jutni, valamint mintha a pénztárat is csapolgatnák, mert a bevétel látványosan visszaesett. Az üzenet arra vonatkozik, hogy ennek a nagy horderejű gyilkosságnak kell kideríteni a körülményeit, és Vaudeline D'Allaire-t arra kérik, működjön együtt a Londoni Szeánsz Társaság magas rangú tagjaival, hogy együtt oldják meg az ügyet. Az üzenet azért pikáns, mert a Londoni Szeánsz Társaság hírhedten nőellenes, tagjai közé csak férfiak kerülhetnek.

Hogyan kapcsolódik mindez ahhoz, hogy Lenna megtalálja a nővére gyilkosát? Lenna ismerte-e maga valójában a húgát? Mesterének miért kellett pár hónappal ezelőtt sebbel-lobbal elhagynia Londont? Kinek állt érdekében a Londoni Szeánsz Társaság elnökének meggyilkolása? A társaság alelnöke milyen magatartást tanúsít a nyomozás során, és miért?

A kötet körülbelül az egyötödénél kezd igazán izgalmas és önmagát olvastatóvá tenni, addigra ér össze egy-két szál: néhány titokra ha nem is fény derül, de tudomást szerezhet róla az olvasó, ami lendületben tartja innentől a cselekményt. A mű első ötödét napokig olvastam és már már-már elhittem a moly.hu-n lévő langyos értékelések valóságtartalmát, de aztán pillanatokon belül a történet felénél, majd háromnegyedénél jártam. Szerintem bocsássuk meg a szerzőnek azt az egyötödnyi bevezetés unalmát!

Bonyolult viszonyok jellemzik a karaktereket ebben a feminista, gótikus történetben: van, aki egy feltűnően látványos anyajegy miatt gátlásos a hölgyekkel, ugyanakkor lojalitás fűzi a meggyilkolt vezetőhöz, a női főhős Lenna egyszerre erős és helyenként bizonytalan alakja képviseli a határozott, önmagát legyőzni képes női főhőst, a gyilkosságokban szakértő szellemidézőnek is megvannak a maga titkai: onnantól kezdve hogy vonzódik a hölgyekhez, odáig, hogy miért tűnt el Londonból egy évvel azelőtt. A kötet végefelé pedig ott a krimikben kötelező csavar, amit szájtátva abszolvál az olvasó, hogy aztaaa! A bűn nem dolgozik száz percent alatt, és ezzel a szerzőnk nagyon is tisztában van, mint ahogy a kor nőihez való szokásos lenéző, lesajnáló férfiak által tanúsított hozzáállásban - mindezeket briliánsan alkalmazza is A Londoni Szeánsz Társaság című könyv cselekményében. 

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

A ​méregkeverő patikárius bestsellerszerzőjének lebilincselő új alkotása az igazságról, a szemfényvesztésről és a bátor nőkről, akik bármire képesek, hogy elégtételt vegyenek szeretteikért. Mentsen meg az ég minden bosszúszomjas közvetítőtől!

1873. Egy elhagyatott párizsi kastélyban szeánszra készülnek az elismert spiritualista, Vaudeline D’Allaire vezetésével. A világszerte híres tehetség képes megidézni a gyilkosság áldozatainak szellemét, ami által fény derül az elkövető személyére. Nem véletlen, hogy sok özvegy és nyomozó kéri a segítségét.

Lenna Wickes Párizsba utazik, hogy megtudja, ki ölte meg a húgát. Ehhez viszont el kell fogadnia, hogy léteznek természetfeletti jelenségek, amelyekre nincs logikus magyarázat. Amikor Vaudeline-t Angliába hívják, hogy segítsen kideríteni egy nagy horderejű gyilkosság körülményeit, Lenna tanítványként vele tart. A két nő találkozik a Londoni Szeánsz Társaság magas rangú tagjaival, hogy közösen oldják meg az ügyet. Már ekkor gyanús nekik, hogy a férfiak nem közreműködőként vannak jelen, hanem ők maguk is érintettek a bűntény elkövetésében…

Sarah Penner amerikai író, bestsellerszerző. Pénzügyi szakon végzett, az irodalom terén 2015-ben kezdett komolyabban alkotni, 2021 óta főállású író.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Central Könyvek!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: A Londoni Szeánsz Társaság

Szerző: Sarah Penner

Fordító: Dávid-Goitein Zsófia

Kiadó: Central Könyvek

Oldalak száma: 368

Megjelenés: 2023. március 20.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789636141950

Hamuba rajzolt föld

 Könyvajánló - Petra Rautiainen: Hamuba rajzolt föld

Inari, ​1944. Väinö Remes egy német vezetésű fogolytáborban dolgozik, ahol a foglyokhoz hasonlóan az őröknek is meg kell küzdeniük emberségük megőrzéséért. Miközben a frontvonal egyre közelebb húzódik, Väinö egyre többet tud meg a táborok rejtélyes titkáról, és egy idő után döntésre kényszerül.

Enontekiö, 1947. Inkeri Lindqvist újságíró északra költözik, hogy egy riportsorozatot írjon a háborúból kilábaló Lappföldről, és közben megpróbálja kideríteni, mi lett a sorsa a háború alatt eltűnt férjének. Itt ismerkedik meg a számi rénpásztorral, Pierával, a fiatal számi kislánnyal, Bigga-Marjával, és a különös bérlővel, Olavival. A férje után nyomozó Inkeri számára egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a helybeliek valamit mélyen elhallgatnak, és hogy a megújuló modern Finnország éppen a háború árnyékában épül.

Petra Rautiainen a vadregényes lappföldi tájon játszódó, a krimik és a naplók elemeit ötvöző első regénye őszintén néz szembe Finnország háború alatti nácibarát történelmének és a számik asszimilációjának terhes örökségével, letehetetlen és izgalmas társadalmi dráma. A Hamuba rajzolt föld volt az első olyan, elsőkönyves szerző által írt finn regény, amelynek angol nyelvű fordítási jogai már a könyv megjelenése előtt elkeltek. A kötetet számos díjra jelölték, majd elnyerte az egyik legjelentősebb finnországi irodalmi kitüntetést, a Savonia-díjat, és beválogatták a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Books at Berlinale 2021-es címei közé.

1944-ben járunk a finn Lappföldön, Olavi Heiskanen megérkezik egy német fogolytáborba, őrként. Az ő naplóbejegyzésein keresztül ismerjük meg ezt a különös vidéket és a finnek nácibarátságát is. A másik szálon 1947-ben járunk, a háború után, amikor megérkezik Enontekiö városába (Finnország északi részén, a svéd és a norvég határhoz is közel fekszik) Inkeri Lindqvist újságíró, aki cikk- és  fotósorozatot szeretne készíteni a nagy háború utáni finn projektről, a Lappföld újjáépítéséről - és eközben mellékesen információkat szeretne szerezni a háború alatt eltűnt férjéről, aki egy lappföldi fogolytábor foglya volt.

Az emberek csak hiszik magukról, hogy radikálisok, de a gondolataik ritkán egyediek. Még Hitler sem volt egyedülálló a gondolkodását tekintve, de még csak kivételesen tehetséges sem. Csak mázlija volt. Az emberek ilyen értelemben lusták. És habár azt hiszik, hogy másképpen gondolkodnak, vagy valamilyen módon különleges életet élnek, mondjuk, fényképezéssel töltik az idejüket Afrikában… az valóban másként gondolkodás?

Lassan, aprólékosan bontakozik ki a váltott szemszögű leírásból egy szörnyű titok, amit eddig hó fedett. Az embertelen bánásmód, a finnek nagy részének gondolkodásmódja a háború alatt, és a nagyfokó nácibarátság megmutatkozik a lapokon.

Petra Rautiainen célja ezzel a regénnyel, hogy szembenézzen Finnország múltjával és bűneivel, és így esélyt kapjanak, hogy feldolgozzák ezeket a szörnyűségeket. Minden ország, minden nép követett el embertelen bűnöket másokkal szemben. A második világháború időszaka Európának talán az egyik legfrissebb, sok népet érintő ilyen szakasza. Véleményem szerint a kicsit is egészségesebb néplélekhez és mentális jóléthez, már ha létezik ilyen, hozzátartozik ezeknek a feldolgozása is. És úgy gondolom, ez a mi nagy bajunk már hosszú évszázadokra visszamenőleg. Mindig szegény szerencsétlen áldozatnak állítjuk be magunkat - akkor is, amikor egyértelmű, hogy nem voltunk azok, és elutasítjuk a múltunkkal való valódi szembenézést. Igen, abba beletartoznak tragédiák és valós áldozatok is, de ugyanígy beletartoznak az elkövetett bűnök is. Inkább felnagyítjuk az előbbit, bűnbakokat keresünk mindig, és áldozatszerepben tetszelgünk, mindezt nagyon régóta. Ez pedig melegágya a keserűségnek és a tanult tehetetlenségnek - és itt vagyunk 2023-ban sok szempontból megkérdőjelezhető helyzetben, de a tanult tehetetlenség megteszi a hatását: elmenekülünk vagy belefásulunk az életbe, csak a saját kis mikrokörnyezetünkkel foglalkozva. Így is lehet, persze, a saját, egyéni mentális egészséghez sajnos most ez kell. De megint elfelejtjük, hogy eközben egy közösség részei is vagyunk.

Inkeri a nyár folyamán ráébredt, hogy az elmúlt években kezdte másképpen látni a világot. Észrevette, mennyire gazdag és sokszínű. És hogy az élete, a vágyai és kívánságai soha nem egyedül a fénytől függtek. Csak ő akarta így felfogni.

Ezért tartom nagyon fontosnak ezt a regényt, mert Rautiainen és a finnek ezzel szembe tudtak nézni a múltjuk egy sötét foltjával, és elkezdhették feldolgozni azt, mind az áldozatok, mind az elkövetők leszármazottai. Ennek a fontosságát bizonyítja a rengeteg finn és nemzetközi díjazás.

A háború elképesztő pusztítást hagyott maga után, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Finnországban is, és itt is. A valós történeten alapuló regény bemutatja azt az akaratot és elszántságot, amivel a háború utáni években a finnek újjáépítették országukat. Ez az elszántság és erő nagyon fontos, ennek a segítségével állnak ma az oktatás élén, élnek jóléti országként. Persze nem tökéletesek, de a kulcs az, hogy próbálnak tenni azért, hogy jobb legyen. Az ország fizikai újjáépítése folyamatos, és eközben elkezdődött a szellemi, pszichikai újjáépítés is a pusztítás után, aminek folyamata még tart, és ennek egy fontos állomása ez a regény.

– A fénykép csak egy kép. De ha valaki tudja értelmezni, akkor sok mindent elárul. Aki tud fényképezni, akár olyan információkat is tud közvetíteni, amelyek megváltoztatják a világot.

Miközben bemutatja a háború borzalmait, ami az emberi lélek legsötétebb bugyrait hozza felszínre, megismerjük a megkülönböztetett helyzetben élő számik életét is, és a finnek hozzáállását a bennszülött számikhoz. Ez a megkülönböztetés sajnos nagyon sokáig alap volt. Ha egy törzs vagy nép megérkezett valahová, az élőhelyért és a javakért összecsapott a már ott élőkkel, és a legtöbb esetben, ha ők elmaradottabb életmódot éltek, sikeresen el is törölte őket. Ez még egy dolog. Az igazán szörnyű, hogy ideológiát is gyártott hozzá, hogy ők miért felsőbbrendűek, miért jobbak, és miért van több joguk élni. Ezek az ideológiák számos embert megfertőztek már az elmúlt évszázadokban, és ezek okozták azt, hogy a második világháború idején civilek milliói pusztultak el. Nagy részük nem katonai cselekményekben, háborús összecsapásokban halt meg, hanem a civil nép jóakaratából. Mindenhol. 

A csend néha hatásosabb nyomatékot jelent, mint a szavak. A csend néha nagyobb károkat okoz, mint az ordítás.

A kötet nyelvezete rendkívül magával ragadó és szép, elmélázó és leíró, de egyáltalán nem unalmas. Feltárul előttünk a szöveg nyomán a gyönyörű, verőfényes északi táj és a hideg, jeges sötétség egyaránt, ott járunk a finn Lappföldön mi is. Éles ellentétben áll a két leíró szál ebben is: a háború alatt tél uralkodik, hideg, mínusz negyven fok, jég és sötétség, míg a háború utáni újjáépítés során nagyrészt az északi nyár, az örök fény korában járunk.

– Na, és kik a számik?

– Azt még nem határozták meg. De nagy valószínűséggel azok, akiknek a számi az anyanyelvük.

– Vagy úgy – felelte Olavi. – Ha így megy tovább, akkor lassan elfogynak. Bigga sem beszél már számiul.

Patra Rautiainen 1988-ban született az észak-szavóniai Lapinlahti városában, történelem szakon végzett, filozófiai mesterképzéssel, majd újságíróként helyezkedett el. Hamar megszerette a lapp vidékeket és az északi népeket, és élénk érdeklődést tanúsít a történelmük iránt. Ez az első regénye, amelynek fordítási jogait már megjelenés előtt eladták, megjelenés után pedig számos finn és nemzetközi irodalmi díjat bezsebelt. Magyarországon az Európa Könyvkiadó adta ki Patat Bence gyönyörű, lírai fordításában.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Könyvkiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Két testvér, egy bakancslista és egy különleges utazás

Könyvajánló - Royd Tolkien: Lyukas bakancslista

A Lyukas bakancslita egy szép, szomorú történet egy testvérpár különleges kapcsolatáról. Egy érdekes memoár, egy gyönyörű tisztelgés egy elveszített testvér előtt.

Royd Tolkien csodálatos kötetében egy különleges testvéri kapcsolatot ismerhetünk meg. A legendás szerző, J. R. R. Tolkien dédunokái, bár nem ismerték ősüket, életüket áthatotta a Tolkien láz. Royd többször járt Új-Zélandon, sőt, A király visszatér című filmben még kósza szerepet is sikerült szerezni. Öccsével, Mike-kal rendkivül szoros volt a kapcsolatuk. Már kisgyerekként is rengeteg kalandot éltek át együtt és a kötelék közöttük felnőttkorukban csak tovább erősödött.

Aztán egy napon kiderült, hogy Mike egy halálos betegséggel küzd (ALS) és apránként elveszíti a képességét a mozgásra, majd a beszédre is és néhány éven belül elhunyt. Rengeteg dolgot szeretett volna megtenni még életében, például elutazni Új-Zélandra, mert míg Royd majd egy tucat alkalommal járt ott, neki sosem volt megfelelő az időzítés. Ezt ugyan még sikerült megvalósítaniuk, de rengeteg álom beteljesületlen maradt. Aztán Mike előállt az ötlettel, hogy írna egy bakancslistát, amit halála után Roydnak kell teljesítenie és az egészből készítsen egy profi dokumentumfilmet az utókornak.

Royd és Mike Tolkien utolsó közös kalandja, látogatás Új-Zélandon, ahol természetesen nem maradhatott ki a túrából Hobbitfalva sem.

Miután Mike elment, Royd rettenetesen összetört, de a felszínen tartotta Mike utolsó kívánsága. Minden eszközt felhasználva végül másfél év alatt össze is jött a pénz a forgatócsoportra és kezdődhetett Royd különleges utazása. A kötet során két bakancslistás tétel között rengeteg történet kapott helyet a szokásaikról, lökött vicceikről és az is hamar kiderült, hogy a két testvér közül Mike volt a bevállalósabb, a vagányabb, aki rettenthetetlen volt, ezért aztán jó pár olyan tétel került a listára, aminél Roydnál rezgett a léc.

Ez a különleges kaland már a temetés napján elkezdődött. Itt már tudtam, hogy az életükben egymással sokat incselkedő testvérek nem fognak könnyű feladatot adni egymásnak. Royd dolga az volt, hogy a temetési szertartáson, miközben kiáll a gyászoló család, barátok elé, imitáljon egy szép nagy pofáraesést. Mike nem kímélte a tesót. De aztán érkezett egy igazán szép megemlékezről szóló feladat egy kis csavarral. A feladat: menjen vissza arra a helyre, ahol egy csodálatos napot töltöttek el még azelőtt, hogy kiderült volna a betegsége és tegyen meg egy hatalmas örültséget. A helyszín egy síparadicsom a francia Alpokban, ahol Roydnak egy leopárdmintás tangában, rózsaszín kalapban kellett felállni a snowboardra és leszánkázni a lejtőn. Micsoda kaland! De ez még barátokkal, mobillal rögzített őrült küldetés volt, ezután kezdte el megteremteni a lehetőséget a valódi dokumentumfilmre.

Royd a legendás Gandalf jelmezben

Végül pár nappal Mike halála előtt elindult Új-Zélandra, ahol folytatódott ez a különös gyászfeldolgozó utazás. Roydnak már a reptéren leszállították a lista következő tételét: Gandalfnak öltözve, a mágus nagy botjával el kell állnia a közlekedők útját. A srác persze kikészült, mert sose öltözött be, ráadásul itt már forgott a kamera is, de végül élvezte ezt a különös kalandot. Pláne, hogy megszerezték neki kölcsönbe Sir Ian McKellen valódi filmes jelmezét, amitől még különlegesebbé vált a dolog.

Ezután csak úgy záporoztak az érdekesebbnél érdekesebb tételek, amelyek mind előhoztak egy-egy emléket Roydból. Végig olyan érzése volt, hogy ott van vele Mike és együtt élik át ezeket a pillanatokat. A bakancslistán szereplő feladatoknak más-más céljük volt. Némelyik az együtt töltött időket idézte fel, akadtak olyan, amik csak arról szóltak, hogy Mike hülyét csináljon Roydból, de olyanok is, amiket Mike szeretett volna megcsinálni, de az élet nem adott rá neki elég időt.

Voltak könnyű feladatok, mint például egy mesebeli helyen kajakozni, egy tetoválást készítettni, szelfizni Gandalfnak öltözve szelfiket készíteni, de akadtak kemény diók, mint leugrani egy hídról, az évekig hatalmas ragaszkodással őrzött dús, hosszú hajtól való búcsú egy kopaszra borotválkozással, de egy pókoktól rettegő embertől azt kérni, hogy tegyen magára egy tarantulát...Mike, ez azért kicsit erős volt. Az utolsó tétel volt úgy gondolom a legkülönlegesebb: Mike nagy vágya volt, hogy ellátogasson a Machu Picchu-ra, ezért azt kérte, hogy a hamvainak egy részét ott szórják szét. Ez volt a végső búcsú. Megható zárása ez egy mozgalmas életnek.

A bakancslista utolsó tétele, Royd a Machu Picchu-n

Ez egy csodálatos utazás és rettentő boldog vagyok, hogy elkísérhettem a testvéreket erre az útra. Nagyon élveztem, olyannyira, hogy két nap alatt végig is olvastam. Szórakoztató, izgalmas kaland, szomorú, megrázó búcsú, megemlékezés egy kalandvágyó testvérről, ami az olvasót emlékezteti rá, hogy ne várjon a holnapra, ha valamit meg akar tenni, mert sosem tudhatjuk mikor lesz az utolsó napunk ezen a bolygón.

Köszönöm a lehetőséget a Cartaphilus Könyvkiadónak!

A kötet a borítóképre kattintva kedvezményes áron elérhető a kiadó honlapján.

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebook-on is!

Tolkien világai - Középfölde helyszíneinek ihletői

Három szilmaril mind(en) felett

Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről

Toszkán Love Story

Inspiráló női sors, ahol a főhős szembe fordul a társadalmi elvárásokkal, nem akkor és nem úgy teszi dolgait, amikor és ahogy elvárják tőle, nem alkuszik és hajlandó kockáztatni, kilépni a komfortzónájából azért, hogy megvalósítsa álmait és önmagát. 

Könyvajánló 

Iványi Orsolya

Toszkán Love Story

Van élet negyven felett is! - hirdeti Iványi Orsolya a Toszkán Love Story című könyvében, ami jó hír a harmincasoknak, akik már ezt a hármassal kezdődő életkort is traumaként fogták fel. Mondanám nekik így hatvan közelében, hogy ne búsuljatok, felebarátnőim, lesz ez még így sem, de ugye, mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Térjünk is vissza a kötet lényegéhez: tehát negyven felett IS van élet, és aki mindezt írja, testközelből tapasztalta meg.

Idézet a könyvből: 

A kérdés persze az, hogy elég bátor vagy-e változtatni és lépni, vagy inkább elvagy a langyos állóvízben, a biztonságban, miközben semmi nem történik az életedben évek óta. Már nem ítélkezem, van ugyanis, akinek a langyos állóvíz kell, és van, akinek nem. Én az utóbbi vagyok. Sokszor megégettem magam, sokszor voltam lent, és még leszek is, de az élet olyan rövid, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmas életem legyen.

Iványi Orsolya ugyanis negyven elmúltával eladta lakását, szabadúszó PR-tanácsadóként vett egy nagy levegőt, és pár bőrönddel elköltözött Toszkánába, az online megismert partneréhez. Ehhez bizony részemről több kéne egy nagy levegővételnél, de hát istenem, aki nem mer, az nem is nyer, nemdebár? A szerző vakmerő, merész, vagány, talpraesett, nem kell félteni egy kis kihívástól. A magamfajta átlagnőnek, aki imád langyos vízben tocsogni, komfortzónáját pedig még jobban szereti, egyenesen üdítő változatosság olyasmiket olvasni tőle, hogy milyen csodálatos életem volt, bárcsak előbb észrevettem volna! - még akkor is, ha ő is idézi valakitől, vagy ez: "Azt hiszem, a legnagyobb feladatunk így 40 felett, hogy elfogadjuk azt a tényt, hogy öregszünk, de megpróbáljuk kihozni magunkból nap mint nap a legjobbat." Amivel megvett kilóra, a megengedő módszere, amikor kifejti, hogy bizony, vannak olyan egyének, akiknek KELL a langyos állóvíz. Jelen, kérem tisztelettel: jelen!

Idézet a könyvből: 

Valljuk be, mindenkinél eljön egy pont, amikor elkezd azon gondolkozni esténként az ágyban lefekvés előtt, hogy hová vezet mindez, valóban azt az életet élem, amire vágytam? Valóban azt csinálom-e, amit mindig is akartam? Mi lenne, ha holnap felmondanék és elmennék jógaoktatónak/virágkötőnek/coachnak? Van, aki ezt úgy hívja, hogy életközepi válság, én inkább változásnak mondanám. Valahogy nem vagyunk arra felkészítve, hogy az életnek szakaszai vannak, és amikor váltás van, akkor az nem mindig kellemes, még akkor sem, ha a kellemesség jegyében történik. Mert ilyenkor mindig elveszítünk valamit útközben.

A kötet laza stílusban inspirálja a tevékenységére, élete meghatározó mozgatórugóira fogékony hölgyeket, ír a szerteágazó utazásairól, kulturális élményeiről, menopauzáról és annak kezelési-elviselési módozatairól, biopsziákról, az olasz egészségügyről, randizási alapismeretekről (Iványi Orsolya gyengéje az okos, izgalmas férfi), toszkán mindennapokról; járunk Firenzében, Rómában, Londonban, Portofinóban, stb., a könyvtől búcsúzva pedig éppen Marokkóba készül szerzőnk.

Iványi Orsolya naplószerű bejegyzései hat évet ölelnek át, amelyben valóban az a lényeg, hogy negyvenen felül is van élet, nyugodtan szembe lehet fordulni társadalmi elvárásokkal, szükség esetén gyökeres változásokat véghez vinni az idők során, nem kell megalkudni, nem tabu a női test működésének megismerése sem. Tevékeny, önálló, kezdeményező nők, asszonyok inspirációs könyve ez, amely megerősítheti őket abban, hogy jó csinálják, hogy saját életük alakításában nincs helye tabuknak, hosszú határozatlanságnak vagy önostorozásnak.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Az ​életben ritkán van olyan, hogy minden összeáll, hogy bármilyen kifogásra hivatkozol, az akadályok varázslatos módon eltűnnek az utadból. Akárhonnan néztem, nem volt semmi akadálya annak, hogy megváltoztassam az életemet. Valljuk be, mindenkinél eljön egy pont, amikor elkezd azon gondolkozni esténként az ágyban lefekvés előtt: hová vezet mindez? Valóban azt csinálom, amit akarok? Mi lenne, ha holnap felmondanék, és elmennék jógaoktatónak/virágkötőnek/coachnak?

Elmúltam negyven, a lakásomat éppen eladtam, szabadúszó PR-tanácsadó voltam, és egyfolytában ott lógott a levegőben, hogy most BÁRMI megtörténhet. Így aztán pontosan 45 nappal az első vakrandi után fogtam magam, és három bőrönddel beültem egy autóba egy gyakorlatilag ismeretlen, de kedves férfi mellé (akivel online ismerkedtem meg), és kiköltöztem hozzá Toszkánába. Mindez hat éve történt; ezért azt gondoltam, ideje megírnom, hogy negyven felett is van élet, hogy semmihez sem vagyunk öregek, és sosem késő változtatni.

IVÁNYI ORSOLYA (48) kommunikációs tanácsadó, közösségépítő, menopauza kutató, az „Éljenek a 40 feletti nők!” mozgalom alapítója. A középkorú nők helyzetének, kihívásainak és lehetőségeinek témáját tűzte a zászlajára, a változókorral kapcsolatos tevékenysége hiánypótlónak számít itthon; úgy gondolja, ez az életszakasz nemcsak teher lehet, hanem kiváló lehetőség is önmagunk újradefiniálására.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a szerző oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Toszkán love story

Szerző: Iványi Orsolya

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalak száma: 280

Megjelenés: 2022. november 14.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634755883

Méret: 200 mm x 140 mm x 20 mm

Nyári nővérek

 Könyvajánló - Monika Peetz: Nyári nővérek

Szerelem és rivalizálás, bűntudat és vezeklés – nyers közvetlenséggel, lakonikus humorral és megkapó könnyedséggel. A sikeres jelmeztervező, Doro; az érzékeny családanya, Yella; a légiesen modern, de gyökértelen Amelie; a racionális kémikus, Helen – négy testvér, akik cseppet sem hasonlítanak egymásra. És akik az anyjuk hívására, minden ellenérzésük dacára egyként útra kelnek a holland faluba, Bergenbe. A csodás partra, ahol gyermekkoruk nyarait töltötték – és ahova sohasem akartak visszatérni. Itt veszítették el az apjukat. Mi viszi rá mégis az anyjukat, hogy ide szervezzen családi találkozót? Mi az a hír, amit képtelen máshol megosztani? És miért a nagy titkolózás? De nem csak az anyának van titkolnivalója – ahogy sorban bomlanak ki az újabb és újabb rejtélyek, már az is megkérdőjeleződik, kik voltak ők, és most kicsodák. Monika Peetz a Keddi nők után új sorozatba kezd: a Nyári nővérek első regényében együttérzőn mutatja be Yella zűrzavaros világát. A sorozat későbbi kötetei tovább mesélik a nővérek történetét. 

Négy nővér, akik élik a maguk életét, és akik ennél különbözőbbek nem is lehetnek. Doro, aki sikeres jelmez- és ruhatervező, abszolút vezető egyéniség, és végül az ő döntése miatt megy el mindenki erre a néhány napra; Yella, a kétgyerekes családanya író férjjel és írói babérokkal, aki egyelőre csak a családjának él; Amelie, aki talán maga sem tudja, merre lépjen, csak sodródik az élettel, sikertelen kapcsolatból sikertelen kapcsolatokba lép, kötöttségek nélkül él; és az ikertestvére, Helen, a kemény, mégis érzékeny és józan, racionális tudós. Meg persze az édesanyjuk, Henriette, akiről leginkább egy tornádó vagy hurrikán ugrik be, és aki egy napon ellentmondást nem tűrően elhívja őket gyerekkori nyaraik színhelyére, a holland Bergenbe. A kötet középpontjában az anya titka áll, ez adja rejtélyt, de mégis a négy nővér közül most egy kerül leginkább fókuszba: Yella. 

Egyáltalán ki verte a fejünkbe, hogy muszáj mindig boldognak lennünk? A munka is egyfolytában stresszes, a kapcsolatok mindegyike merő kihívás. A tetejébe még állandóan boldognak is kellene lennünk.

A négy nőt mégis összeköti egy kapocs: nem csak a család, hanem a szeretet is. Mindannyian elindulnak - bár a legtöbben eleinte le akarják mondani az egészet, családi, munkahelyi dolgokra hivatkozva, de végül mégis elmennek anyjuk hívására, félredobva minden mást. De mindannyian viszik magukkal az egyedi problémáikat is. Megismerjük őket, de leginkább Yella szemén át - gyanítom a többi kötet a többi testvérre koncentrál majd inkább.

A helynek is megvan a maga története, ahogy az oknak is, amiért kerülik: 20 évvel korábban itt történt egy nagy családi tragédia: itt vesztették el az édesapjukat egy balesetben, itt tört ketté az életük. 

Monika Peetz jól jeleníti meg egy mai nő életét, és a sokszjnűségét is, a problémáikat, de emellett ügyel a részletekre és az érzelmekre is. Egy olyan láthatatlan, de jól érzékelhető kapocs van a nővérek között minden problémájuk és minden egymással szembeni ellenérzéseik ellenére is, ami csak a testvéreket vagy évtizedes barátokat köti össze, akik jól ismerik egymást. Ezt a kapcsolatot finoman érzékelteti a szerző, amit megerősített a közös veszteség is.

Semmi sem állandó. Sem a vihar, sem a szép idő. Minden mulandó.

Egy igazi, ízig-vérig mai, modern regény, amelyben megjelenik a Covid utáni időszak is, a közösségi platformok, egy mai fiatal nő életének legtöbb szegmense. Gyönyörű leírások, könnyed, mégis magával ragadó nyelvezet jellemzi a könyvet, és egyfajta fanyar humor is megcsillan benne. Egy valódi nyári regény ez öt nővel a főszerepben, egy könnyed, gyorsan olvasható, de mégis mélyebb húrokat is megpendítő történet.

Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró, 1963-ban született. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 23 nyelvre lefordították, és meg is filmesítették. A Nyári nővérek egy új sorozatának első része.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!